2014. december 11., csütörtök

9.rész ~ Need for you!

Végén lévő szöveg fontos! Kérlek titeket olvassátok el.

'Miért ne gyűlölném? A legrosszabbat tette velem, amit ember a másikkal megtehet. Elhitette, hogy szeret, hogy szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész.'


                                                                                           *Niall*

Amy itt hagyott a táncparketten. Leültem a pulthoz de nem kötött le, hogy a tömeget bámulom így felálltam megnézni Amyt. Elmentem az asztalok felé de csak Iant valamint számomra ismeretlen lányt láttam csókolózni (??). Kimentem a helységből. Elindultam Amyék háza felé. Elég hűvös volt ezért összehúztam kabátomat, kezemet zsebre vágtám majd mentem tovább. Írtam üzit eltűnt barátnőmnek, lezárva telefonomat vissza tettem becses helyére. Bementem a boltba rágót venni, hogy ne legyen annyira alkohol szagom. Nem mintha sokat ittam volna..Megvettem, kifizettem és már mentem is tovább. Alig voltak az utcán. Aki pedig kint volt buliba sietett. Oda értem. Csengettem de nem jött ki senki. Ismét SMS-eztem de semmi válasz. Aggódok miatta..nem ismerem túl rég óta, szóval nem tudom mire képes. Adam közeledett az utcán, kulcsaival babrálva. Érdeklődve kukucskált ki sapkája alól.
-Szia. Hát te? Amyhez jöttél?-húzta fel a szemöldökét.
-Szia. Igen. De van egy olyan érzésem, hogy nem lesz itthon.-mondtam. Meglepődött válaszomon de nem mondott semmit. Kinyitotta az ajtót és bementünk rajta. Felballagtunk az emeletre, megmutatta merre van Amy szobája majd magamra hagyott a folyosón. Bekopogtam az ajtón, nem jött válasz. Még egyszer megpróbáltam. Még mindig semmi. Benyitottam de az üres szoba látványa tárult elém. Meghökkentem.
-Niall?!-lépett mellém Adam és egy levelet nyomott a kezembe. Amy írta. Olvasni kezdtem a sorok között. Mikor végeztem nem hittem a szememnek.
-Szerinted tényleg..-kérdeztem.
-Biztos.-fejezte be a mondatomat. Telefonomért nyúltam. Feloldottam bonyolult kódját és Harryt tárcsáztam.
-Haló?-szólt bele piás hangon.
-Harry?!
-Nem, a fogtündér.-viccelődött.
-Most nincs időnk viccelődni. Amy vissza ment Miamiba. Ian megcsalta.
-Micsoda?-nem láttam az arcát de éreztem, hogy hirtelen kijózanodik.
-Utána megyek.
-Ne. Nemsokára koncertek jönnek. Ha nem tudod meggyőzni akkor hiába mész  Miamiba. Hagyjuk kicsit egyedül lenni..idő kell míg feldolgozza.
-Nem mondtam, hogy mi történt vele az elmúlt napokban..látta az anyukáját. És ha ott is megjelenik nem tudom mire képes a képzelete. Nem akarom egyedül hagyni.
-Niall..ha kell neki egy lelki támasz akkor felhív minket. Szerintem hagyjuk egy kicsit.
-Jó, oké. Csak ezt szerettem volna. Na csá.-tettem le a telefont.

*Amanda*
-Adam?-néztem bambán mire megfordult.
-Majdnem.-mondta majd elő villantotta csodálatos mosolyát.
-Te mit keresel itt?-húztam fel a szemöldökömet.
-Köszi jól vagyok. Amúgy meg miattad jöttem..ne foglalkozz azzal a paraszttal. Gyere vissza velem Párisba. Az én kedvemért, ne máséért.-fogta meg a kezem. Száraz volt a tenyere az állandó SMS-ezéstől. Göndör tincsei szemébe lógtak. Eltűrhettem volna de inkább megtartom magamnak a gondolatot.
-Harry..Ne nehezítsd meg még jobban. Adj nekem pár napot. Kérlek.
-Akármit.-mondta. Közelebb jött és megölelt.-Tudd, hogy mindig számíthatsz rám.-súgta fülembe. Éreztem illatát. Olyan volt mint a mentolos cukorka.

*Harry*
Letettem a telefont és azonnal kiindultam a klubból a hotelbe. Hűvös volt a levegő. Gyalog indultam el a közel 10 perces utamra. Volt bennem egy "kis" alkohol. Ez a friss levegő kicsit kiszellőztette a fejemet. Tudom, hogy én mondtam Niallnek, hogy ne merészeljen utána menni és nézzenek oda most én vagyok úton Amyhez. Nem tehetek róla. Egyszerűen ilyen vagyok. "Okosan" gondolkozok de soha nem hallgatok magamra. Mindig az ellenkezőjét teszem. Előkotortam a kulcsom és bementem a házba. Felsiettem a szobába, elővettem bőröndömet majd a legszükségesebb holmijaimat beledobáltam. Össze húztam cipzárját. Levettem az ágyról és kitoltam a folyosóra. Telefonomat zsebembe csúsztatva indultam meg bőröndömmel a kijárat felé. Időnként meg-meg állítottak autógramm és egy fotó erejéig de végül már látótávolságban volt a reptér. Kinyitottam az előttem csukva lévő ajtót. Elsétáltam a recepcióhoz, majd vártam a soromra.
-Parancsoljon.-szólt egy férfi a "pult" mögül.
-Szeretnék egy repülőjegyet Miamiba. Mikor indul a következő járat?
-Értem. 14:00-kor. Egy pillanat.-mondta. Mi?? Még 5 órát várnom kell +még a repülési idő? Nem baj. Megéri.-Két átszállásos jegyet vagy nullát?
-Nullát. Az gyorsabb.-vágtam rá.
-Tessék. Jó utat.-adta át. Kifizettem és mentem az egyik fotelba.
*11 óra múlva*
Kiszálltam a taxiból és szippantottam egy hatalmasat a viszonylag kellemes levegőből. 18:00. Furcsa ez az időeltolódás. Londonban ilyenkor 23:00 óra van, itt meg ugyan akkor 18:00..Bementem a legelső szállodába és kértem egy szobát. Megkaptam a kulcsot majd felballagtam. Benyitottam, becsuktam az ajtót és rögtön levágódtam az ágyra. Elnyomott az álom.

**

Felébredtem és csak össze vissza forgolódtam. Nem tudok újra elaludni. Lemásztam az ágyról és a kabátom felé indultam. Levettem a fogasról majd kimentem a hotelből, kiszellőztetni a fejemet. Az utca viszonylag kihalt volt. Egy női alakot véltem felfedezni kb 50 méterrel előttem.
-Amy?-kiáltottam az utca végén álló lánynak. Megpördült a tengelye körül és rám pillantott. Ő volt az. Csodálatos barna szeme mintha világított volna a lámpák hatására. Fehér kabátja pedig tökéletesen kiemelte karcsú alakját és hosszú barna haját.
-Harry? Hol van Niall?-nézett könnyes szemekkel.
-Niall? Niall nincs itt. Én jöttem, hogy visszavigyelek. Kérlek, gyere ide hozzám.
-Nem!! Menj innen! Niallt szeretném! Hol van?-kiáltott rám mikor megtettem felé első lépésemet. Ne..csak ezt ne. Bele szeretett volna Niallbe?!
-Szereted?-teltek meg könnyel a szemeim. Habozott.
-Igen.-sütötte le a szemét.
-Amy..kérlek gyere ide hozzám. Vissza viszlek Niallhoz..Nem akarlak elveszíteni!-nyújtottam felé a kezemet. Ő csak egyre hátrébb és hátrébb lépett.-Gyere ide..-szólítottam meg ismét.
-Nem!-sikította és azonnal futásnak eredt. Utána rohantam de mikor befordultam a sarkon hirtelen fékezést hallottam és hangos sikítás töltötte be az éjszakát. Ledermedve álltam és néztem, hogy egyre nagyobb vértócsa lesz körülötte. Végre erőt véve magamon, elindultam felé. Lerogytam közvetlen mellé és ölembe húztam. Eltűrtem vértől és izzadságtól itatott haját az arcából. Kidülledt szemekkel meredt az ég felé.
-Kérem valaki segítsen!! Hívjanak mentőt!-ordibáltam. Előre hátra hintáztam vele és magamhoz szorítva zokogtam felette. Nem lehet igaz, hogy meghalt. Ez csak is az én hibám! Minek jöttem utána? Hülye vagyok.

**

Zihálva ültem fel az ágyon. Kövér izzadságcseppek folytak a homlokomról. Hál istennek ez csak egy rémálmom volt. Mély levegőket véve megkerestem a bőröndömet. Kivettem belőle egy fekete csőnadrágot és egy kék pólót. Felhúztam a cipőmet, felvettem a kabátomat és kimentem az ajtón. Lementem a hallba, majd ki az utcára. Nem tudtam merre lehet Amy..hisz Miami nem 2 házas falu..hanem egy nagy város. Megálltam az egyik zebránál és vártam amíg átvált a lámpa.
-Elnézést. Meg tudná megmondani merre van a bolt?-kérdezte egy ismerős hang. 
-Igen meg tudom mondani. De előbb arra válaszolj, hogy miért jöttél ide és miért csak egy hülye levélből tudtam meg?-álltam még mindig háttal. Pár pillanat után megfordultam.
-Adam?-kérdeztem érdeklődve.
-Majdnem.-mosolyogtam.
-Te mit keresel itt?
-Köszi jól vagyok. Amúgy meg miattad jöttem..ne foglalkozz azzal a paraszttal. Gyere vissza velem Párisba. Az én kedvemért, ne máséért.-próbálkoztam. Attól féltem, hogy ugyan az megtörténik mint ami az álmomban is.
-Harry..Ne nehezítsd meg még jobban. Adj nekem pár napot. Kérlek.-telt meg könnyekkel a szem.
-Akármit.-közelebb léptem és lassan átkaroltam derekánál.-Tudd, hogy mindig számíthatsz rám.-súgtam a fülébe. Hallottam, ahogy nagyokat szippant, mintha az illatomat raktározná el a nehéz időkre. Lassan felemelkedett és összekulcsolta kezét nyakam körül, majd belefúrta arcát a vállamba. Akaratlanul is elmosolyogtam. Szeretem. Mindennél jobban akarom. Érezni akarom, akarom, hogy mellettem legyen és akarom, hogy csak az enyém legyen. Leengedte kezeit és hátrébb lépett tőlem.
-Akkor most tudod, hogy hol van a bolt?-mosolyodott el.
-Igen.-mosolyogtam vissza. Szorosan egymás mellett haladtunk. 5 perces séta után elérkeztünk egy sarki bolthoz. Igazából nem tudtam hol van egyetlen egy bolt is..csak elindultam valamerre, Amy pedig követett. Főként péksütiket vettünk meg tésztát és spagetthi alapot. Mivel ezt könnyű elkészíteni és még nekem is megy. Fizettünk és visszamentünk Amyék házához. Előkotorta kulcsait, belehelyezte a zárba, elfordította és meglökve az ajtót belépett a házba. Becsuktuk az ajtót és letettük a konyhába a cuccokat. Amy ledermedten állt a kanapé mellett.
-Jól vagy?-fogtam meg a kezét és arra néztem amerre ő, de nem láttam semmit.-Nincs itt. Csak a képzeleted játszik veled, mert nagyon hiányzik.
-Te honnan tudod, hogy látom?-még mindig a tv felé nézett rezzenéstelen arccal.
-Szerinted? Vajon honnan tudtam, hogy itt vagy Miamiban? Vagy, hogy mit tett veled Ian? Te is tudod a választ.-súgtam oda neki.
-Adam.

*Amanda*
-Ne hagyd neki. Te is tudod, hogy miért jött pont ő utánad. Jól tudod, hogy milyen a természete. Csak is azért jött ő, és nem Niall! Azt mondta neki, hogy ne jöjjön utánad. De Harry csak a saját fele után megy. Hallom a gondolatait. Csak téged akar.-suttogta anya.-Vigyázz vele!-fejezte be és eltűnt. Csak téged akar. Csak téged. Akar. Visszhangoztak a szavak. Tudom milyen természetű Harry. Minden lány akivel eddig érintkezett csak játékszer volt számára. Neki mindegy kinek töri össze a szívét és, hogy miyen mély nyomot hagy a lányok szívében.
-Mit mondott neked?-zökkentett ki gondolkozásomból.
-Hagyjuk.-legyintettem és bekapcsoltam neki a tv-t, hogy lekösse valami. Megcsörrent egy telefon.
-Szia Niall.-hallottam meg Harry hangját.
-Kérsz valamit?-kiabáltam.
-Nem köszi.-jött a válasz.

*Niall*
Adam érdeklődve fürkészte tekintetemet.
-Azt mondta ne menjünk utána mert időre van szüksége. Vissza megyek a hotelbe. Szia.-mondtam és elindultam. 10 percet gyalogoltam és már ott is voltam. Felbaktattam a szobánkba (Harry is ott volt velem egy szobába). Benyitottam de rajtam kívül nem volt bent senki. Harry cuccai szana szét. Egyik bőröndje eltűnt. Biztos elment valahova. Átmentem Liamhez beszélgetni. Itt volt 2 szobával arrébb. Bekopogtam.
-Gyere.-hallottam meg hangját az ajtó mögül.
-Csá. Beszélhetünk?-léptem be.
-Igen, persze. Miről lenne szó?-mosolygott.
-Inkább valakiről. Amyről. Úgy érzem beleszerettem.
-És ezzel mi a baj?
-Harrynek is bejön.
-Na az már más tészta.
-Láttam a szemében a szeretetet amikor róla beszélt. Nem egy éjszakás kalandra kell neki..tényleg szereti.-csüggedtem le.
-Figyi. Ezt nektek kell megbeszélni. De ne döntsetek Amy helyett. Akárhogy is lesz, barátok vagytok és nem állhat közétek egy lány.-tette vállamra a kezét. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak. Lelket öntenek belém. Egész nap Liammel lógtam. Este mikor vissza mentem a szobába, még mindig  egyedül voltam a négy fal között. Minden ugyan úgy volt. Szóval Harry még mindig nem jött vissza. Elmentem fürödni és utána aludni.
*Reggel*
A védtelen ablakon átszűrődő fény zavarta szememet. Lassan nyitottam ki és megdörzsöltem. Harry még mindig nincs itt és nem is járt itt. Már 1 napja nem jelentkezett. Kezdek kicsit aggódni. Előkotortam a telefonomat és tárcsáztam.
-Szia Niall.-szólt bele rekedtes hangon.
-Szia. Hol a fenében vagy? Tegnap óta senki sem látott. Mi történt?
-Kérsz valamit?-kérdezte egy ismerős hang a vonal végéből.
-Nem köszi.-válaszolta Harry. Felment bennem a pumpa.
-Amynél vagy? Hogy a francba kerülsz te oda? Tudtommal te pofáztál nekem arról, hogy ne menjünk utána. De persze te ezt figyelembe sem vetted. Mindig csak a saját fejed után mész! Ha egy haja szála is meggörbül..nem állok jót magamért!-kiabáltam a telefonba.
-Repülővel?! Jaj. Annyira félek a nagy Niall Horantól. Már itt remegek a sarokban.-nevetett fel.
-Add oda neki a telefont. Beszélni szeretnék vele.
-Nem. Majd ha ő is beszélni szeretne veled akkor fel fog hívni. Fogadjunk még nem hívott.
-Ha nagyon tudni szeretnéd, még nem. De majd kérni fogja, hogy menjek oda hozzá és én örömmel megyek ha kéri. Tőled nem kérte és ha megbántod vagy ha ráerőltetsz valamit..
-Akkor mi lesz? Megütsz? Tudtommal nem vagy itt. Én vagyok mellette, nem te. Ne legyél olyan biztos abban, hogy kérni fogja. Tudom, hogy szereted, de nem csak te hanem én is érzek iránta sok mindent. Figyelj, bocsi, hogy utána jöttem de szerelmes vagyok belé. Nem tehetek róla. Ő nem olyan mint a többi lány akikkel lefeküdtem. Ő más.
-Harry..
-Bocs, most mennem kell.-tette le a telefont. Kicsit lehiggadtam de még mindig dühös vagyok. Direkt mondta, hogy nem menjek utána, mert ő akarta megvigasztalni. Csak magának akarja. De ebből nem eszik. Ha harc, hát legyen harc.

*Amanda*
Megkentem még egy zsemlét, beletettem a húst, salátát, paradicsomot, hagymát és majonézt, majd a tetejét. Úgy nézett ki mint egy hamburger. Mondjuk annak is készült..Már indultam be a szobába mikor Harry hangosan felnevetett. Tudtam, hogy Niallel beszél ezért hallgatóztam egy kicsit.
-Ő más.-csak ennyit hallottam. Véletlenül meglöktem a mögöttem lévő ruhafogast és egy kisebb csattanással a földre vágódott.
-Bocs, most mennem kell.-tudtam, hogy meghallotta..Felállítottam az eldőlt "fadarabot" és bementem a nappaliba. Épp Spongebob ment a tv-ben. Leültem Harry mellé és átnyújtottam neki az ínycsiklandó hamburgerét.
-Gondoltam éhes lehetsz.
-Köszönöm de nem kellett volna.-mosolygott rám. Közelebb hajolt és adott egy puszit. Újra éreztem az illatát. Ismét a mentolos cukor jutott róla eszembe. Talán igaza volt anyának? Tényleg csak 1 éjszakára kellenék neki? Tudom, hogy igazat beszélt anya..de valahogy még mindig nem akarom elhinni. Lassan elmajszoltuk a hamburgerünket és vissza vittem az üres tányérokat. Betettem a mosogatóba majd ismét nappali volt a kitűzött célom de megint megtorpantam. Anya.
-Mit akarsz megint? "Összetörni" még jobban a szívemet? Nem volt elég amit mondtál? Teljesen összezavarsz!-súgtam oda neki.
-Csak azt szeretném mondani, hogy tévedtem. Szeret téged. De nem csak ő. Niall is. Nem én zavartalak össze, hanem te magadat. Kicsim..neked kell döntened. Ebben nem tudok segíteni. Csak magadra hagyatkozhatsz.-mondta és ismét magamra hagyott Harryvel. Igaza van. Nekem kell döntenem. Visszaültem a kanapéra kicsit távol tőle.
-Elmegyek a hotelbe. Ott hagytam valami fontosat. Nemsokára jövök. Ne menj sehova.-mosolygott és ismét nyomott egy puszit az arcomra. Mikor becsukta az ajtót maga után megkerestem a telefonomat. Feloldottam, rányomtam a telefonkönyvre és keresgélni kezdtem. Megtaláltam akit kerestem és ujjam a zöld gomb fölött vacilált, hogy most akkor felhívjam vagy ne. Végül rányomtam a gombra.
-Amy. Annyira aggódtam miattad. Ugye jól vagy? Remélem nem bántott senki. De..itt vagy?
-Igen itt vagyok. Niall..ide tudnál jönni? Szükségem van rád.
-Oké. Máris indulok de mi lesz Harryvel?
-Nem tudom. Nem szeretném megbántani. Kérlek siess..-mondtam és letettem. Ujjaimat kezdet szorongatni amik rögtön el is fehéredtek.

*Niall*
Letettem a telefont. Urrá lett rajtam az izgatottság, hogy ismét láthatom. Bedobáltam mindet a bőröndömbe és összecipzározva kabátomat kiléptem az ajtón. Fogtam egy taxit az utcán és mikor sikeresen leintettem beszálltam és magam mellé raktam bőröndömet.
-A reptérre legyen szíves.-mondtam. Feloldottam telefonomat és ismételten Harryt tárcsáztam.
-Igen?-szólt bele.
-Azonnal haza kell jönnöd. A menedzser beszűkített egy koncertet holnapra. Ha a következő géppel el tudsz jönni 20:00-ra Londonban vagy. Mi már elindultunk a többiekkel.
-Ahj már. Oké. Estére Londonban vagyok.-ideges volt.-Na csá.-tette le. Valamit ki kellett találnom, hogy ne legyen ott. Írtam egy üzit a fiúknak, hogy ha Harry kérdezi akkor már a repülőn vagyunk útba Londonba. Becsúsztattam telefonomat zsebembe és türelmetlenül vártam. Megszólalt. SMS-t kaptam.

*Amanda*

"Bocsi, nem tudok vissza menni. Koncert miatt visszautazom de ígérem vissza jövök érted. H"

Olvastam fel suttogva mintha valaki itt lenne mellettem. Azt hittem, hogy anya ismét meg jelen de nem tette. Odakint esett az eső. Hallottam ahogy a cseppek hangosan verik a cserepeket a háztetőn. Csengettek. Felálltam, elsétáltam az ajtóig és belenéztem az ajtón lévő "kukkolóba". Kinyitottam az ajtót amilyen gyorsan csak tudtam és már Niallon csimpaszkodtam. Szorosan átkarolta derekam így elejtve kezéből bőröndjét. Kicsit erősen szorított de ezt most alig vettem észre. Annyira jó volt végre magamhoz ölelni. Igaz csak egy napja nem láttam de ez is sok volt. Végre eldöntöttem mit akarok. Őt. Nem Harryt, nem Iant, hanem őt. Lehet, hogy később megbántok vele valakit de most csak a jelenre tudok gondolni. 
-Annyira aggódtam érted. Ugye nem bántott?-súgta a fülembe.
-Harry? Nem. Nem csinált semmit.-válaszoltam.
-Hiányoztál.-szorított meg.
-Te is.-fúrtam arcomat nyakába. Lassan elváltunk egymástól. Arrébb álltam az ajtóból és belépett mellettem a házba. Meglöktem a fából eszkabált eszközt ami simán becsukódott.
-Kérsz valamit?-érdeklődtem.
-Egy szendvics jól esne.-válaszolt és letette kb 50cm-es bőröndjét a kanapé mellé. Bementem  a konyhába, elővettem egy kést a fiókból majd ketté vágtam a deszkán lévő zsemlét. Melegséget éreztem derekam köröl. Vetettem egy pillantást arra a pontra ahol éreztem a kezek érintését. Niall vállamra hajtotta állát. Még így összegörnyedve is magasabb volt mint én. Megkentem a szendvicset és tettem bele szalámit salátát meg mindent ami kell bele. Megfordultam tengelyem körül és még mindig Niall ölelésében átnyújtottam neki a kész energia pótlóját. Rám mosolygott és elvette. Leült az asztalhoz majd enni kezdett. Kihúztam a Niallal szemben lévő széket és elhelyezkedtem rajta. Felkönyököltem az asztalra és néztem ahogy a szendvicset tolja befelé. Nagyon aranyos volt.
-Hiányoztál.-szólalt meg amikor végzett.
-Ezt már mondtad.-mosolyodtam el. Éreztem ahogy a pír elvörösíti az arcomat és melegebb lett. Zavarban voltam.
-Annyira szép vagy amikor elpirulsz. Mondjuk te mindig.-kacsintott. Tenyerembe temettem arcomat és ujjaim közül kukucskáltam ki. Niall tengerkék szemei most engem fürkésztek.
-Mit csináljunk?-vettem el kezemet arcom elöl.
-Horror?-húzta fel szemöldökét mosolyogva.
-Oké..de ha rosszat álmodok akkor te leszel a hibás.-álltam fel. Besétáltunk a nappaliba és az egyik telerakott polchoz léptem. Végig húztam ujjamat a filmeken és kihúztam az egyiket. Bekapcsoltam a DVD-t és belehelyeztem a lemezt amit kezemben szorongattam. Leültem Niall mellé és kezembe vettem egy párnát majd elindítottam. Letettem a karfára a távirányítót és átölelve a kezemben lévő párnát, a képernyőre meredtem. Niall közelebb ült és átölelt. Az ijesztő részeknél mellkasába fúrtam arcomat. A film vége annyira unalmas volt, hogy elaludtam Niall mellkasán.

*Niall*
Amy a film végére elaludt. Ölembe vettem és felvittem az egyik szobába. Gondolom az övé volt mivel rózsaszínre voltak festve a falak. Lefektettem az ágyra és betakartam. Elmentem zuhanyozni. Miután végeztem felvettem boxeromat és kiléptem az ajtón a folyosóra. Amy ott állt tőlem 10 méterre és engem bámult. Nyitott szeme, mozdulatlan teste ijesztő volt számomra.
-Te nem alszol?-húztam fel szemöldökömet. Nem jött válasz. Bement az egyik szobába. Utána siettem. Megálltam az ajtófélfánál és figyeltem mire készül. Kinyitotta az egyik szekrényt és kotorászni kezdett az egyik dobozba majd előhúzott egy ezüstösen csillogó valamit. Felemelte és maga felé suhintotta. Szerencsére ott álltam tőle egy lépésre így időben el tudtam kapni kezét. Kiesett erős ujjai közül a viszonylag nagy kés. Összecsuklottak lábai és a karjaimba omlott mint egy rongybaba. Felkaptam ölembe és ismét issza vittem a szobába. Megint lefektettem és betakartam. Becsuktam az ajtót és kulcsra fordítottam. Leültem az ággyal szemben lévő kényelmes fotelba és magamra húzva az egyik pokrócot a másik székről majd aludni próbáltam.

*Reggel Amanda*
Lassan kiugrottak pilláim és felültem az ágyon. Niall velem szemben kuporgott a fotelban. Belelógtak szemébe a túl hosszúra növő szőke tincsei. Békésen aludt a meleg pokrócba burkolózva. Lekászálódtam az ágyról és az ajtó felé indultam. Zárva. De hol a kulcs? Hangtalanul felkutattam érte a szobát de sehol nem találtam. Megálltam Niall mellett és ébreszteni kezdtem.
-Niall. Ébresztő. Hasadra süt a nap.-rázogattam finoman. Kinyitotta szemit és rám szegezte őket.
-Mi az?-nyöszörgött kómásan.
-Nem tudod, hogy hol lehet a szobakulcs?-meredtem rá.
-De.-húzta elő maga alól.-Este alva jártál és majdnem megölted magad.-teltek meg könnyekkel szemei.-Még időben elkaptam a kezedet és behoztalak ide. Biztonság kedvéért bezártam az ajtót és kivettem a kulcsot belőle.-állt fel. Csak most vettem észre, hogy csak egy szál boxerben van.
-Mi? Meg akartam magam ölni? De miért tennék ilyet?-tettem fel a kérdést főként magamnak.
-Erre csak te tudod a választ. Nem emlékszel semmire?
-Nem.-válaszoltam. Közelebb jött és átölelt. Éreztem teste melegségét. Összesimult testünk és hallottam zakatoló szívverését ami egyre gyorsabban vert. Mutatóujjával megsimította arcomat. Érintése gyengéd volt. Megtámasztotta államat és közeledni kezdett felém. Engedve vágyaimnak ajkaink összeértek. Átkaroltam nyakát mintha közelebb akartam volna húzni magamhoz.-Ami valljuk be őszintén már lehetetlen volt.-Beletúrtam hajába és heves csókolózásba fonódtunk.

*Harry*
A banda Londoni házához kapkodom lábaim. Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyire nem örülök ennek a koncertnek.  Benyitottam a fiúk a kanapén épp TV-ztek. Ledobtam a bőröndömet mire felkapták a fejüket. Valaki hiányzik a névsorból. Niall...
-Niall?-vágódtam le a kanapé egyik szabad részére.
-Elutazott. Hogy, hogy hazajöttél?-nézett rám Zayn.
-Minek utazott el amikor ő mondta, hogy..-leesett. Miamiba ment. Hazudott nekem. Oké Niall..ezt a csatát megnyerted de a háborút nem. Harcolni fogok érte és nem engedem el egykönnyen Amyt.
-Jól vagy haver?-tette vállamra kezét Louis.
-Ti tudtátok és nem szóltatok!-pattantam fel és szúrós tekintettel meredtem a fiúkra.-Én nem vagyok olyan fontos mint Niall?
-Te is fontos vagy. Csak azért nem szóltunk róla mert neked mindig minden könnyen megy. A csajozás az éneklés, minden. És úgy gondoltuk, hogy Niallnak is kijár a boldogság. Te úgy is szerzel magad mellé egy másik lányt. Meg ha már itt tartunk ott van Taylor.-vágott közbe Liam.
-Nem is szeretem. Amy mellett megtaláltam a boldogságot. Hát nem értitek? Nekem ő kell. Akár tetszik akár nem.-fejeztem be és felmentem a szobámba. Becsapva  magam mögött az ajtót beleütöttem a falba. Le is horzsoltam egyik bütykömet és vér buggyant ki belőle.

Na akkor ez lett volna a 9.rész. NAGYON sajnálom, hogy 2-3 hónapot kellett várni rá és még nem is sikeredett hosszúra...Sokat kell foglalkoznom a felvételi feladatlapokkal mivel már 8.-os vagyok..nem is sorolom, hogy mikor hány órát töltöttem ezekkel meg gondolom nem is érdekel titeket. Na szóval.

Addig is jó olvasást, és még egyszer nagyon sajnálom!!

xoxo ~T

3 megjegyzés:

  1. Nagyon sajnálom hogy ilyen későn írod. Én személy szerint izgulok, szeretem amit írsz és várom a kövi részt. ;)

    VálaszTörlés
  2. És mi lett Steve - vél aki állítólag szerelmes Amybe

    VálaszTörlés
  3. Hát Stev igazából mellékszereplő ebben a történetben de beleteszem. Hisz tényleg rég hallottatok felőle. A 10.részt szerintem jövőhéten kiteszem. Csak azért teszem fel ilyen későn mert szeretném ha elég hosszú lenne..;)

    VálaszTörlés