'Annyira vágysz valamire, olyan sokáig reménykedsz, míg már elfogy a remény, és a beletörődés lép a helyébe. Lassan el is felejted, mire vágytál. És akkor, mikor mégis megkapod, amiről már lemondtál, egyszerre érzel határtalan boldogságot és kínzó félelmet.'
*Amanda*Kivágódott az ajtó és egy pasas jött be rajta. Felhúzott a földről majd egy szemkendőt kötött a fejemre. Kirángattak a friss levegőre és a kocsiba löktek. Kezeimre estem, lehúztam a szemkendőmet. Kellett pár másodperc amíg hozzászoktam a fényviszonyokhoz. Amint tisztán láttam feltápászkodtam, kimásztam a kocsiból és a ruhámat felfogva indultam el az egyik mellékutcába. Lábaimat már-már vonszoltam magam után. Nem jutottam semmivel sem előrébb. Összeestem 10 lépésem után. Elterültem a földön. A lelkem menekülne, már az utca végén járna de a testem erőtlen és kimerült. Hirtelen ismét álló helyzetben voltam. Egy pisztolyt fogtak a fejemhez. Nem az a férfi volt aki kihurcolt a kocsihoz, ezen maszk volt.
-Te hülye kurva.-mondta erőltetett hangon. Taszigálni kezdett a kocsi felé.-Te idióta még figyelni se tudsz rájuk!-hurrogta le a társát. Mire észbe kaptam máris Becky mellett találtam magam. Megkötözték a kezemet majd vissza tették ráma szemkendőt. Becsukták az ajtót. Érzékeltem, ahogy a motor beindul alattunk és elindult az autó. Számoltam. A másodperceket, a kanyarokat. Hányszor fordultunk jobbra, balra. Hirtelen fékeztünk. Nekiestem a falnak. Bevágtam a kezemet. Hallottam, ahogy reccsent. Hangos nyögést tudtam csak kiejteni a számon. Éreztem, hogy a csontom nincs jó helyen. Fájt. Másik kezemmel próbáltam védeni az ütődésektől de nem sok sikerrel. Aki a volánnál ül az nem tud vezetni...Becky egész végig meg se mukkant. Megálltunk. Megint kiszedtek az autóból és egy állott szagú helységbe löktek be. Nagy nehezen leszedtem magamról a szemkendőt. Egy kriptában voltam. Tiszta por és pókháló volt minden. Becky nem volt sehol. Kiszabadítottam kezeimet majd az ajtóhoz másztam. Felhúztam magam a kilincs segítségével de mire kiláthattam volna visszaestem. A kezem még mindig sajgott, a lábaimat nem éreztem. Az érzés, hogy viszont láthatom Niallt még mindig élt bennem. Nagy nehezen a falhoz kúsztam és elterültem a földön.
*Niall*
-Ian Somerhalder.-ismételte el Harry.
-Az a hülye barom. Ha egy ujjal is hozzáér megölöm.-találtam meg a hangomat. Tárcsáztam a telefonszámot. 3 csengés után fel is vették.
-Na? Kitalálta a hős szerelmes? Halljam.
-Ian Somerhalder.-mondtam. A vonal túlsó felén csend lett.
-Oké, ezt talán teljesítettétek. De más név is kijön belőle, nézd meg még egyszer..Most jöhet egy kis kérdez felelek. Kapcsold be a laptopot, utána várj 10 percet.-utasított és letette a telefont. Előkerestem a laptopomat, bekapcsoltam és vártam. A többiek körém gyűltek és együtt vártunk a "csodára", bármi is legyen az. Ideges voltam. Féltem. Láthatom viszont? Meg tudom menteni? Elhatároztam, ha adnak egy apró nyomot kocsiba ülök és az alapján megkeresem, még ha ez egy őrült ötlet is. Körmeim tenyerembe vájtak. Gyakran csinálom ezt, így érzem, hogy még élek és itt vagyok a Földön. Kaptam egy értesítést laptopomon. Azonnal rámentem, megnyitottam. Valamilyen szobát vagy pincét mutatott egy kamera. A hely közepén egy szék állt. Hang is volt hozzá.
-Hozd be.-mondta egy erőteljes férfi hang. Ajtónyitódás követte a beszélgetést, utána megint csend. Sikítás hangja hasított a némaságba. Egy kapálózó lányt ültettek a székbe. Lekötözték és elálltak előle, hogy láthassuk. Amy volt az. Keze be volt lilulva, szemét szemkendővel takarták el, szájára szikszalagot ragasztottak.. Estélyi ruha volt rajta. Ránéztem Harryre aki a monitort bámulta. Hazudott. Nem futott vele össze sehol..elhívta valahova. Figyelmem visszaterelődött a képernyőre.-Na figyelj Niall. Felteszek egy kérdést..ha jó válaszolsz akkor nem csinálok vele semmit. A rossz válaszoknál pedig egy kis vágást ejtünk rajta.-húzott végig egy kisebb méretű kést Amy nyakánál. A személyleírás tökéletesen illett Ianra de az arcát nem láttam a maszktól. Ettől csak még mérgesebb lettem.
-Akkor kezdjük is.-mosolygott.-Első kérdés: Ki volt az Egyesült Államok első elnöke?-olvasta fel a cetliről.
-Ez, hogy jön ide?-háborgott Harry.
-Niallt kérdezem, nem téged Tarzan.-rántotta meg a kést Amy karja mellett. Amy felsikított.
-Harry fogd már be.
-Nem jó válasz.-húzott még egyet a késen. Amy ismét felsikoltott.
-George Washington, George Washington.-ismételtem ijedten, hátha még egyszer megvágja barátnőmet.
*Amanda*
Éreztem, ahogy a meleg vér felbuggyan bőröm alól és lefolyik a kezemen. Niall hangja mégis megnyugtatott. Elvette a figyelmem a fájdalomról. Nem teljesen de enyhített rajta.
-Egy kicsit most a One Directionról..Következő kérdés: Ki született koraszülötten?
-Liam.
-Ki a legidősebb a bandából?
-Louis.
-Ki a legfiatalabb?
-Harry.
-Ki az egyetlen ír a bandából?
-Én.
-Hagyjuk a One Directiont. Hány ujj van 2 kézen? És 10-en?
-10 és 50.
-Akkor most egy nehezebbet. 1928-ban megírta egy újságíró, hogy 1918-ban lett vége az első világháborúnak. Mi a hiba a cikkben?
-Nem tudom.-mondta. Megint megvágott a pasi, de most a mellkasomon. Nem haragudtam Niallra, én se tudnám ezt rögtön megmondani.
-Gondolkozz Niall.-tette a nyakamhoz a kést.
-Nem tudok így gondolkozni. Várjon egy pillanatot.
-Oké...lejárt. Mondod vagy elvághatom a torkát?
-1928-ban még nem tudhatták, hogy az a háború volt első világháború.-vágta rá idegesen.
-Oké, ezeket helyesen tudtad. A társam hív, ha ismét lesz egy feladat.-mondta a pasas és utána felrángatott a székről. Visszavitt a kriptába. Hallottam, hogy kinyílik az ajtó.
-Nyugi, cica..ha rajtam múlna nem máshogy történne minden.-lökött a földre. Becsukta az ajtót. A kilincs segítségével lehúztam a szemkendőt. Ugyanaz az állott hullaszag, ugyanaz az ajtó és én is ugyanaz vagyok. Vagyis mégsem, megvágtak. Nem is egyszer. A vér a kezemen még mindig folyt. A mellkasomon lévő vágásból már nem szivárgott a vér. Megalvadt vércsíkká változott. A kezemen lévő vágások mélyebbek. Nekidőltem a falnak és elnyomott az álom.
**
-Amy, ébredj, ébredj.-szólongatott Niall. Kinyitottam szemeimet..egy kanapén találtam magam Niall ölében. Felültem és körülnéztem. A nappalinkban vagyunk. Niall apró csókokat lehelt nyakamra. Hátradöntött a kanapén. Kezei a csípőmet simogatták. Szőke haja belelógott az arcába. Kék szemei vágyakozóan csillogtak. Levette a pólóját. Akkor már nem Niall hajolt fölém hanem Harry. Harry göndör haja csiklandozta arcomat, ahogy hozzám bújt. Zöld szemeiben égett a vágy. Benyúlt a pólóm alá. Ösztönösen lelöktem magamról. Hangosan puffant a földön.
**
*Niall*
-Megvágta, megvágta. Értitek?-csaptam bele mindenbe ami az utamba került. Nagyon mérges voltam. Féltettem, hogy jobban megkínozzák. Harryt kirángattam a nappaliból.-Most azonnal elmondod, hogy hol és miért találkoztál Amyvel.
-Elhívtam magammal egy bálba. Összevesztünk és ott hagyott.
-Miért vesztetek össze? Valaminek történnie kellett, hogy berágjon rád.
-Megcsókoltam.-mondta. Kezem máris hasába mélyedt. Hogy képzelte ezt? Az én barátnőm.-És mit ne mondjak, tetszett neki.-vigyorgott. Most az arcába húztam be neki. Vércseppek csöpögtek a padlóra.
-Ha még egyszer a közelébe mész megfojtalak.-fordultam felé. Visszamentem a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra és a lábammal kezdtem dobolni a padlón. Megcsörrent telefon. Felkaptam majd felvettem.
-Igen?!-szóltam bele.
-Itt van egy találós kérdés. Ha megfejtettétek tudni fogjuk. Ezután életbe lép a 2. fejezet. Jól figyelj...
-Elhívtam magammal egy bálba. Összevesztünk és ott hagyott.
-Miért vesztetek össze? Valaminek történnie kellett, hogy berágjon rád.
-Megcsókoltam.-mondta. Kezem máris hasába mélyedt. Hogy képzelte ezt? Az én barátnőm.-És mit ne mondjak, tetszett neki.-vigyorgott. Most az arcába húztam be neki. Vércseppek csöpögtek a padlóra.
-Ha még egyszer a közelébe mész megfojtalak.-fordultam felé. Visszamentem a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra és a lábammal kezdtem dobolni a padlón. Megcsörrent telefon. Felkaptam majd felvettem.
-Igen?!-szóltam bele.
-Itt van egy találós kérdés. Ha megfejtettétek tudni fogjuk. Ezután életbe lép a 2. fejezet. Jól figyelj...
"Erdő mélyén, melyre inda út vezetne,
Ott találod a vén fát, hová a ládikát letettem.
Benne leled a kulcsot, mely a kriptát nyitja,
A kriptában a "gyémántot" pedig vén banya fogja.
Vedd el tőle, tedd a kőre,
Vidd vissza a negyedbe, a 114-es verembe."
Letette a telefont. Lefirkantottam egy lapra a mondatokat és szuggerálni kezdtem. Mutattam a többieknek is de nem jutottunk semmire. Harry időközben bekeveredett a nappaliba. Felrepedt szájjal olvasott a sorok között.
-A vén fa az a bálterem ahol voltunk. A doboz meg ott van a szobor lábánál..a kulcslyuk meg biztos el van rejtve. Azt a követ ami a ládában van meg el kell vinni a régi börtönbe a 114-es verembe.-mondta. Mindenki rámeredt.
-Honnan tudtad?!-néztem rá.
-Megérzés.-válaszolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése