2015. április 4., szombat

11.rész ~ Memories

"Szeretlek. (...) És ez azt jelenti, hogy nem csak a szép dolgok miatt vagyok melletted. Itt vagyok bármi történjék."


                        *Harry*
Louis felviharzott az emeletre ezzel magamra hagyva. Kapcsolgattam a csatornák között és mivel nem találtam semmi érdekeset kinyomtam a Tv-t. Feltápászkodtam, a tálcát visszavittem a konyhába és felvonszoltam magam a lépcsőn. Ahj de utálok lépcsőzni. Pedig ez csak 30 fok volt..Kinyitottam az ajtó majd bedőltem az ágyba. A lepedő puha, rózsaillatú volt. Amy gumicukor illata jutott eszembe és magamhoz húzva egyik díszpárnámat majd ráhajtva fejem belemerültem gondolataimba. Megfogtam telefonomat.
-Felhívjam? Ne hívjam?-vacilláltam.-Vajon kíváncsi rám?-temettem kezembe arcomat.

*Amanda*
 Niall maga mögé húzott és előre ment. Rátette balját a kilincsre. Mielőtt kitárta volna beszédre nyitotta száját.
-Amy..ha Ian áll odakint..mindent megteszek azért, hogy megvédjelek tőle.-fordult felém és egy puszit lehelt homlokomra.-Tudd, hogy szeretlek.-súgta fülembe majd homlokát enyémhez nyomta.
-Szeretlek.-ismételtem meg szavait. Elengedve kezét arcához nyúltam és megcsókoltam. Nyelve áttört ajkaim között majd fogaim feltérképezése után megtalálta enyémet. Éreztem, ahogy közelebb húz magához derekamnál fogva és erősen megszorít. Lassan távolodtunk el egymástól. Niall kezét nyújtotta, amit el is fogadtam majd egy nagy sóhaj kíséretében felrántotta az ajtót. Nem állt kint senki csak a kutyák ugatása töltötte be az utcát. Megkönnyebbülten dőltem neki az ajtófélfának. Hirtelen egy macska ugrott ki a bokrok közül. Egy hatalmas sikítást hozva ki belőlem. Niall kinevetett.
-Nem ér kinevetni. Megijedtem, jó?-mosolyogtam és becsuktam helyette az ajtót majd felmentem átöltözni. Elmentem egy kék ajtó előtt és felfigyeltem ütött-kopott feliratára. George. Lehajoltam a lábtörlőhöz és kivettem alóla egy apró kulcsot. Belehelyeztem a zárba, elfordítottam, óvatosan a kilincs köré fontam ujjaimat és lenyomva azt beléptem a szobába.

*Harry*
Végül Grace-t tárcsáztam Amy helyett. Kicseng.
-Szia Harry.-szólt bele örömteli hangon.
-Szia Grace. Mikor érsz rá? Látni akarlak.-súgtam szenvedélyesen a vonalba.
-Ha eljössz a London Eye-nál lévő kávézóba akkor láthatsz. Még 3 óra és lejár a műszakom.
-Oké. Akkor 20 perc és ott vagyok.-húztam mosolyra ajkaimat és letettem. Felkaptam kabátomat, kocsikulcsomat majd lerobogva lépcsőn kimentem a kocsimhoz. A következő pillanatban már az utcából fordultam ki. Rákanyarodva a főútra siettem az említett kávézóba. A falevelek az ősz pompás színvilágában sütkéreztek a felhős napsütésbe. Nem volt se hideg, se meleg. A madarak hangosan csiripeltek. Némelyik galamb majdnem felkenődött szélvédőmre. Nem normálisak..Leparkoltam kocsimmal és gyors léptekkel a kávézóba mentem. Nagyon otthonosnak és vidámnak mutatkozik a többi háztömb között. Benyitottam és egy csengő csilingelését hallottam fejem fölül. Tekintetem Gracet kereste.
-Hiányoztam?-kérdezte egy ismerős hang a hátam mögött. Megfordultam és mosolygó szőkeséggel találtam szembe magam.
-Még szép.-mosolyogtam és megcsókoltam. Leültem az egyik asztalhoz és néztem, ahogy ide, oda sürög, forog a vendégek között. Újra megcsendült a csengő csilingelő hangja és 3 kicsit ittas alak lépett be majd levágódtak egy asztalhoz.
-Pincér.-mondta az egyik. Grace oda sietett hozzájuk majd felvette a rendelést.-Hű de jó segged van cica.-markolták meg fenekét.
-Hé! Hagyjátok békén.-léptem oda és arrébb húztam Gracet.
-Na nézzétek csak kit látnak szemeim..akadj már le kislány, ez nem a te súlycsoportod.-lökött arrébb egy tetovált arcú férfi aki kb pár centivel volt csak magasabb nálam.
-Gyere..ezek nem normálisak.-fogtam meg barátnőm kezét és elhúztam onnan.-Ki kéne tenni egy táblát, hogy ittasoknak tilos a bejárás.-próbáltam nevetni.
-Lehet felvetem az ötletet megbeszélésen.-mosolygott.-Megpróbálok 2 órával előbb eljönni..szólok Alien-nek. Egy pillanat.-motyogta és elment a barna hajú pincérlányhoz aki annyi idős lehetett mint Grace. Szőke haja már-már ezüstnek hatott a nap sugaraitól, ahogy tökéletes szemszögből megvilágították. Levakarhatatlan vigyorral tért vissza.-Mehetünk. Aline átveszi a műszakomat.-puszilt arcon és gyengéden megharapta fülcimpámat.
-Hékás..majd otthon.-kacsintottam és ráadtam kabátját. Kiléptünk és a nap sugarai rögtön megtaláltak minket. Elvezettem kocsimhoz majd kinyitottam neki az ajtót. Megkerülve motorháztetőt beültem a vezetőülésbe. Beindítottam majd elhajtottunk a helyszínről.
-Hová menjünk?-tettem kezemet belső combjára. Ami apró remegést váltott ki belőle.
-Lemehetnénk a partra.-mosolygott és lenézett kezemre.
-Oké.-válaszoltam majd lehajtottam a lejárónál. Leparkoltam és Grace-re néztem majd felvettem egy napszemüveget és kipattantam az autóból. Megkerülve motorháztetőt kinyitottam neki az ajtót. Kezeinket összekulcsolva indultunk le a vízhez. A sirályok ide oda futkároztak mellettünk. Talán egy halon veszekedhettek. Éles hangjuk nevetésre hasonlított.
-Egyszer felkeltettek és elkiabáltam magam, hogy "Louis az anyád Úristenit, kussolj már be. Valaki aludni szeretne.!"-nevettem fel. A hozzám simuló lányt is megnevettette a gondolat. Leültük a viszonylag meleg homokba és néztük a tenger mozgását. Hullámai csábítóak voltak. Lábujjaim homokkal játszadoztak. Mellettem ülő lány vállamra hajtva fejét figyelte a veszekedő sirályokat. Pár méterre tőlünk rákok hadakoztak egymással. Egy puszit leheltem barátnőm szőke hajába. Felém fordult, ezzel felvéve a szemkontaktust. Elvesztem gyönyörű kék szemeiben. Megcsókoltam. Nyelvem utat tört övéhez és lágyan érintette azt. Derekát végigsimítva közelebb húztam ami apró nyögést hozott ki belőle. Belemosolyogtam csókunkba. Hirtelen mozdulattal magamra rántottam és derekát tartva engedtem, hogy végigdöntsön a puha homokon.-Ezt nem itt kéne folytatni.-vigyorogtam.
-Igazad van. Nézd, ott van egy WC.-kuncogott.
-Valami kényelmesebbre gondoltam.-ültem fel.-Ja és persze nem nyilvános helyre. Kérlek mondd, hogy nem szeretnél mást megnézni, mert nem tudom meddig fogom kibírni..-lenéztem merevedő szerszámomra. Elnevette magát majd nagy nehezen feltápászkodtunk és elindultunk a kocsihoz.

*Niall*
Kicsit jobban körülnéztem a házban. Az egyik szobába csak egy asztal és 2 szék állt. Eszembe juttatta Harry pincébe rejtett szobáját. Zokogást hallottam és felrohantam a lépcsőn. Amy a 3.szobában összegömbölyödve ült egy kék ágyneműs gyerekágynál. Odalépve leguggoltam mellé.
-Kinek volt a szobája?-néztem körül és hátát kezdtem simogatni.
-Az ikertesómé, George-é. Aki 3 éves korunkba meghalt. Emlékszem amikor még makk egészségesen tipegtünk a csúszdához és megunhatatlanul újra meg újra lecsúsztunk rajta, együtt tanultunk meg járni, gügyögni majd később beszélni. Sőt..már száguldottunk a kismotorunkkal is amikor kiderült, hogy rákos..-sírta el magát.
-Nem kell végig mondanod..-öleltem át.
-De én szeretném.-könnyei patakként csordultak végig arcán.-Megkapta a szükséges kemoterápiákat és a végére már haja se volt. Az orvosok mindent megpróbáltak de nem tudták megmenteni. Az utolsó heteiben csak vele voltam. Alig bírtam enni és inni. Aggódtam érte. Esténként is szorosan öleltem magamhoz, ő jelentette a világot számomra. Elvittük a kórházba az utolsó napjainál már be se mehettünk hozzá Adammel. Csendben távozott el mellőlünk. Anyáék azt mondták mikor meghalt, hogy elment pihenni de onnan már soha nem jöhet vissza. Rá egy évre elvesztettem anyát is. Néha álmodok róluk. Mindig azt mondják, hogy Jól vagyunk. Nincs semmi baj. Pedig tudom, hogy van..Olyan rossz nélkülük..-fúrta fejét mellkasomba. Szorosan magamhoz öleltem. Elképzeltem milyen lehetett a kis Amy, ahogy testvérével mindent együtt csinálnak. Aranyos gondolat volt amit elraktároztam emlékeim közé. Nem nagyon értek a vigasztaláshoz de próbáltam csitítgatni amitől még jobban sírni kezdett. Így inkább csak szótlanul öleltem magamhoz. Szegény lány..mi mindenen mehetett keresztül. Ilyenkor áldom az Istent, hogy nem vette el egyik szerettemet se.

*Amanda*
Niall vállába fúrtam fejem, zokogtam. Egyre jobban. Az elmúlt 13 év borzalmai most jönnek ki rajtam. Átitatva pólóját öleltem magamhoz. Átkarolva nyakát hozzásimultam, hogy érezzem teste melegségét és megnyugtassanak szívdobogásai. Tekintetem a fal felé irányult, néhol már jött le a tapéta. Csak most tűnt fel, hogy a szobában állott, kissé büdös levegő uralkodik. Elhúzódtam Nialltől és kinyitottam az ablakot. Kilestem rajta majd felidéztem magamban a régi kilátást. Nem változott szinte semmi. Talán több virág volt a szomszéd párkányán, de ezen kívül semmi. Kicsit hűvös volt már a helységbe ezért visszazártam az ablakot. Ujjaim önkéntelenül is végigsimították a gyerekpárnán. Kezembe vettem majd Niall felé fordultam.
-Menjünk ki..-erőltettem magamra egy mosolyt. Megfogta kezemet és kimentünk a folyosóra. Ő a vendégszobába ment, én pedig a sajátomba. Elővettem bőröndömet és kiválasztottam belőle egy "erre a napra most ez jó lesz" ruhát. Kopogtak.
-Gyere.-motyogtam. Aranyos, hogy nem olyan mint Adam..szinte majdnem mindig betöri az ajtót, úgy jön be. Niall benyitott és mosolyra húzta száját.~Ez egy "nyugodj meg, minden rendben lesz" mosoly?~ Viszonoztam gesztusát. Mellém lépdelt majd derekam köré fonta kezeit és egy puszit lehelt a számra. Fésületlen szőke frufruja tökéletesen lepte be homlokát. Összeborzoltam haját majd én is szájon pusziltam. Elmosolyodott amit nekem is nehezemre volt megállni. Ujjai ujjaim közé tévedtek. Lementünk a nappaliba. Niall bekapcsolta a TV-t én pedig megnéztem a posta ládát. Az elmúlt 13 év minden egyes szórólapja ott volt összenyomorítva a közepes méretű fémdobozban. Kihalásztam őket majd a kukába hajítottam az összeset. Mai újság került a kezeim közé.~Nem is kértünk soha újságot.~ A címlapot fürkészve bevittem a konyhába. Kinyitottam és egy cikken állapodott meg a szemem.~Harry?!~




"Harry Styles egy ismeretlen szőke lánnyal látták a minap. Mint kiderült, ő Harry új barátnője. Vajon mit szólnak az új 1Dlányhoz a rajongók? Ő talán megmenekül a kikezdésektől? Idővel minden kiderül."







-H..hogy?-meredtem a képre. Valami megmozdult bennem.~Miért érdekel ennyire? Niallt szeretem, nem pedig Harryt!!!~kiabált egy hang a fejemben.~Bejön neked..de e mellett Niallt szereted.~kiabált a másik hang.-Elég!-kiáltottam el magam. Niall pár pillanat alatt mellettem termett.
-Baj van?-fogtam meg a kezemet. Aggódó pillantása mögött talán egy kicsi düh is látszott.
-Nem..csak vitatkozok magammal. Néha előfordul.-sütöttem le a tekintetemet.-Nem vagyok őrült csak magammal szoktam megbeszélni a problémáimat..és néha hangosan kimondom amit nem akarok.-mosolyogtam.
-Én is szoktam magammal vitatkozni.-adott egy puszit.-Örülök, hogy nincs semmi baj.-ment vissza a nappaliba.~Pedig van.~Rezegni kezdett a telefonom. SMS, Adamtől.

"Amy..Ian őrjöng ami miatt elmentél és faképnél hagytad. Nem fog lenyugodni amíg meg nem talál. Kérlek vigyázz magadra. Tudom, hogy Niall veled van..de akkor is. Ne nyissatok ajtót senkinek. Ha Ian netalántán rátok bukkanna..gyertek vissza, vagy menjetek el egy másik országba. Nagyon-nagyon pipa rád..szerintem még senki nem ejtette. A"

-Niall..-kiáltottam. Be pánikholtam. Azonnal mellettem volt. Átadtam neki a telefont és a reakcióját vártam.
-Amy. Megvédelek, érted? Nem bánthat. Nem engedem.-ölelt magához.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem.-motyogtam vállába.

Sziasztok husiiik:3 Na hát ez lett volna a 11.rész. Remélem tetszett. Nagyon sajnálom, hogy egy hónapig vártatok a részre..előbb is megírtam volna csak nyelvvizsgára készülök és ez teljesen lefáraszt. Megpróbálok gyorsabban részeket írni nektek, de nem ígérek semmit. Remélem azért velem maradtatok:) 
                                                                                                        xoxo ~T

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése