"Ha az emberek megérzik, hogy bizonytalan vagy, akkor sokszor úgy reagálnak, mint a kutya, amikor megérzi a félelem szagát."
*Ian*Leütött. Elterültem az ágyon. Nem láttam semmit csak feketeséget. Amikor felkeltem már nem volt itt. Nem akartam bántani. Az indulataim, hogy megakart szökni felerősödtek és túl durva voltam vele. Szeretem, de nem hisz nekem. Igaz, én se hinnék magamnak. Feltápászkodtam majd kirontottam az ajtón. Esik az eső. Az ajtó mellől fogtam egy esernyőt. Elindultam az erdőbe. A fák alig engedték át az esőt de én mégis fejem fölé tartottam ernyőmet. Az erdő kihalt volt. A hó már elolvadt. Mindössze 2 hete esett ami valljuk be őszintén fikarcnyit se ért. Nincs se sár, se hó. Nem tudom követni merre ment. Ösztöneimre hagyatkoztam. Meg kell találnom. Ha nem sikerül meg fog fagyni. Estére nagyon hideget mondanak..erre pedig rátesz egy lapáttal, hogy átáztak a ruhái. Mikor ez tudatosult bennem kiabálni kezdtem.
-Amy, kérlek gyere elő. Nem foglak bántani. Könyörgöm, fontos vagy nekem. Amy!-ordibáltam. Mindenhol körbenéztem. Sehol egy lélek. Az eső még mindig szakadt. Tovább mentem, tovább kiabáltam. Semmi válasz. Nem is csodálkozom ezen, hisz nekivágtam az ágynak. Régebben kiabáltam vele, azt akartam, hogy csak az enyém legyen, hogy senki ne érhessen hozzá. Elfajult a helyzet. Nem akartam, hogy megutáljon. Azt gondoltam ha elraboltatom és én mentem meg, mintha nem lenne semmihez közöm, akkor talán megbocsájt, de nem. Utál. Ezt nem tudom elfogadni. Nem tudom feldolgozni, ahogy utálkozva néz rám. Ezért is utálom Niallt. Őt választotta helyettem. Egy egoista, elkényeztetett popsztárt.
*Amanda*
Riadtan kapkodtam a fejemet. Féltem, hogy rám talál, de persze tisztában voltam vele, hogy nincs sok esélyem ellene. Az eső hatalmas cseppekben hullott. A kövekről csak úgy pattogott lefelé. Hallottam Ian kiáltozását. Feltápászkodtam a szikla mögül és arrébb botorkáltam a sárban. Megcsúsztak lábaim majd 2 métert csúszdáztam a meredek domboldalon. Nekicsapódtam egy nagyobb kőnek. Felsikoltottam. Éreztem, ahogy a meleg vér végigcsorog arcomon. Megpróbáltam felállni de nem sikerült. Fejem sajgott. Emlékeim összekuszálódtak. Erőm lassan elhagyott. Szemeim lecsukódtak és már csak a több millió kilométeres sötétség tárult elém. Semmi érzelem. Se szó se beszéd, csak én és a sötétség.
**
-Amy, itt vagy?-kérdezte Niall. A gyönyörű kék szemi csillogtak a viszontlátás képzeletétől. Becsukta maga mögött az ajtót. Oda futottam hozzá és a nyakába ugrottam.
-Niall.-öleltem szorosabban.-Olyan jó újra látni.-mondtam. Megcsókolt. Csókja lágy de mégis szenvedélyesnek hatott. Tudtam, hogy képzelődöm. Nem lehet itt velem, főleg nem most. Mégis, ez az álomfoszlány képes lehet tartani bennem a lelket. Jó érzés volt beletúrni a hajába, érezni illatát és csókja ízét. Újra látni, magamhoz ölelni. Aztán ez az egész szertefoszlott. Ismét feketeség vett körül. Amikor kezdtek kirajzolódni a formák már egy temetőben voltam. A sírok közé köd telepedett le. Nem értem miért pont ide kerültem. Lábaim önálló életre keltek. Egy hatalmas kriptához mentem. Körül néztem, sehol senki. Az egyik sír mögül egy öltönyös srác lépett elő. Azonnal tudtam ki az. Harry. Haja szemébe lógott. Nem véltem rajta felfedezni semmilyen változást, olyan volt mint mindig. Szemei kíváncsian fürkésztek.
-Mit keresel itt?-kérdeztem. Nem válaszolt. Felemelte a kezét és az egyik sírra mutatott. Közelebb mentem a sírkőhöz és megláttam a nevet. Amanda Elena Parker. Hátrahőköltem. Harrybe ütköztem. Kezeim kézfejébe siklottak. Megszorította ujjaimat. Mély levegőt vett és nyakamhoz kapott. Kezei közre fogtak. Előhúzott egy kést majd belém szúrta. Szemeim kitágultak, erőm elhagyott. Földre rogytam. Fejem 3-szor verődött a földhöz. 3. ütődésre egy sikolyt hallottam majd szemeim lassan lecsukódtak.
-Mit keresel itt?-kérdeztem. Nem válaszolt. Felemelte a kezét és az egyik sírra mutatott. Közelebb mentem a sírkőhöz és megláttam a nevet. Amanda Elena Parker. Hátrahőköltem. Harrybe ütköztem. Kezeim kézfejébe siklottak. Megszorította ujjaimat. Mély levegőt vett és nyakamhoz kapott. Kezei közre fogtak. Előhúzott egy kést majd belém szúrta. Szemeim kitágultak, erőm elhagyott. Földre rogytam. Fejem 3-szor verődött a földhöz. 3. ütődésre egy sikolyt hallottam majd szemeim lassan lecsukódtak.
**
*Ian*
A tó mellett mentem el mikor sikoltást hallottam. A hang irányába fordultam és futásnak eredtem. A fák csak úgy suhantak mellettem. Látásom Kezdett alább hagyni. Köd telepedett az erdőre. Lelassítottam. Körbe néztem de alig láttam 2 méternél előrébb. Az eső elállt így behúztam az esernyőt. Botorkáltam valamerre. Szinte megijedtem a fáktól, amik hirtelen feltűntek előttem. Belerúgtam valamibe. Egy szikla tűnt elő a ködben, aztán még egy és még egy. Előkotortam a telefonomat és bekapcsoltam a vakumat. Leguggoltam majd a földet próbáltam tanulmányozni. Egy lábnyom, biztos itt érte el az eső. Itt kell lennie. Felegyenesedtem, a telefon még mindig a kezemben volt. Előre léptem de kicsit megcsúsztam, így a sziklába kapaszkodtam meg. Telefonomat elejtettem. Amint megtaláltam folytattam a keresést. Beljebb haladtam. A cipőmet belepte a sár, a kabátom kiszakadt. Körbepillantottam. Még mindig nem látok semmit..kezdtem kijönni a sodromból.
-Amy!!-kiáltottam. Nyöszörgést hallottam tőlem balra. Sietve kapkodtam lábaimat a sziklák között. Ismét megcsúsztam, ezúttal seggre estem. Amy a lábaim előtt hevert, szó szerint. Haja arcába lógott, ragadt a meleg vértől. Felemeltem és visszafelé indultam vele. Sok időbe telt amíg újra a házra leltem. Már azt hittem, hogy megfagyott...teste nagyon kihűlhetett, hiszen még is csak 1-2 fok repkedett a levegőben. Kinyitottam a bejárati ajtót és máris a kanapéra fektettem őt. Több fahasábot dobáltam a tűzre, hogy meleg legyen mire felébred. Melegítettem vizet amit egy bögrébe öntöttem majd egy teafiltert tettem bele. A rózsaszín szín elöntött a vizet, így az egészet gyümölcs ízűre édesítette. Fogtam egy vizes rongyot, visszamentem a nappaliba, letettem a bögrét az asztalra és a ronggyal elkezdtem letörölni Amyről a vért. Lefertőtlenítettem a sebét, elég csúnya vágás volt. Fogtam kötszert amivel körbe tekertem homlokát. Mikor végeztem vártam, mikor kel fel.
*Amy*
A fejem sajgott de már nem éreztem azt az irdatlan hideget, mikor a szikláknál voltam. Szemhéjamat lassan tudtam csak felnyitni. Pislogtam párat mire rendesen visszanyertem látásomat. Ian ült velem szemben. Arra vártam mikor üt meg vagy ilyesmi de csak egy bögre teát nyomott a kezembe, hogy igyam meg. Kérdőn néztem rá, mire megnyugtatott, hogy nem tett bele semmit, nincs mitől félnem. Elfogadtam hát és belekortyoltam. Gyümölcsök keverékét éreztem, finom aroma, jó választás. Lopva pillantottam rá. Tekintetével végig mért. Közre fogta pillantásomat majd elmosolyodott. Az a meleg mosolya volt ez. Amitől a csajok olvadoznak, de még mindig nem hatott meg. Nem hatolt a szívembe, nem tudtam bezárni oda, mint régen. Már semmi nem olyan volt mint akkor. Elraboltatott, megkínoztatott, most pedig a segítségemre siet, mintha ő mentene meg..azt akarja, hogy neki legyek hálás, de ez már beteges. Kék szemei reménnyel teltek meg amikor ajkaim megmozdultak. Nem akartam megszólítani, se beszélgetésbe elegyedni vele csak alig éreztem őket. Mikor látta, hogy nem fogok megszólalni, hát megtörte a csendet.
-Miért nem tudsz megbocsátani?-tördelte ujjait. Szemeim ide, oda cikáztak a szobába, nem tudtam ránézni, sőt még megszólalni se. Nem tudtam mit mondjak, ha pedig elmondom neki miért is utálom féltem, hogy ismét nekem támad. Így inkább csendben bámultam magam elé. A forró tea kellően felmelegített, már alig fáztam. Ian közelebb hajolt, kezébe vette államat, ezzel rákényszerítve, hogy felvegyem vele a szemkontaktust. A vágy szikrázott benne.-Nem foglak bántani, ígérem..csak kérlek, válaszolj..-nyögte ki végül. Hátrébb húzódtam, letettem a bögrét az ölembe majd ismét magam elé bámultam. Meleg áramlat futott végig testemben. Most jöttem rá..
-Én már megbocsátottam neked, de nem tudom elviselni a tudatot, hogy megcsaltál, egyszerűen nem tudom kirobbantani az emlékeim közül, nem megy.-pillantottam rá, majd a lábujjaimat kezdtem nézni. Éreztem, ahogy végig fixíroz. Kicsit kellemetlenül éreztem magam e miatt. Kizártam elmémből, nem foglalkoztam vele. Elhiszem, hogy próbálkozik, de nem tudok úgy ránézni, hogy ne lássam Becky-vel smacizni. Ian letérdelt elém. Kezeit combomon nyugtatta. Egyiket azonban felemelte és arcomat kezdte vele simogatni. Államat megemelte majd közelebb hajolt. Éreztem meleg leheletét ajkamon. Pár centi választott el minket egymástól. Előrébb nyomult és ajkai puhán érintkeztem enyéimmel. Leheletnyire szétnyitotta száját és nyelve lassan, mégis szenvedélyesen érintette enyémet. Nem éreztem így se semmit iránta. Nem volt már meg az a szikra..~Úristen mit művelek..hagyd abba!!~ viaskodtam magammal. Eltoltam magamtól Iant. Felmordult és visszakézből adott egy pofont.
Sziasztook.:) Nagyon sajnálom, hogy már csak az új évben kaptatok részt..de nagyon el voltam foglalva. Ide, oda mentünk a családdal és teljesen lefárasztottak. Ettől eltekintve, remélem tetszett a rész, próbáltam érdekesre írni.:) A következő részt csak 3 hát múlva tudom csak kirakni mert lesz egy nagy tesztem és ha azt elrontom kicsaphatnak, szóval azt helyezem egy időre előtérbe, de nem foglak titeket elhanyagolni, megígérem. Boldog Új Évet nektek.:*
xoxo ~T
A tó mellett mentem el mikor sikoltást hallottam. A hang irányába fordultam és futásnak eredtem. A fák csak úgy suhantak mellettem. Látásom Kezdett alább hagyni. Köd telepedett az erdőre. Lelassítottam. Körbe néztem de alig láttam 2 méternél előrébb. Az eső elállt így behúztam az esernyőt. Botorkáltam valamerre. Szinte megijedtem a fáktól, amik hirtelen feltűntek előttem. Belerúgtam valamibe. Egy szikla tűnt elő a ködben, aztán még egy és még egy. Előkotortam a telefonomat és bekapcsoltam a vakumat. Leguggoltam majd a földet próbáltam tanulmányozni. Egy lábnyom, biztos itt érte el az eső. Itt kell lennie. Felegyenesedtem, a telefon még mindig a kezemben volt. Előre léptem de kicsit megcsúsztam, így a sziklába kapaszkodtam meg. Telefonomat elejtettem. Amint megtaláltam folytattam a keresést. Beljebb haladtam. A cipőmet belepte a sár, a kabátom kiszakadt. Körbepillantottam. Még mindig nem látok semmit..kezdtem kijönni a sodromból.
-Amy!!-kiáltottam. Nyöszörgést hallottam tőlem balra. Sietve kapkodtam lábaimat a sziklák között. Ismét megcsúsztam, ezúttal seggre estem. Amy a lábaim előtt hevert, szó szerint. Haja arcába lógott, ragadt a meleg vértől. Felemeltem és visszafelé indultam vele. Sok időbe telt amíg újra a házra leltem. Már azt hittem, hogy megfagyott...teste nagyon kihűlhetett, hiszen még is csak 1-2 fok repkedett a levegőben. Kinyitottam a bejárati ajtót és máris a kanapéra fektettem őt. Több fahasábot dobáltam a tűzre, hogy meleg legyen mire felébred. Melegítettem vizet amit egy bögrébe öntöttem majd egy teafiltert tettem bele. A rózsaszín szín elöntött a vizet, így az egészet gyümölcs ízűre édesítette. Fogtam egy vizes rongyot, visszamentem a nappaliba, letettem a bögrét az asztalra és a ronggyal elkezdtem letörölni Amyről a vért. Lefertőtlenítettem a sebét, elég csúnya vágás volt. Fogtam kötszert amivel körbe tekertem homlokát. Mikor végeztem vártam, mikor kel fel.
*Amy*
A fejem sajgott de már nem éreztem azt az irdatlan hideget, mikor a szikláknál voltam. Szemhéjamat lassan tudtam csak felnyitni. Pislogtam párat mire rendesen visszanyertem látásomat. Ian ült velem szemben. Arra vártam mikor üt meg vagy ilyesmi de csak egy bögre teát nyomott a kezembe, hogy igyam meg. Kérdőn néztem rá, mire megnyugtatott, hogy nem tett bele semmit, nincs mitől félnem. Elfogadtam hát és belekortyoltam. Gyümölcsök keverékét éreztem, finom aroma, jó választás. Lopva pillantottam rá. Tekintetével végig mért. Közre fogta pillantásomat majd elmosolyodott. Az a meleg mosolya volt ez. Amitől a csajok olvadoznak, de még mindig nem hatott meg. Nem hatolt a szívembe, nem tudtam bezárni oda, mint régen. Már semmi nem olyan volt mint akkor. Elraboltatott, megkínoztatott, most pedig a segítségemre siet, mintha ő mentene meg..azt akarja, hogy neki legyek hálás, de ez már beteges. Kék szemei reménnyel teltek meg amikor ajkaim megmozdultak. Nem akartam megszólítani, se beszélgetésbe elegyedni vele csak alig éreztem őket. Mikor látta, hogy nem fogok megszólalni, hát megtörte a csendet.
-Miért nem tudsz megbocsátani?-tördelte ujjait. Szemeim ide, oda cikáztak a szobába, nem tudtam ránézni, sőt még megszólalni se. Nem tudtam mit mondjak, ha pedig elmondom neki miért is utálom féltem, hogy ismét nekem támad. Így inkább csendben bámultam magam elé. A forró tea kellően felmelegített, már alig fáztam. Ian közelebb hajolt, kezébe vette államat, ezzel rákényszerítve, hogy felvegyem vele a szemkontaktust. A vágy szikrázott benne.-Nem foglak bántani, ígérem..csak kérlek, válaszolj..-nyögte ki végül. Hátrébb húzódtam, letettem a bögrét az ölembe majd ismét magam elé bámultam. Meleg áramlat futott végig testemben. Most jöttem rá..
-Én már megbocsátottam neked, de nem tudom elviselni a tudatot, hogy megcsaltál, egyszerűen nem tudom kirobbantani az emlékeim közül, nem megy.-pillantottam rá, majd a lábujjaimat kezdtem nézni. Éreztem, ahogy végig fixíroz. Kicsit kellemetlenül éreztem magam e miatt. Kizártam elmémből, nem foglalkoztam vele. Elhiszem, hogy próbálkozik, de nem tudok úgy ránézni, hogy ne lássam Becky-vel smacizni. Ian letérdelt elém. Kezeit combomon nyugtatta. Egyiket azonban felemelte és arcomat kezdte vele simogatni. Államat megemelte majd közelebb hajolt. Éreztem meleg leheletét ajkamon. Pár centi választott el minket egymástól. Előrébb nyomult és ajkai puhán érintkeztem enyéimmel. Leheletnyire szétnyitotta száját és nyelve lassan, mégis szenvedélyesen érintette enyémet. Nem éreztem így se semmit iránta. Nem volt már meg az a szikra..~Úristen mit művelek..hagyd abba!!~ viaskodtam magammal. Eltoltam magamtól Iant. Felmordult és visszakézből adott egy pofont.
Sziasztook.:) Nagyon sajnálom, hogy már csak az új évben kaptatok részt..de nagyon el voltam foglalva. Ide, oda mentünk a családdal és teljesen lefárasztottak. Ettől eltekintve, remélem tetszett a rész, próbáltam érdekesre írni.:) A következő részt csak 3 hát múlva tudom csak kirakni mert lesz egy nagy tesztem és ha azt elrontom kicsaphatnak, szóval azt helyezem egy időre előtérbe, de nem foglak titeket elhanyagolni, megígérem. Boldog Új Évet nektek.:*
xoxo ~T
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése