2014. augusztus 18., hétfő

7. rész ~ Don't go

'Nem tudom mi ez, kavarognak az érzések..Szeretlek, de közben már gyűlöllek!'


                                                                                     *Harry*
Amanda nagyon furcsa volt számomra. Mintha eltitkolt volna valamit. Én is elmentem a szobámba. Azaz a Niallal megosztott szobába. Mivel kedves szobatársam még nincs itt ezért egyedül vagyok. Bevallom, utálok egyedül lenni. Felhívom Taylort. Elkezdtem keresni a telefont de sehol sem találtam.
-Hol a fenéb..óó megvan. Én hülye.-vettem ki a zsebemből. Tárcsáztam a számot de csak a hangposta hangját hallottam. Na de jó. Annyira unatkozok. Átmegyek Amandahoz. Felvettem a cipőm és már mentem is a tőlem 8 ajtóval arrébb "lakó" lányhoz. Bekopogtam és Nat nyitott ajtót.
-Ó szia Harry. Mi járatban?-lepődött meg.
-Szia. Amanda itthon van?
-Nincs kb 5 perce ment el. Ha szeretnéd akkor megvárhatod.-állt arrébb az ajtóból. Bementem és leültem a nappaliba. Nat is ugyan így tett. 
-Na és hova ment?-törtem meg a csendet.
-Vacsit rendelni. Amúgy nagyon jó volt a koncert. Nekem legalább is tetszett.-mosolygott.
-Ja értem. Örülök, hogy tetszett. Nagyon szép szemed van.-bókoltam a velem szemben ülő lánynak.
-Köszönöm.-pirult el. Hallottuk, hogy megjött valaki. Nagy nevetések, gondolom nincs egyedül.
-Szia Harry. Hát te?-torpant meg Amy.
-Szia. Hozzád jöttem. De inkább megyek, nem szeretnék zavarni.-néztem Ianra aki majd megölt a tekintetével. Felálltam és elmentem mellettük. Vissza ballagtam a szobánkba és ledobtam magam a kanapéra. Pár perc múlva Niall lépett be az ajtón és ő is leült a kanapéra.
-Na? Átmentél hozzá?-kérdezte sóhajtva.
-Igen. Nem volt otthon. Amikor pedig hazajött nem volt egyedül. Vele jött Ian is.
-Az meg ki?-kerekedett el a szeme.
-A barátja.Vagyis a szerelme. Natnak szép szeme van.-mosolyogtam akaratlanul is.
-Neked tetszik!-bökött oldalba.
-Nem is..na jó talán.-gondolkoztam hangosan. Niallnak igaza van. Talán tényleg bejön nekem Nat vagy csak az újabb trófeámnak szeretném?? De nekem ott van Taylor. Mondjuk nem is szeretem. Ő csak azért van, hogy kiéljem a vágyaimat.

*Ian*
Mikor megláttam Harryt dühbe jöttem. Éreztem, hogy megfeszültek izmaim és már ütni tudtam volna.
-Szia Harry. Hát te?-állt meg hirtelen Amy.
-Szia. Hozzád jöttem. De inkább megyek, nem szeretnék zavarni.-nézett rám. Tekintetemmel megtudtam volna fojtani. Valahogy utálom ezt a srácot. Talán azért mert a barátnőm körül legyeskedik. Szerintem semelyik fiúnak nem tetszene ha valaki a barátnőjére pályázna. Kiment a szobából én pedig nem bírtam féken tartani az indulataimat.
-Ez már megint mit keresett itt?-fordultam Amy felé. Ki kicsit megijedt tőlem de nem hagyta, hogy elöntsön a düh.
-Nézz a szemembe. Nyugi...Nyugi...-tette két kezét arcomra. Belenéztem gyönyörű barna szemeibe és hirtelen elillant az az erőszakos énem. Már megint kijöttem a sodromból és már irányítani sem tudom. A végén még valakinek baja lehet ebből és az a valaki Ő lesz. De én nem szeretném bántani. Sőt nem is tudnám. Vagy mégis?

*Niall*
Miközben Harry Natról beszélt addig kezdtem ráébredni, hogy érzek valamit Amy iránt. Nem határozottak de érzem őket. Mindenkinek van barátnője csak nekem nincs. A többieknek könnyű meg könnyen beszélnek. Pl.: Ott van Liam és Sophia..tökéletesek együtt. Szeretik egymást ugyan úgy ott van Zayn és Perrie. Zaynnek is szerencséje van és ugye Louisnak is Elenourral. Harry meg éli a kis magán életét a csajokat illetve. Neki nem elég egy..sem kettő. Nem is tud megállapodni, nem érdekli ha összetöri egy lány szívét. Majd jön másik akit kihasználhat. Én meg..nekem nincs szerencsém a lányoknál. Én vagyok a gyenge láncszem. De Amy mindent megváltoztatna. Mindent.

*Amanda*
Ian már megint kiborult. Egyre sűrűbben teszi ezt. Kezdem azt hinni, hogy dühkezelésre kéne járnia. Sikerült lenyugtatnom. Ismét megijedtem tőle. Teljes félelemben vagyok. Biztos, hogy ő kell nekem? Gondolkozásomat az SMS jelzőm zavarta meg.

"Fél óra múlva gyere a Big Ben-hez!"

A szám amiről jött ismeretlen volt. Ki lehet az? Ki szeretne velem találkozni? Lehet egy pedofil állat..áá dehogy is. Túl sok filmet nézek. De nem kizárt. Tétováztam egy kicsit de úgy döntöttem elmegyek. Elköszöntem Iantól és a lányoktól. Kérdezték, hogy hová megyek de csak annyit mondtam, hogy majd jövök. Elsétáltam a Big Ben-hez és vártam. 5 perc múlva hangos sikítást hallottam bal oldalról. Próbáltam kivenni, hogy vajon ki lehet az akit üldöznek..csak messze volt. Szegény..egy csapat sikítozó lány kergeti. Kicsit azért vicces is de ez kész agyrém lehet. Valaki felkapott hátulról és megpörgetett majd vissza tett a földre. Megfordultam és Niall állt mögöttem napszemcsiben és sapiban. Nagyon cuki volt mivel a haja kikandikált.
-Szia. Te küldted az üzit?-néztem rá.
-Szia. Igen én voltam. Remélem nem baj.-mosolygott.
-Nem, nem az. Miért hívtál ide?
-Hát, hogy lógj velem.
-Ja értem és akkor merre menjünk?
-Mivel éhes vagyok..elmehetnénk a Nando's-ba.
-Oké.-egyeztem bele. Elindultunk a Nando's-ba, mikor odaértünk leültünk az egyik asztalhoz és vártunk. Kijött egy pincérnő és felvette a rendelést. Én nem kértem semmit de Niall a legnagyobb tál csirkét. Tudtam, hogy szeret enni..de, hogy ennyire...Kihozták a rendelést és Niall már neki is látott.
-Te biztos nem kérsz semmit?-nézett rám.
-Nem köszönöm.-válaszoltam.
-Olyan nincs! Na létszi, csak egyet!-nézett kiskutya szemekkel.
-Na jó, de csak egyet!-mondtam és kivettem a legkisebbet. Niall véletlenül meglökött és így maszatos lett az arcom.
-Jaj bocsi, nem direkt volt. De várj egy kicsit, mindjárt leszedem.-mondta és lenyalta az arcomról.
-Niall!
-Mi az? Nálam nincs pazarlás!-mosolygott és tovább evett. Fogtam egy szalvétát és letöröltem az arcomat. Megette, kifizette a számlát és kimentünk.
-Na? Mit szeretnél csinálni?-nézett rám.
-Megtanulni a gördeszkázást.
-Oké. Szerencsédre tudok deszkázni.
-Csak viccből mondtam.
-Nem baj. Már kimondtad. Na gyere.-húzott maga után. 10 percet gyalogoltunk és egy deszkapályára érkeztünk. Bérelt 2 gördeszkát, ráállt az egyikre, meglökte magát és ide-oda mozgatta. Na ez rossz ötlet volt, hogy deszkázni szeretnék. De ha már belekezdtem..
-Gyere, most te jössz.-jött visszafelé. Felálltam négykerekű halálomra és meglöktem magam. Egyik pillanatban még a deszkán másikban meg már a földön voltam ő pedig felettem. Hátra estem és bevágtam a fejem.
-Jól vagy? Mennyire ütötted meg magadat?-húzott fel a földről.
-Persze, jól vagyok. Á semmiség.-fogtam meg a fejemet.-Csak egy kis pukli, túlélem. Megpróbálom még egyszer.-álltam volna vissza.
-Nem azt már nem. Még a végén még jobban megsérülsz.-vette el a deszkámat és vissza vitte a kölcsönzőbe. Megcsörrent a telefonom..keresni kezdtem de nem találtam sem a zsebemben sem a táskámban.
-Ezt keresed?-állt meg mögöttem kezében a telefonommal.
-Add vissza.-mentem közelebb. Rájöttem, hogy ez nem fog beválni.-Kérem szépen.-kértem szebben.
-Ha kapok egy puszit akkor visszaadom.-mosolygott. Adtam neki egy puszi és már vissza is kaptam a készüléket. Szerencsémre még mindig csörgött.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia, hol vagy?-kérdezte Ian.
-Öhm..a könyvtárban.-hazudtam mert ha megtudja, hogy Niallal vagyok kiborul és ki tudja mit fog csinálni.
-Oké, siess vissza.-tette le.
-Niall..mennünk kéne.-fordultam felé. Bólintott majd indultunk vissza a szállásunkra. Csendben sétáltunk egymás mellett. Már este 8 óra. Ennyire jól éreztük magunkat? Mert ez a 3 óra 1 órának tűnt. Bementünk a hotelba és egyenesen a lifthez igyekeztünk. felmentünk vele és elsétáltunk a szobánkig. (Amelyikben a lányokkal vagyok).
-Feldobtad az estémet. Köszönöm, nagyon jól éreztem magam. Akkor reggel még találkozunk indulás előtt.
-Szívesen..akármikor. Ja igen az utazás. Figyelj..kérlek ne menj el, mert..-nem tudta befejezni mivel nyitódott az ajtó és Nat lépett ki rajta.
-Miért ne menjek el?-nézetem rá érdeklődve.
-Mind 1, nem érdekes. Jó utat.-köszönt és elment a szobájába. Betessékeltem Natot a szobába és leültem a kanapéra.
-Na és Niall mit keresett veled? Azt hittük, hogy a könyvtárban vagy. Na mesélj csak..!-mosolygott.
-Hát..igazából Niallal voltam egész végig. Elmentünk a Nando's-ba..ott rendelt magának, én úgy voltam vele, hogy nem eszek de kiskutyaszemekkel nézett rám, hogy legalább kóstoljam meg..elvettem a legkisebb csirkét és mikor beleharaptam volna véletlenül meglökött és a szósz amibe mártottam nem a számba hanem az arcomra ment. Erre mondta, hogy mindjárt leszedi..na találd ki, hogyan szedte le..
-Szalvéta?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem..lenyalta az arcomról és azt mondta, hogy nála nincs pazarlás. Aztán miután megette kérdezte, hogy hova menjünk. Én meg viccből mondtam, hogy gördeszkázni..nem is tudok na de nem ez a lényeg. Ő meg komolyan vette és elvitt deszkázni. Először megmutatta, hogy kell aztán átadta a terepet..Az első lökés után a földön kötöttem ki..ő pedig fölém hajolva aggódott, hogy minden rendben van-e. Felhúzott és utána vissza vitte a deszkákat nehogy még jobban megsérüljek. Csörgött a telefonom de sehol nem találtam, nála volt és kért egy puszit a telefonért cserébe. Adtam neki puszit és fel vettem. Ian hívott így vissza jöttünk, de nem történt semmi.-fejeztem be a mesémet.
-Öhm..nem akarok károgó varjú lenni..de fordulj meg.-mondta. Meg fordultam és Ian állt mögöttem.
-Te mióta állsz itt?-emelkedtem fel lassan a kanapéról.
-Elég régóta ahhoz, hogy tudjam otthon még beszélgetni fogunk erről, jó alaposan.-fordult sarkon és kiment a szobából. Elsápadtam..éreztem, hogy fal fehér leszek és szédülök. Vissza ültem a kanapéra vagyis inkább visszazuhantam. Megint elfogja önteni a düh és lehet, hogy megint bántani fog..
-Minden rendben?-simogatta a hátamat Nat.
-Nem tudom.
-Amúgy mi történt a csuklóddal?-ült le mellém Ol és a kezébe vette a csuklómat.
-Semmi.-húztam el.
-Bántott? Ezért hozta a nyakláncot?-nézett rám Nat.
-Igen. De nem szándékosan..féltékeny lett Harryre. És most megint bántani fog...-szipogtam.
-Nem, nem fog bántani. Nem engedjük.-ült le velem szembe Aby.
-Köszönöm.-erőltettem magamra egy halvány mosolyt. Elmentem fürödni és utána pedig aludni.
*Reggel*
Kisírt szemekkel keltem fel. Nem értettem okát. Biztos megint rosszat álmodtam, csak nem emlékszem rá. Felültem az ágyon és bambultam magam elé.
-Na..irány haza.-mondtam halkan és elmentem a fürdőbe rendbe szedni magam és felöltözni. Kiballagtam és bepakoltam a bőröndömbe. Összehúztam, kihúztam a fogantyúját és kitoltam. A lányok még csak most pakolnak. Addig én iszok valamit. Bementem a konyhába de nem találtam üdítőt így az étterem felé vettem az irányt és kértem egy gyümölcslevet. Odaadta a pultos, kifizettem és visszamentem a szobába. Végre a lányok is elkészültek, így indulhattunk vissza Párizsba.
-Nem kéne elköszönni a fiúktól?-állt meg Ol.
-Miért? Holnapra már el is fognak minket felejteni.-vágtam rá kicsit nyersen.-Bocsi csak kicsit feszült vagyok.-kértem bocsánatot Oltól.
-Semmi baj, megértem. Na akkor menjünk.-húzta maga után a bőröndjét. Kimentünk a hotelből és leintettünk egy taxit. Elmondta a címet, addig a lányok bepakoltak a csomagtartóba. Beültek és már indultunk is. 15 perc múlva már a reptéren toporogtunk a többi feszült utassal. Becsekkoltunk, leadtuk a bőröndjeinket és vártuk, hogy felszállhassunk a gépre. Körbenéztünk a boltokban de nem volt olyan ami érdekelt volna..addig amíg Aby nem hozott egy nagy doboz Oreo kekszet. Kifizette és már ki is nyitotta. Vettem 2 darabot,  mielőtt beleharaptam volna valaki nekem jött és kiesett a kezemből az egyik keksz.
-Jaj ne haragudj, nem néztem a lábam elé.-kért bocsánatot.
-Semmi baj. Néha én se szoktam.-motyogtam.-De várj, olyan ismerős vagy. Niall?-vettem jobban szemügyre.
-Szia Amy. Elmentél volna köszönés nélkül!-biggyesztette le a száját.
-Igen..bocsi. Holnapra már el is fogtok minket felejteni és így nem tartottam fontosnak. Amúgy meg tőled elköszöntem, még tegnap.-kezdtem gondolkozni.
-Téged?? Pff..én soha. Ja igen, tényleg. Nem baj még egyszer elszerettem volna köszönni és megmondani, hogy ha valami baj van akkor hívj és én azonnal indulok. Rendben?-mosolygott.
-Oké, ha valami baj van akkor hívlak.-mosolyogtam én is.- Amúgy hol vannak a többiek?
-Hát ők is elszerettek volna köszönni csak mivel még nem keltek fel, ezért a hotelban vannak.
-A Párizsba induló gép 15 perc múlva indul. Kérjük utasait kezdjék meg a beszállást, köszönjük.-hallottam meg a hangosbemondót.
-Akkor szia.-öleltem meg Niallt.
-Szia, hiányozni fogsz.-súgta a fülembe.
-Te is.-mondtam és elváltam tőle. Felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyeinket. Megint a lányoktól távol ülök és ismét üres a mellettem lévő hely. Vissza emlékeztem amikor Harry ült le mellém és csak a telefonját nyomkodta, miközben göndör fürtjei belelógtak arcába. Nem ült mellettem senki. Az volt a szerencsém, hogy ablak mellett ülök és tudom csodálni a tájat innen fentről. Ez az 1 óra is hamar elment. Mikor észbe kaptam már landoltunk is. Leálltak a motorok és kinyitották az ajtókat. Leszálltunk a repülőről és bementünk a terminálba. Megkerestük a bőröndjeinket és kimentünk a váró terembe. Lányok elé kijöttek a szüleik, elém pedig Adam.
-Na milyen volt London?-vette el a bőröndömet.
-Nagyon tetszett. Kicsit zsúfolt de azért szép.-mosolyogtam. Betettük a kocsiba bőröndjeimet és hazaindultunk.
-Otthon a szobádba vár egy meglepetés.-nézett rám. Nem kérdezek rá mi az..úgyse mondaná meg. Gondolkozni kezdtem és akkor jöttem rá, hogy szerdán azaz már csak 2 nap és itt a szülinapom. Végre 18 leszek. Elmélkedésemből Adam zökkentett ki, hogy megérkeztünk. Felkaptam a táskám és futottam be a házba hátrahagyva tesómat. Adtam puszit nagyiéknak és felsiettem a szobámba. Benyitottam és nem hittem a szememnek. Megállt bennem az ütő, a szívdobogásom egy ütemet kihagyott amikor megfordult a vendégem.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem félve.
-Tudod, mondtam, hogy még beszélgetnünk kell.-csukta be mögöttem az ajtót és megfogta vállamat. Reszkettem, hogy mit fog velem csinálni. Ez nem meglepetés hanem egy rémálom.-Nem foglak bántani. Hiányoztál ám. Unatkoztam nélküled.-simította végig karomat. Hátulról csókolgatni kezdte nyakamat.
-Ian..én..még nem..-fordultam meg.
-Nem voltál még senkivel?-nézett rám. Én csak csóváltam a fejemet ő pedig folytatta. Egyre lejjebb és lejjebb ment.
-Kérlek ne.-toltam kicsit arrébb.-18 éves korom előtt nem szeretném.
-Ja értem. A születésnapodról jut eszembe. Rendeztem egy partyt neked. Mit szólsz hozzá?
-Köszönöm szépen de nem kellene.
-De, de. Már nincs visszaút és ígérem, felejthetetlen lesz.-mosolygott és adott egy puszit.-Amy lennél a barátnőm?-nézett érdeklődve.

2 megjegyzés: