'A boldogság olyan, mint egy csók. Meg kell osztanod valakivel, hogy élvezd.'
*Harry*Megcsókoltam. El sem hiszem, hogy ez nem csak egy bugyuta álom amiből felébredek és kiderül, nem is volt valós..de ez az. Érzem ajkai tüzességét, szíve dobogását. Kezeim tökéletesen illettek csípőjére. Nyelvem átjutott fogain és máris táncra perdül az övével. Közelebb húztam magamhoz majd hajába túrtam. Olyan érzés volt mintha egy villám csapott volna rajtam keresztül. Végig testemen, eremben. Éreztem őt. Éreztem, hogy tetszik neki, hogy titkon akar engem. Pár másodpercen belül megszakadt minden. Szemeim felpattantak. Amanda ideges, szikrákat szóró íriszei meredtek rám. Arca kipirult, ajkai megduzzadtak. Még jobban kívántam mint eddig.
-Harry, te mi a francot csinálsz? Én nem szeretlek téged, Niallt szeretem. Nem tudod felfogni és elfogadni végre?-lábadt könnybe szeme. Felemelte szoknyáját majd a kijárat felé futott. Utána iramodtam. A kijárat lépcsőin kettesével vettem a fokokat. A kapunál utolértem. ~Hogy lehet ilyen gyorsan futni magassarkúban?~
-Miért futottál el? Azért mert nem tetszett? Hát tudod mit? Nagyon is tetszett neked, éreztem. Nem is tagadhatod le.-néztem szemébe. Arca vörös lett, mint egy érett paradicsom. Pillái megrebbentek, majd rám nézet.
-Hagyj békén Styles.-mordult fel. Kezemre nézett ami még mindig közre fogta csuklóját.-Engedj el.-utasított.
-Amy..-mondtam halkan.
-Csak engedj el. Kérlek.-csuklott el hangja. Elengedtem csuklóját és néztem ahogy a hóesésben eltűnik. Egy szörnyeteg vagyok. Magamra haragítottam..soha nem fog velem szóba állni. Beletúrtam hajamba majd az épületre emeltem tekintetemet. Az egész ház fényzáporban úszott egy kihalt negyedben. ~Kihalt..~ ismételtem meg magamban. Te jó Isten. A kocsimhoz rohantam, előhalásztam a kocsikulcsom és elhajtottam a parkolóból.
*Amanda*
Szoknyámat felhúzva ballagtam a sötét elhagyatott utcákban. Eltévedtem. Sehol egy járókelő, még egy telefonfülke se. A térető a béka segge alatt van..klassz. Egyre idegesebb és idegesebb lettem. Minden kis rezzenésre megdermedtem pár másodpercre. Az egyik villanypóznánál egy 30-as éveiben járó férfi állt. Mély levegőt vettem és odasétáltam hozzá.
-Elnézést..-nyeltem egyet.-Meg tudná mondani hol vagyok?-néztem rá. Arca beesett, fekete kabátja pedig kiemelte erőteljes karizmát. Félelmetes látványt nyújtott.
-Te biztos Amanda vagy, nem igaz?-vigyorgott.
-Honnan tudja a nevemet?-léptem hátrébb.
-Tudja kisasszony, nem kéne ilyen későn egyedül mászkálnia egy veszélyes környéken.-tagolta el mint az ovisoknak. A félelem egyre nagyobb gombóccá gyülemlett a torkomban. Próbáltam higgadtnak, bátornak mutatkozni de a félelem győzött. Levegő után kapkodva megfordultam és egy nálam jóval magasabb férfivel ütköztem össze. Nem bírtam tovább. Torkom szakadtából sikoltozni kezdtem majd rohanni. Mindketten utánameredtek. Pár másodperc múlva csak sötétséget láttam..
**
Amikor kinyitottam a szememet egy pincében találtam magam. Semmi ismerős vonás, még ablak se. Az egyetlen ajtó ami a kijáratot jelentette vasból volt. Egy elhúzható apró ablak az ajtón és ennyi. Feltápászkodtam majd az ajtóhoz mentem. Fülemet nekinyomtam, hallgatóztam.
-Igen főnök, elkaptuk. Nem, őt még nem de rajta vagyunk. Hamarosan bosszút állhat mind2-n.-hallottam egy férfi hangot.
-Engedjenek ki, kérem. Engedjenek ki. Tudom, hogy hallja, szóval engedjen ki.-vertem az ajtót. Semmi. Senki nem jött. Lecsúsztam a padlóra. Sírva fakadtam. Sírtam mint amikor egy kislány nem találja az anyukáját az üzletben. Sírtam, mert nem fognak megtalálni, mert soha többé nem láthatom Niallt, se Harryt és mert ha nem megyek el arra a bálra ez nem történik meg, nem fognak el..élhetném tovább a nyomorult életemet. Felhúztam a lábam, kezeimmel összekulcsoltam majd fejemet ruhámba hajtottam. Időérzékemet elvesztettem. Közvetlen kapcsolatom csak a mennyezetből lógó lámpával volt. Egy vezeték és egy villanykörte. Semmi más. Ajtócsapódást hallottam és máris felpattantam. Kinyitották az ajtót és egy szőke hajú lányt löktek be a padlóra.
-Jól vagy?-segítettem fel.
-Persze, kösz.-nézett rám.
-Ne már.-engedtem el rögtön. Becky..
-Jaj, szia Amanda. Milyen volt Florida? Nekem nagyon tetszett Ian társasága, ha érted, hogy értem.-mosolygott.-Nem is értem miért nem feküdtél le vele, nagyon jó az ágyban.-súgta a fülembe.
-Fogd be.-kiáltottam. Hallgass.-mordultam fel. ~Miért pont vele kell "raboskodnom"?~ Visszaültem a padlóra.-Miért csináltad velem? Nem tetszett neked. Tudom.-néztem rá.
-Igazából nem téged akartalak megbántani hanem Iant. Nagyon csúnyán bánt velem amikor jártunk. Meg is vert.-mondta. Visszaemlékeztem arra a 2-3 hétre amíg jártunk és igen, nálam is volt olyan, hogy majdnem megvert..Egy pszichopata állat.-Amúgy szép ruha.-mér végig és leül velem szembe.
-Kösz, bálba voltam.-húztam össze magam.
-Ha jól sejtem nem a barátoddal..igen, hallottam róla.-mosolygott.
-Ez bonyolult.-mondom.
-Elmondhatod, ki van írva a homlokodra, hogy össze vagy zavarodva..meg úgy is meghalunk ha kivisznek innen, szóval, mind1.-húzta maga alá lábait.
-Mi? Ezt, hogy érted?
-Vagy megölnek vagy felhasználnak, válságdíjat kérnek érted..mivel én nem egy sztár barátnője vagyok..így megölnek, érted pedig válságdíjat követelnek vagy csak szimplán megkínoznak. Voltam már ilyen helyzetbe.-válaszolta. Nem volt elkenődve, mintha beletörődött volna a sorsába. Az ajtóra pillantottam és gondolatvilágomba merülve bámultam a semmibe.
*Harry*
Az összes utcát végigfurikáztam Amyt keresve de semmi. Nem érhetett haza..nem, az messze van. Lehetetlen. Mobilját hívom már vagy 20. alkalommal de semmi. Nem veszi fel. Kezdek aggódni. Házukhoz hajtottam, kipattantam a kocsiból és erősen bekopogtam. Adam nyitott ajtót.
-Csá, máris megutáltattad vele magad?-mért végig.-De hol van?-nézett mögém amikor nem látta mellettem húgát.-Mit műveltél Harry? Hol a húgom?-kérdezte ijedt hangon.
-Figyelj..veszekedtünk, elszaladt és azóta nem láttam. Nem veszi fel a mobilt. Végig jártam a környéket de semmi.
-Ugye tudod, hogy azon a környéken rabolják el a legtöbb fiatal lányt?
-Igen, tisztában vagyok vele.-csattantam fel.
-Mi a francnak kellett oda vinned? Ha valami baja lesz az a te hibád lesz.-kapta le a fogasról kabátját és máris a kocsim felé szedte lábait. ~Ne is emlékeztess erre, hogy az én hibám. Tudom.~ Beszálltam mellé és padlógázzal az 1D házhoz hajtottam.
-Amy, Amy.-rontottam be az ajtón. Adam szorosan a nyomomban volt. A nappaliból kijöttek a fiúk és úgy néztek rám mint aki megőrült.
-Harry neked mi bajod van?-kérdezi Niall.
-Nincs itt Amy?-néztem körül.
-Szerinted?-mutatott körbe Louis.
-Bassza meg.-mordultam fel.
-Mit csináltál vele?-nézett rám Niall.
-Veszekedtünk..aztán egy veszélyes, kihalt negyedben és elment. Mikor észbe kaptam, hogy hol vagyunk addigra már nem találtam semelyik utcába. A házukhoz siettem de ott se találtam..most pedig itt sincs.
-Hogy találkoztatok?-kérdezte a szőkeség. Szemei villámokat szórtak.
-Nem mind1? Az a lényeg, hogy nem találom.-förmedtem rá.
-Nem. Mibe keverted bele a barátnőmet? Hm?-jött közelebb.
-Semmibe. Nem csináltunk semmit.
-Szerintem hanyagoljuk a veszekedést..derítsük ki, hogy hol van és hozzuk vissza, rendben?-szólt közbe Liam.
-Nincs nyomunk.-mondtam nyersen.
-Lehet, hogy csak eltévedt..-vetette fel az ötletet Louis.
-Az összes utcát végig jártam a környéken..rögtön azután, hogy elment. Nem volt sehol.-vágódtam le a kanapéra. Olyanok lehetünk mint az FBI amikor egy bűnözőt keres vagy csak szimplán egy eltűnt lányt.
-Szólhatnánk apának.-mondta Adam.-Ő nyomozó.
-Oké, akkor szólj neki.-sürgettem. Elővette a telefonját, kikereste a számot majd felhívta. Niallra sandítottam aki végig engem fürkészett lángoló tekintetével. Biztos ő is azt mondja, ez az én hibám. Mivel az is..jogosan fogják rám. Hiszen én hívtam el Párizs legveszélyesebb környékére bálozni, én csókoltam meg és miattam ment el, miattam rabolták el. Adam letette a telefont majd ránk nézett.
-Azonnal hazautazik és elkezdi a nyomozást a kollégáival.
-Hol van most?-kérdezte Louis.
-Buenos Aires.-zárta le telefonját.
-Addigra megölik.-csattant fel Niall és fel alá járkált.-Tennünk kell valamit. Nem várhatunk ölbe tett kézzel.
*Niall*
~Elrabolták, elrabolták..meg fogják ölni, tennem kell valamit.~ Cikáztak a gondolatok fejemben. De nehéz elindulni úgy, hogy nincsenek nyomok. Hiszen nincsenek. Soha többé nem látom..és ez mind Harry hibája, ha nem találkoznak, akkor itt ülne mellettem. Megölelhetném, megcsókolhatnám, de nem..Harrynek mindenbe bele kell ütnie az orrát. Megszólalt a telefonom. Szinte vetődtem érte.
-Halló? Ki beszél?
-A Jótevővel beszélsz. Nálunk van a lány. Ha be meritek vonni a rendőrséget a buliba, meghal. Értve vagyok?
-Had beszéljek vele.-mordultam fel. A vonal túlsó végén egy ajtó nyitódása hallatszott.
-Niall, Niall te vagy az?
-Amy..jól vagy? Bántottak?
-Nem még nem..de beültettek egy székbe és különféle...
-Hallottad, él és virul.-mondta ismét a férfi.
-Mit akar tőlem? Pénzt?
-A főnököm azt akarja, hogy egyedül találj rá életed szerelmére és ő ott fog téged várni ahol Amanda van.-suttogta.
-Hogyan találjam ki, hogy hol van?-idegeskedtem.
-Máris mondom a feladatot, szerintem vegyél elő egy tollat és egy papírt.-úgy tettem ahogy javasolta és vártam a feladatot.-R A S K Y I B L N E T O P R S M E U H D J A Y L V C ezekből a betűkből kijön egy név. Ha meg van a név, felhívsz és mondom a következő feladatot. Ja igen..ne hívjátok a rendőrséget, különben a barátnőd halott. Sok sikert.-tette le.
-Mi a szar?-néztem meg a betűket.-Valaki?-mutattam körbe a lapot.
-Ez meg mi? -vette el Liam.
-Egy feladat, egy nevet rejt. Azt aki elraboltatta Amyt.-vettem vissza. Letettem az asztalra majd mindenki köré gyűlt.
-Mondjuk..Bil..nem a Bill az 2 l betű.-gondolkozik hangosan Louis.
-Ki jön a neved haver..-nézett Harryre.
-Mi?-kapott a papír után.-Harry Styles. Nem én voltam, esküszöm. Soha nem bántanám.
-Jó, de akkor is kijön a neved..-vettem el a papírt. Nem gyanakodtam rá, hisz szereti, csak nem ekkora hülye...
*Amanda*
Fáztam. A lábaimat már alig éreztem, szinte már nem is. Ajkaim a lila árnyalataiban pompáztak. Az ujjaim fájtak. ~Mikor jutunk ki innen?~ Beckyre pillantottam. Elaludt. Hirtelen kivágódott az ajtó és egy pasas rángatott fel a földről. Kezembe nyomott egy telefont. Harryre gondoltam de Niall nevét ismételgettem. Ő volt az. A melegség hirtelen átjárt és már nem is fáztam. Olyan jó volt hallani a hangját még ha ez csak pár percig is tartott. Kivették a kezemből a telefont és az említett hapsi visszament az ajtón túlra. Megkönnyebbülés futott végig rajtam. Meg fog találni, érzem. Hiszek benne. Becky felriadt álmából de rögtön visszaaludt. Találtam egy kisebb kődarabot és a falra kezdtem firkálni. Hallottam, hogy a férfi aki az imént bent volt, beszélget valakivel telefonon.
-Igen, igen a régi halottas házban van egy titkos lejáró, oda viszem mind a kettőt. Tudja főnök, a városon kívül van egy elhagyatott temető. Oda. Oké, meglesz.-tette le és felment egy lépcsőn. Kezembe vettem a követ és az ajtó mellé felírtam, amit hallottam. Becky mellé ültem. Vártam, mikor jönnek értünk.
*Harry*
Minden nevet kipróbáltunk. Még mindig aggasztott, hogy az én nevem is kijött a betűkből. Valaki rám akarja kenni. Soha nem tudnám bántani Amyt. Ezt mindenki tudja. Nem vagyok olyan mint Ian..Úristen. Felkaptam a papírt és kihúzogattam a betűket.
-Mit csinálsz?-nézett rám Niall.
-R A SK Y I B L E T O P R S M E U H D N J A Y L V C...-mondtam a betűket.
-Ian Somerhalder.-mondta Niall.
Sziasztok..nagyon restellem, hogy ilyenkor hoztam új részt..csak úgy volt, hogy műtenek meg nagy dolgozatot írtunk s tanultam mint a güzü..meg úgy kb minden összejött..:/ de van egy jó hírem..a következő rész már meg van írva, szóval 2 hét és kiteszem. Addig is jó olvasását.:)
xoxo ~T
-Amy, Amy.-rontottam be az ajtón. Adam szorosan a nyomomban volt. A nappaliból kijöttek a fiúk és úgy néztek rám mint aki megőrült.
-Harry neked mi bajod van?-kérdezi Niall.
-Nincs itt Amy?-néztem körül.
-Szerinted?-mutatott körbe Louis.
-Bassza meg.-mordultam fel.
-Mit csináltál vele?-nézett rám Niall.
-Veszekedtünk..aztán egy veszélyes, kihalt negyedben és elment. Mikor észbe kaptam, hogy hol vagyunk addigra már nem találtam semelyik utcába. A házukhoz siettem de ott se találtam..most pedig itt sincs.
-Hogy találkoztatok?-kérdezte a szőkeség. Szemei villámokat szórtak.
-Nem mind1? Az a lényeg, hogy nem találom.-förmedtem rá.
-Nem. Mibe keverted bele a barátnőmet? Hm?-jött közelebb.
-Semmibe. Nem csináltunk semmit.
-Szerintem hanyagoljuk a veszekedést..derítsük ki, hogy hol van és hozzuk vissza, rendben?-szólt közbe Liam.
-Nincs nyomunk.-mondtam nyersen.
-Lehet, hogy csak eltévedt..-vetette fel az ötletet Louis.
-Az összes utcát végig jártam a környéken..rögtön azután, hogy elment. Nem volt sehol.-vágódtam le a kanapéra. Olyanok lehetünk mint az FBI amikor egy bűnözőt keres vagy csak szimplán egy eltűnt lányt.
-Szólhatnánk apának.-mondta Adam.-Ő nyomozó.
-Oké, akkor szólj neki.-sürgettem. Elővette a telefonját, kikereste a számot majd felhívta. Niallra sandítottam aki végig engem fürkészett lángoló tekintetével. Biztos ő is azt mondja, ez az én hibám. Mivel az is..jogosan fogják rám. Hiszen én hívtam el Párizs legveszélyesebb környékére bálozni, én csókoltam meg és miattam ment el, miattam rabolták el. Adam letette a telefont majd ránk nézett.
-Azonnal hazautazik és elkezdi a nyomozást a kollégáival.
-Hol van most?-kérdezte Louis.
-Buenos Aires.-zárta le telefonját.
-Addigra megölik.-csattant fel Niall és fel alá járkált.-Tennünk kell valamit. Nem várhatunk ölbe tett kézzel.
*Niall*
~Elrabolták, elrabolták..meg fogják ölni, tennem kell valamit.~ Cikáztak a gondolatok fejemben. De nehéz elindulni úgy, hogy nincsenek nyomok. Hiszen nincsenek. Soha többé nem látom..és ez mind Harry hibája, ha nem találkoznak, akkor itt ülne mellettem. Megölelhetném, megcsókolhatnám, de nem..Harrynek mindenbe bele kell ütnie az orrát. Megszólalt a telefonom. Szinte vetődtem érte.
-Halló? Ki beszél?
-A Jótevővel beszélsz. Nálunk van a lány. Ha be meritek vonni a rendőrséget a buliba, meghal. Értve vagyok?
-Had beszéljek vele.-mordultam fel. A vonal túlsó végén egy ajtó nyitódása hallatszott.
-Niall, Niall te vagy az?
-Amy..jól vagy? Bántottak?
-Nem még nem..de beültettek egy székbe és különféle...
-Hallottad, él és virul.-mondta ismét a férfi.
-Mit akar tőlem? Pénzt?
-A főnököm azt akarja, hogy egyedül találj rá életed szerelmére és ő ott fog téged várni ahol Amanda van.-suttogta.
-Hogyan találjam ki, hogy hol van?-idegeskedtem.
-Máris mondom a feladatot, szerintem vegyél elő egy tollat és egy papírt.-úgy tettem ahogy javasolta és vártam a feladatot.-R A S K Y I B L N E T O P R S M E U H D J A Y L V C ezekből a betűkből kijön egy név. Ha meg van a név, felhívsz és mondom a következő feladatot. Ja igen..ne hívjátok a rendőrséget, különben a barátnőd halott. Sok sikert.-tette le.
-Mi a szar?-néztem meg a betűket.-Valaki?-mutattam körbe a lapot.
-Ez meg mi? -vette el Liam.
-Egy feladat, egy nevet rejt. Azt aki elraboltatta Amyt.-vettem vissza. Letettem az asztalra majd mindenki köré gyűlt.
-Mondjuk..Bil..nem a Bill az 2 l betű.-gondolkozik hangosan Louis.
-Ki jön a neved haver..-nézett Harryre.
-Mi?-kapott a papír után.-Harry Styles. Nem én voltam, esküszöm. Soha nem bántanám.
-Jó, de akkor is kijön a neved..-vettem el a papírt. Nem gyanakodtam rá, hisz szereti, csak nem ekkora hülye...
*Amanda*
Fáztam. A lábaimat már alig éreztem, szinte már nem is. Ajkaim a lila árnyalataiban pompáztak. Az ujjaim fájtak. ~Mikor jutunk ki innen?~ Beckyre pillantottam. Elaludt. Hirtelen kivágódott az ajtó és egy pasas rángatott fel a földről. Kezembe nyomott egy telefont. Harryre gondoltam de Niall nevét ismételgettem. Ő volt az. A melegség hirtelen átjárt és már nem is fáztam. Olyan jó volt hallani a hangját még ha ez csak pár percig is tartott. Kivették a kezemből a telefont és az említett hapsi visszament az ajtón túlra. Megkönnyebbülés futott végig rajtam. Meg fog találni, érzem. Hiszek benne. Becky felriadt álmából de rögtön visszaaludt. Találtam egy kisebb kődarabot és a falra kezdtem firkálni. Hallottam, hogy a férfi aki az imént bent volt, beszélget valakivel telefonon.
-Igen, igen a régi halottas házban van egy titkos lejáró, oda viszem mind a kettőt. Tudja főnök, a városon kívül van egy elhagyatott temető. Oda. Oké, meglesz.-tette le és felment egy lépcsőn. Kezembe vettem a követ és az ajtó mellé felírtam, amit hallottam. Becky mellé ültem. Vártam, mikor jönnek értünk.
*Harry*
Minden nevet kipróbáltunk. Még mindig aggasztott, hogy az én nevem is kijött a betűkből. Valaki rám akarja kenni. Soha nem tudnám bántani Amyt. Ezt mindenki tudja. Nem vagyok olyan mint Ian..Úristen. Felkaptam a papírt és kihúzogattam a betűket.
-Mit csinálsz?-nézett rám Niall.
-R A S
-Ian Somerhalder.-mondta Niall.
Sziasztok..nagyon restellem, hogy ilyenkor hoztam új részt..csak úgy volt, hogy műtenek meg nagy dolgozatot írtunk s tanultam mint a güzü..meg úgy kb minden összejött..:/ de van egy jó hírem..a következő rész már meg van írva, szóval 2 hét és kiteszem. Addig is jó olvasását.:)
xoxo ~T
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése