2.rész ~ I did not expect

Sziasztok...! Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam előbb részt csak ugye ez a hülye tanulás... :/ Na mind 1 az a lényeg, hogy hoztam nektek egy új részt ami remélem tetszeni fog. Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást! :)
                                                                                                                                                   xoxo ~T

"Előfordul, hogy szükségünk van olyas valakire, aki olyan mint egy ceruza, radírral a tetején. Hogy megírja a boldogságunk, és kitörölje mindennapjainkból a szomorúságot!"                        

                                         

                                                                                                                                                                                                                        *Amanda*

Hihetetlen...Stev egy kis időre elfeledtetett velem minden szörnyűséget ami az elmúlt 14 évben történt. Főleg azt az estét. Amikor a kórházban fogtam anya jéghideg kezét. Még mindig emlékszem. Nem tudom kiverni a fejemből és szerintem nem is fogom tudni, annyira felemésztett. Legördült egy könnycsepp az arcomon. Gyorsan letöröltem mintha minden rendben lenne, mert nem szeretem sajnáltatni magam. Inkább mosolygok, minthogy valaki megkérdezze, hogy mi a bajom vagy, hogy segíthetek valamiben! Hála az égnek, hogy Stev nem vette észre. Már kezdett piroslani az ég és egyre világosabb lett. Személy szerint elfáradtam. Testileg fel-le ugrándoznék és 10-szer körbe tudnám futni ezt az egész terciát de lelkileg nagyon elfáradtam. Elköszöntem Stevtől és bementem a házba. Felballagtam az emeletre, bedőltem az ágyamba és elnyomott az álom.

*Stev*
Nagy jól éreztem magam ezen az estén a legszebb pillanatom amióta ideköltöztünk. Bementem a házba és rögtön kaptam egy kis hideg vizet az arcomba. Hát ki más lett volna ha nem Kelly. Utána futottam, elvettem tőle a vízipisztolyt és én is lefröcsköltem. Eldugtam előle és felmentem a szobámba. Felnyitottam a laptopomat és bejelöltem Amandat facebookon és twitteren is. Még gépeztem egy 20 percet de meguntam így kimentem a medencéhez. Leültem a szélére és belógattam a lábam.Hirtelen előre estem egy elég erős lökéstől és a vízbe merültem. Feljöttem a felszínre és Amandat pillantottam meg magam előtt. Nyújtotta a kezét amit el is fogadtam de nem tudott kihúzni, mert amikor megfogta a kezét rögtön berántottam magam mellé.
-Stev...nem tudok úszni!-sikítozta.Felvettem az ölembe és kitettem a medence szélére.
-Bocsi!-fogtam meg a kezét.
-Öhm...semmi baj!-nézett a kezére és utána rám.-Elég mély a víz!-mondta és lefröcskölt.
-Igen, az!-mosolyogtam.
-Köszönöm!-mosolygott rám.
-Nincs mit! Bármikor utánad ugranék!-mosolyogtam vissza. Kiszálltam a medencéből és hoztam neki egy törölközőt.
-Mindjárt jövök!-mondta és haza szaladt. 10 perc után bikiniben jött vissza. Kerestem neki egy matracot és betettem neki a vízbe. Óvatosan ráült és utána elfeküdt rajta. Amíg ő lebegett a vízen addig én ugráltam a medence széléről. Néha-néha kicsit összevizeztem de nem haragudott érte. Akiket eddig ismertem lányokat, nem ilyenek voltak mint Ő. Van benne valami különleges. Kelly is kijött és bemutatkozott Amandanak. Nagyon  jól kijönnek, sokat nevetnek (főként rajtam) és szinte mindig együtt vannak. Anya hozott nekünk törölközőket amit meg is köszöntünk neki.
-Nem is tudom mi lenne velünk anya nélkül...-mondtam ki hangosan a gondolataimat.
-Igen nagyon kedves az anyukátok!-gördült le egy könnycsepp Amanda arcán.
-Mi a baj?-néztem rá és oda úsztam a matrachoz.
-Semmi!-nyúlt bele a vízbe és kikecmergett a medence széléig. Fogott egy törölközőt és felült a matracon.
-Amanda, mi a baj?-mentem oda hozzá ismét.
-Tudod...én tudom,hogy milyen anya nélkül élni már 14 éve.
-Nagyon sajnálom annyira egy szemét állat vagyok!-fogtam meg a kezét.
-Semmi baj! Nem tudhattad...!-mondta és rám mosolygott.-Amúgy mikor költöztetek ide Párizsba?
-1 hónapja.-mosolyogtam.-És ti mióta éltek itt?
-Hát 13 éve költöztünk ide amikor...anya meghalt.-sírta el magát.
-Na! Ne sírj!-öleltem át. Meg vigasztaltam és még kicsit szórakoztunk. Például:
                                                                                            -fröcsköltük egymást
                                                                                            -lökdöstük egymást
                                                                                            -és a matraccal együtt beleborítottuk a másikat.
Már esteledett ezért bementünk a házba.Kelly bement a szobájába és zenét hallgatott mi pedig filmet néztünk, vagyis próbálkoztunk oda figyelni. Amanda 8-kor haza ment én meg elmentem fürödni. Megvacsoráztam és kinyitottam a laptopomat. Vissza jelöltem Amandat és elmentem aludni.

                  *1 héttel később*

*Amanda*

Az ébresztőm éles hangjára ébredtem reggel 7:00-kor. Felkeltem, kimentem a mosdóba és rendbe szedtem magam. Felvettem az ünneplő ruhámat és belebújtam a kopogós cipőmbe. Felvettem a táskám és beszóltam Adamnek, hogy siessen mert itt hagyom.10 percet vártam rá és elindultunk az évnyitóra. Annyira izgulok, hogy milyen lesz az új iskola. Útközben találkoztunk Stevvel és sokat viccelődtünk. Én előre mentem a fiúk meg hátul maradtak.

*Adam*
-Köszönöm!-néztem Stevre.
-Mégis mit?-kérdezte.
-Azt, hogy újra önmagává tetted Amandat. Nem hittem volna, hogy újra fog nevetni! Szóval köszönöm.
-Szívesen! Imádom amikor mosolyog!-mosolygott ő is.