"Ha mindent hátrahagyva elindulok, az bátorság, vagy csak menekülés? Vagy inkább az a bátrabb, ha maradok, szembenézek a dolgokkal és megpróbálok változtatni rajtuk?"
Egy puffanásra riadtam fel, majd még egyre. Golyót eresztettek valakibe. Az elkövető az ajtó kilincsét kezdte rángatni. Be volt zárva. 2 erőteljes rúgás után kiszakította a zárat a helyéről. Nem láttam semmit a mögötte világító lámpa miatt. A félelemtől halálra dermedve figyeltem, ahogy egyre kivehetőbb lesz a férfi alakja. Amikor már az arca vonásait is felismertem elájultam. Zötykölődésekre ébredtem. Már sötét volt. Egy autóban voltam. Nem mertem felé fordulni, tudtam ki az.-Miért csinálod ezt?!-kérdeztem alig hallhatóan. A tájat kezdtem bámulni, amiből persze egy mukkot se láttam. Keze combomra vándorolt. Elhúztam lábaimat. Undorodom tőle. Soha nem fogom megbocsájtani amit tett velem.
-Szeretlek. Szeretlek.-ismételte a szavakat.
-Higgyem is el, mi?-pillantottam rá egy másodperc erejéig. Lefékezett. Behúzta a kéziféket és felém fordult.
-Figyelj, tényleg szeretlek. Nem csak mondom, érzem.-nyúlt kezeim után. Olyan távol húzódtam tőle amennyire csak tudtam.-Hiba volt. Hiba volt engednem Beckynek, hogy megcsókoljon. Tett valamit az italomba amitől bekattantam. Nem voltam önmagam. Azon a reggelen felkelésem után rögtön téged kerestelek, értsd meg, szeretlek.-hangsúlyozta ki az utolsó szót. Nem hiszek neki.-De ígérem, többet nem fog közénk állni.-mondta. Lágy volt a hangja. Túlságosan is.
-Megölted.-jelentettem ki majd ránéztem. Kék szemei ridegek voltak. Nem is tagadja.-Engem is meg fogsz ölni? Ha igen, akkor essünk túl rajta. Gyerünk, ölj meg.-kiabáltam vele.
-Szerinted ha megmentelek az azt jelenti, hogy meg akarlak ölni?-kérdezte higgadtan.
-Hogy csináltad?
-Mit?-értetlenkedett.
-Hogy találtál meg előbb mint Niall?
-Ő küldött utánad.-magyarázta. Megállt bennem az ütő. Niall és Ian? Biztos vagyok benne, hogy hazudik.
-Ő hol van?
-Ott ahova viszlek.-indította be a kocsit és elindultunk. Nem volt az úton senki. Sőt, eddig egyetlen egy embert se láttam, csak a végtelen erdőt kétoldalt. Még mindig tartottam a távolságot közöttünk. Legutóbb amikor ilyen közel voltunk egymáshoz bántani akart.-Nem fázol?-kérdezte.
-Nem.-mondtam, pedig majd megfagytam. Bekapcsolta a fűtést, pár perc múlva kellemes meleg levegő vette uralma alá az autó légterét. Rápillantottam. Fejét felém fordította és rám mosolygott. Az a csábos mosolya volt amelyikbe beleszerettem de már nem kelt bennem semmiféle jó érzelmet. Gyűlölöm, ezt ő is tudja. Nem fogom elrejteni előle. Már csak ezt az érzést tudom felé táplálni. Bekanyarodott egy földes útra. Fogadni mernék, hogy a semmi közepén vagyunk valahol a világ végén. Ujjaim ruhámmal játszadoztak. Álmos voltam de nem szabad elaludnom, tudnom kell a menekülési útvonalaimat. Komolyan, itt még állatok sincsenek. Ian leparkolt egy faház előtt. Szép kis háznak találtam volna ha nem féltem volna ennyire. Kikászálódtam a kocsiból de amikor lábaim a földet érintették és rájuk ereszkedtem nem bírtam magam megtartani. Összeestem. Ian elkapott.
-Hagyj békén, ne érj hozzám.-kapálóztam. Teret hagyott nekem. Próbált támogatni de ragaszkodtam a 3 méteres távolsághoz. Bementünk a házba. Adott nekem tiszta ruhát. Bementem az egyik szobába majd átvettem a koszos szoknyámat. Visszamentem a konyhába. Megkordult a hasam. Ian rám nézett majd a hűtőhöz lépett. Egy adag sült krumplit vett ki csirkével majd átnyújtotta. Vacillálva vettem el tőle a tálat. Vajon menni ideje lehet itt? Leültem az egyik székre az asztalnál és enni kezdtem. Ő leült velem szembe. Engem fürkészett. Amikor végeztem felálltam és a mosogatóba tettem a tálat. Olyan furcsa érzésem támadt..mintha valami nem lenne rendjén. Talán ez a kedveskedés most fog megapadni?! Remélem még lesz egy kis időm. Átmentem a nappaliba. Semmi érdekes...Feltűnés nélkül kerestem egy szobát. Benyitottam. A falak fehérek voltak. Az ajtó mellett volt egy hatalmas szekrény azzal szemben pedig egy ágy, éjjeliszekrénnyel. A szoba hangulatát az éjjeliszekrényen lévő virág dobta fel. Az ablakhoz léptem és megnéztem, hogyan lehet kinyitni. Sehogy...se egy kilincs, se semmi. Hallottam, hogy Ian bejött a szobába.
-Nem tudsz kimenni.-mosolygott.
-Hol van Niall?
-Te jó Isten, tényleg ilyen naiv vagy?-nevetett. Közelebb lépett. Nem tudtam már hova hátrálni. Megfogta a vállamat és az ágyhoz vágott. Felordítottam. Az éjjeliszekrényen lévő vázáért nyúltam. Mély levegőt vettem majd hátravágtam kezemet. A váza hangosan csapódott fejéhez. Rázuhant az ágyra. Először megijedtem magamtól de tudtam, hogy ez a helyes. Elvettem zsebéből a telefont. Semmi térerő...francba. Kocsikulcs sehol. Kirohantam az erdőbe. Az út mentén úgyis megtalálna. A fák összemosódtak előttem. Rájöttem, hogy fegyver van nála. Felfutottam egy közeli sziklasorhoz. Olyan volt mint egy labirintus. Behúzódtam és vártam.
*Harry*
Niallal a kocsiban ülünk. Leparkolt a bálterem előtt ahol tegnap voltunk Amyvel. Berohantunk a szoborhoz. Ott volt a doboz. Letettük az asztalra.
-Hol a kulcs? Keresd már te is.-szólt rám Niall. Benéztünk a terítők alá, felforgattunk mindent de semmi.
-A doboz alján?!-vetettem fel. Megnéztük az alját. Ott volt egy kisebb ezüstös színű kulcs. Leszedtem majd felnyitottam a dobozt. Egy kék kő volt benne és egy üzenet.
Gratulálok. A második feladat felét teljesítettétek. A másik felében lesz egy kis bonyodalom. Kövessétek az utasításokat amit adok és akkor talán nem bántom.
Niall sápadtabb lett mint amilyen volt.
-Honnan tudtad, hogy ott a kulcs?-nézett rám.
-Tippeltem.
-Harry, ne szórakozz velem, mondd meg az igazat.-mért végig.
-Nem én raboltam el. Nem tennék vele ilyet. Ezek után biztos, hogy megutálna.-mondtam. Láttam, hogy egyetért abban, hogy megutálna de még mindig kételkedik bennem.
-Hol van a régi börtön?-kérdezte.
-A Zsilinszky utcában.-mondtam. Felkaptam a követ és kifelé indultunk. Bepattantunk a kocsiba majd elhajtottunk. 3 perc utazás után a börtönhöz értünk. Rögtön egy tábla állított meg minket.
"Figyelem! Veszélyes terület. Illetékteleneknek belépni TILOS!!"
Niall nem foglalkozott vele, átbújt a rácsok között majd a bejárat felé indult. Utána iramodtam. Beléptünk a több mint 10 éve elhagyatott börtön falai közé. Az áporodott levegőtől alig tudtam lélegezni. Előhalásztam telefonomat és megvilágítottam az utunkat. Felmentünk az 1.emeletre. 111, 112, 113, 114..benyitottunk. Az ajtó mellett találtunk egy üzenetet amit Amy írt fel.
"A régi temetőben vagyok."
-Találékony.-mormoltam. Niall rám pillantott.
-Az.-mondta és kifelé indult.
-Várj, szerintem rossz felé tapogatózunk. Lehet, hogy egy csapda.-vetettem fel.
-Honnan veszed?-ment tovább.
-Szerintem nem engedték meg neki, hogy csak így felírja hol van. Ennyire ők sem amatőrök.
-Lehet. Szóljunk először a srácoknak?
-Jobb lenne. Ki tudja mit találunk ott.-mondtam és a kocsihoz siettünk. Niall beindította a motort és ismét az 1D rezidenciához hajtottunk.
-Mi lesz ha nem találjuk meg?-kérdezte útközben.
-Megtaláljuk. Épségben fogod látni. Vissza fogod kapni, ígérem.-rám nézett. Elmosolyodott. Most az egyszer amióta megtudta, hogy nekem is fontos lett Amy. Némám utaztunk tovább. Kezdett rossz érzésem támadni az egyik piros lámpánál várakozva. Sietni kéne..Pár perc múlva házunknál voltunk. Kipattantam a kocsiból és berongyoltam a többiekhez.
-Megtaláltuk Amyt.-kiáltottam. Niall is bejött.-A régi temetőben van a város szélénél.-hadartam.
-Mi? Hogy találtátok meg?-kerekedett el Liam szeme.
-Felírta a falra, hogy ott van.
-Ez egy csapda. Valami nem stimmel, ez túl könnyű.-válaszolta Louis.
-Ezért kérjük a segítségeteket. Erősítés nélkül nem mehettünk oda..-nézett rájuk Niall. Bólintottak. Mindenki a kocsi felé vette az irányt. Beültünk és vártuk, hogy Niall gázt adjon. Nem kellett noszogatni. Gumicsikorgással hagytuk el az utcát.
-Mi a terv?-hajolt előre Adam. Összenéztünk Niallel.
-Nincs terv..ki kell valamit találni. Mondjuk Liam, Louis ti maradhatnátok a kocsiban. Ha gyors menekülésre kerülne a sor. Zayn, Adam ti bejöttök velünk de balra mentek én és Harry pedig jobbra. Ez így oké?-fordultam hátra. Mindenki helyeselt. Kaptam egy üzenetet. Grace írta, hogy hiányzom neki és találkozni akar. Nem írtam vissza, most Amy a legfontosabb. Megérkeztünk a temetőhöz. Niall a bokrok mögött állt meg. Mindenki követte a terv menetét. Niallal jobbra mentünk, ott volt egy nagyobb kripta bejárata. Besurrantunk majd halkan lelopóztunk a lépcsőn. Túlságosan is csend van. Ez nem tetszik. Leértünk a lépcső aljára. A hullaszag megcsapta orromat. A falakat indák nőtték be. Horrorfilmbe illő helyszín tárult elénk. Körülnéztünk, semmi. Niall megbökött és maga elé mutatott. Vértócsa. Szívem egyre hevesebben vert, tekintetem homályos lett. Orromban éreztem azt a maró érzést ami sírás előtt szokott lenni. Követtük a vért. Egy nagyobb helységbe vezetett. Félhomály volt bent. Elővettem telefonomat és megvilágítottam a termet. 3 ajtó volt mellettünk. Elindultam az egyik felé de valamiben megbotlottam. Nem estem el, csak meginogtam. Lábamhoz világítottam. Egy fejbe lőtt pasas hevert előttem. Félreugrottam. Körbevilágítottam. A falakon véres kéznyomok. A padlót vér borította. 2 friss hulla terült el a földön. Rám csöppent egy vércsepp. Felemeltem fejemet majd megvilágítottam a mennyezetet. Vérrel írták fel a szöveget. Méghozzá nekem címezve.
-Megtaláltuk Amyt.-kiáltottam. Niall is bejött.-A régi temetőben van a város szélénél.-hadartam.
-Mi? Hogy találtátok meg?-kerekedett el Liam szeme.
-Felírta a falra, hogy ott van.
-Ez egy csapda. Valami nem stimmel, ez túl könnyű.-válaszolta Louis.
-Ezért kérjük a segítségeteket. Erősítés nélkül nem mehettünk oda..-nézett rájuk Niall. Bólintottak. Mindenki a kocsi felé vette az irányt. Beültünk és vártuk, hogy Niall gázt adjon. Nem kellett noszogatni. Gumicsikorgással hagytuk el az utcát.
-Mi a terv?-hajolt előre Adam. Összenéztünk Niallel.
-Nincs terv..ki kell valamit találni. Mondjuk Liam, Louis ti maradhatnátok a kocsiban. Ha gyors menekülésre kerülne a sor. Zayn, Adam ti bejöttök velünk de balra mentek én és Harry pedig jobbra. Ez így oké?-fordultam hátra. Mindenki helyeselt. Kaptam egy üzenetet. Grace írta, hogy hiányzom neki és találkozni akar. Nem írtam vissza, most Amy a legfontosabb. Megérkeztünk a temetőhöz. Niall a bokrok mögött állt meg. Mindenki követte a terv menetét. Niallal jobbra mentünk, ott volt egy nagyobb kripta bejárata. Besurrantunk majd halkan lelopóztunk a lépcsőn. Túlságosan is csend van. Ez nem tetszik. Leértünk a lépcső aljára. A hullaszag megcsapta orromat. A falakat indák nőtték be. Horrorfilmbe illő helyszín tárult elénk. Körülnéztünk, semmi. Niall megbökött és maga elé mutatott. Vértócsa. Szívem egyre hevesebben vert, tekintetem homályos lett. Orromban éreztem azt a maró érzést ami sírás előtt szokott lenni. Követtük a vért. Egy nagyobb helységbe vezetett. Félhomály volt bent. Elővettem telefonomat és megvilágítottam a termet. 3 ajtó volt mellettünk. Elindultam az egyik felé de valamiben megbotlottam. Nem estem el, csak meginogtam. Lábamhoz világítottam. Egy fejbe lőtt pasas hevert előttem. Félreugrottam. Körbevilágítottam. A falakon véres kéznyomok. A padlót vér borította. 2 friss hulla terült el a földön. Rám csöppent egy vércsepp. Felemeltem fejemet majd megvilágítottam a mennyezetet. Vérrel írták fel a szöveget. Méghozzá nekem címezve.
"Ezt még megbánod Harry Styles, bosszút állok rajtad. Soha többé nem látod."
Sziasztok.:) Sajnálom, hogy megint egy hónapot vártatok erre a részre is de nagy tesztek halma volt előttem, amikre készülni kellett és így kicsit elhúzódott a rész megírása..meg persze hozzátartozik az is, hogy nem mindig volt ihletem, amikor igen akkor meg tanulnom kellett. Szóval pech. De itt van és remélem tetszett. Elég rövid lett mint észre vehettétek..a következő 3 rész ismét ilyen terjedelmű lesz. Már csak a 2.évadban ígérhetek hosszabb részeket..:)
xoxo ~T
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése