'A szívem teljesen összetört, a lelkem még él, de nagyon meggyötört.'
*Amanda*
-Amy lennél a barátnőm?-nézett érdeklődve.
-Én..én..persze.-dadogtam. Ian felkapott és megpörgetett majd végül letett a földre. Nem tudom, hogy jól döntöttem. Kételkedek benne. Leültem az ágyra ő pedig haza ment mert még el kell intéznie valamit. Hát oké..Felnyitottam a laptopomat és felmentem twitterre. Niallt visszajelöltem és rögtön kaptam egy értesítést.
'@AmandaParker Nagyon jó volt a tegnapi nap. Remélem már nem fáj a fejed.'
Olvastam fel magamban. Mosolyra húztam a számat és lecsuktam laptopomat. Lementem a nappaliba és Adammel találtam szemben magam.
-Minden rendben? Feszültnek tűnsz.-ült át mellém.
-Igen..persze.-hazudtam és bekapcsoltam a tv-t.
-Kicsim..te nem szoktál hazudni. Mi ütött beléd?-térdelt le elém anya.
-De te nem lehetsz itt..anya te meghaltál.-folyt ki egy könnycsepp a szememből.
-Amy..kihez beszélsz?-fordított maga felé Adam.
-Anyához. Te nem látod?-néztem rá.
-Anya meghalt. Nem..-lepődött meg, hogy én látom. Akkor most megőrültem? Hisz tényleg nem láthatom. Körül néztem de már nem volt itt. Szó nélkül kimentem az udvarra és leültem a fűzfa tövébe. Brutusz itt feküdt mellettem és fejét lábamra hajtotta. Nem láthattam..vagy mégis? Talán csak képzelődtem. Előhúztam a naplómat és megosztottam vele a történteket.
"2015.09.26.
Láttam anyát. Talán megőrültem? Hisz ő meghalt, nem láthatom. Lehet, hogy csak a képzeletem játszott velem. De olyan valóságosnak tűnt minden. Hazudtam Adamnek. Szégyellem magam miatta, nem lett volna szabad. Ő mindig segített rajtam. Csak félek, hogy mit csinálna."
-Oké akkor öltözz át, vásárolni megyünk. Most.-utasított Aby. Beengedtem őket és elmentem öltözni. Betettem a táskámba a telefonomat és már mentem is le. Kimentünk és bezárva az ajtót elindultunk a Pláza felé. Minden ruhás boltba bementünk de csak az utolsóba találtuk meg a tökéletes ruhát. Hazamentünk a lányok segítettek a sminkemnél és utána hazamentek készülődni. Gyorsan elment az idő..már 7 óra. Felvettem a ruhámat és mikor a fülbevalómat akasztottam be, csengettek. Leszaladtam, amilyen gyorsan lehetett magassarkúba és ajtót nyitottam. Niall állt előttem öltönyben. Nagyon elegáns volt.
Kíváncsi vagyok Ian milyen bulit tervez nekem..hisz alig ismerek pár embert. Visszamentem a házba és felballagtam a szobámba. Lezuhanyoztam és már az alváshoz készülődtem mikor megrezzent a telefonom. Niall írt twitteren.
'-Szia. Milyen napod volt? Fáj még a fejed?-érdeklődött.
-Szia. Hát..mondjuk úgy, hogy közepes. Nem már nem fáj. És neked milyen napod volt?-írtam vissza.
-Értem. Nekem szar. Mivel nem vagy itt.
-Aranyos vagy. Holnap lesz a 18. szülinapom és arra gondoltam, hogy eljöhetnétek. Ha nincs semmi dolgotok.
-Hivatalosan is felnőtt leszel..ezt ki nem hagyjuk. Ott leszünk.
-Oké. Este 9-kor kezdődik és a Bed Beachben lesz. Tudod hol van?
-Igen. Oda szoktunk járni amikor Párizsban vagyunk.
-Oké. Na de én megyek mert már álmos vagyok. Akkor holnap találkozunk. Szia, jóéjt.
-Persze, menj csak. Szia, jóéjt.'.köszönt el. Kijelentkeztem és arrébb tettem a laptopot. Betakaróztam és lassan elnyomott az álom.
*Reggel*
Csengetésre ébredtem. Felvettem egy köntöst és leballagtam az ajtóhoz majd kinyitottam. Nat, Ol és Aby állt előttem.
-Te még pizsiben?-lepődött meg Ol.
-Igen?! Miért?
-1 nap és 18 éves vagy, este pedig megünnepeljük. Ugye nem pizsiben szeretnél bulizni?-nevetett Nat.
-Nem?!
-Oké akkor öltözz át, vásárolni megyünk. Most.-utasított Aby. Beengedtem őket és elmentem öltözni. Betettem a táskámba a telefonomat és már mentem is le. Kimentünk és bezárva az ajtót elindultunk a Pláza felé. Minden ruhás boltba bementünk de csak az utolsóba találtuk meg a tökéletes ruhát. Hazamentünk a lányok segítettek a sminkemnél és utána hazamentek készülődni. Gyorsan elment az idő..már 7 óra. Felvettem a ruhámat és mikor a fülbevalómat akasztottam be, csengettek. Leszaladtam, amilyen gyorsan lehetett magassarkúba és ajtót nyitottam. Niall állt előttem öltönyben. Nagyon elegáns volt.
-Niall!-ugrottam a nyakába és magamhoz öleltem. Szorosan átkarolta derekam és kicsit magához szorított.
-Szia. Nagyon csini vagy.-mért végig majd mosolygott.
-Szia. Köszönöm.-mondtam.
-Na akkor mehetünk?-nyújtotta kezét.-Ian mondta, hogy vigyelek el. Ők már ott vannak.
-Ja oké.-mondtam és bezártam az ajtót. Beültem a kocsiba és már indultunk is. Bekapcsoltam a rádiót és épp a Story Of My Life ment. Niall énekelte a saját részét én pedig néha-néha bekapcsolódtam hozzá.
-Nagyon szép hangod van.-mosolygott a szám végén.
-Köszönöm.-mondtam. 20 perc volt az út ami nagyjából zenehallgatással és énekelgetéssel telt. Megérkeztünk. Leparkoltunk és bementünk a klubba. Minden sötét volt. Biztos, hogy jó helyen járunk? Felkapcsoltam a villanyt ami az ajtó mellett volt és majdnem szívbajt kaptam.
-"Meglepetés"-ugrottak elő a többiek. Valaki a szék mögül mások pedig a pultok mögül. Wao mennyien vagyunk. Ian közelebb jött és megcsókolt.
-Boldog szülinapot.-ölelt meg. Bemutatott mindenkinek. Sok sztár, színész van itt. Mint például: Justin Bieber, Taylor Swift, Austin Mahone, Katy Perry, Demi Lovato, Olivia Holt, Leo Howard, Liam Hemsworth, Gregg Sulkin, David Henrie, Hayden Panettiere, Josh Hutcherson, Theo James, Deby Ryan, Jennifer Lawrence és még sorolhatnám. Leültünk egy asztalhoz és valaki mellénk ült.
-Ó, szia Ian. Hiányoztam?-kérdezte egy szőke piros miniszoknyás lány aki a barátomhoz simult.
-Szia Becky.-ölelték meg egymást.
-Szia, én Aman....
-Jó tudom. Inkább hozz egy koktélt.-vágott a szavamba.
-Van lábad. Vagy tévedek?-vágtam vissza.
-Amy. Létszi hozz egy koktélt.-nézett rám Ian és adott egy puszit kiengesztelés képpen.
-Jó, oké.-mondtam és elindultam. Átvergődtem magam a tömegen és odaballagtam a pulthoz ahol szöszi barátommal találkoztam.
-Hali. Milyen a buli?-kiabálta mert alig lehetett valamit hallani normális hangerőn.
-Szia. Hát nem valami fényes.
-Miért?
-Mind 1.
-Táncolsz velem?
-Mennék csak el kell vinnem ezt a koktélt Iannak.
-Na gyere, Ian megvár.
-Oké, menjünk.-mondtam de már húzott is a táncparkettre. Lassú számot tett be a Dj. Közelebb húzott magához, kezeimet vállára helyezte az övéit pedig derekam köré fonta. Akaratlanul is mosolyra húztam a szám és el pirultam amit még félhomályban is lehetett látni mert halkan felnevetett. Csak pár centire voltunk egymástól ami kezdett csökkenni.
-Bocsi de vissza kell mennem.-mondtam és ott hagytam Niallt. Úristen..én érzek valamit iránta. Ne..csak ezt ne..nem szerethetek belé. Visszamentem a pulthoz és elvettem egy koktélt. Ismét a tömegen vergődtem át magam. Végre kijutottam és az asztal felé mentem. Felnéztem és elejtettem a poharat ami tompa csörömpöléssel összetört mikor földet ért. Becky Ian ölében ül..két lába a barátom derekán és közben vadul csókolóznak. Oda mehetnék és lerángathatnám ezt a kurvát Ianról, de nincs erőm ehhez. Már arra sincs, hogy megálljak a saját lábamon. Erőt vettem magamon és kirohantam a hátsó ajtón. Egy sötét sikátorba jutottam és ott már nem bírtam visszatartani a sírást. A könnyek patakként folytak végig arcomon. Megfogtam a nyakamban lógó nyakláncot és egy hirtelen mozdulattal elszakítottam.
-Utállak!!!-ordítottam és eldobtam. Feltápászkodtam és elindultam hazafelé. A könnyek még mindig folytak az arcomon megállás nélkül. Hiába törlöm le..jön helyette egy másik. Igaza volt Iannak ez a szülinap tényleg felejthetetlen marad. Nem érdekel..nem fogom nézni ahogy majd előttem enyelegnek. Vissza megyek Miamiba. Fél óra gyaloglás után hazaértem. Benyitottam, ledobtam a cipőmet és felszaladtam a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom és megnéztem mikor indul legközelebb repülő Miamiba. Holnap 7:30. Elő vettem a bőröndömet és bepakoltam néhány göncöt és a szükséges holmimat. Össze húztam a cipzárját és elhatároztam, hogy írok egy levelet Adamnek és nagyiéknak. Leültem az íróasztalomhoz, közelebb húztam magam, fogtam egy papírt és írni kezdtem.
"Drága bátyjám.
Mikor ezt olvasod én már a repülő ülök úton haza Miamiba. Tudom ezt a napot velem szeretted volna tölteni mivel hivatalosan ma van a szülinapom. Reméltem, hogy elmehetünk együtt valahova kikapcsolódni, vagy csak simán sétálni de ez nem így lesz. Valamit be kell vallanom. Amikor kérdezted tegnap, hogy minden rendben van és én azt feleltem, hogy igen persze..akkor hazudtam neked. Semmi sincs rendben. Főleg most. Kezdem az elején..ugye elmentünk Londonba és a hotelban találkoztam Iannal..még aznap este megcsókolt és bevallotta mit is érez irántam. Másnap elmentem vele sétálni és utána mentünk a lányokkal a koncertre. Harry nekem énekelt..koncert után vissza mentem Ianhoz a hotelba és mikor elmondtam neki mi történt felkapta a vizet és kiabálni kezdett velem. Amikor pedig ki akartam menni akkor megragadott és nem engedett el mindaddig amíg ismét önmaga nem lett. Haza jöttünk és most a bulin megjelent az ex barátnője és megkért, hogy menjek el egy koktélért. Elmentem és mire vissza értem ott nyalták-falták egymást (nem részletezem milyen pózban)..ÖSSZETÖRTE a szívemet. Itt döntöttem el, hogy vissza megyek Miamiba. Kérlek ne mond el senkinek, hogy hova megyek csak nagyiéknak. Nagyon szeretlek. Sajnálom ha fájdalmat okozok ezzel de ezek után nem tudok többet a szemébe nézni. Remélem megérted.
Szerető húgod: Amy."
Végig futottam szememmel a levelet és ismét sírva fakadtam. Betettem egy borítékba és átmentem Adam szobájába. Ott pedig letettem a párnájára. Még jó, hogy ő a bulin van mert akkor itthon kéne maradnom. Ránéztem az órára és már hajnali 1. Felhúztam 4-re a telefonomat és befeküdtem aludni.
*3 óra múlva.*
Fáradtan ültem fel az ágyon és belebújva mamuszomba elcsoszogtam a szekrényemhez. Felvettem egy farmert, egy pólót és egy pulcsit mivel kicsit hűvös van még kint. Betettem a telefonomat zsebembe és kézbe vettem a bőröndöm majd lementem az ajtóhoz. Felvettem a cipőmet és kimentem az ajtón. Bezártam és elindultam a reptérre. Magam után húztam a bőröndöm mert már nehéz volt tartani. Bedugtam a fülesemet, a zenéim között keresgéltem de előbb a 10 nem fogadott hívás és az 5 nem olvasott üzenet gombjára mentem.
6 hívás Nialltól, 4 Iantól. Niallnak jobban hiányzom mint annak a szemétnek? Aranyos tőle, hogy aggódik értem. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy valós érzelmeket táplálok iránta. Az 5 olvasatlan üzenetből 2 Nialltől, 1 Adamtől, 1 Harrytől és 1 Iantól. Nagyjából azonos tartalmúak. Hogy hol vagyok.
"Amy hol vagy? Kérlek gyere vissza, nem szeretném ha hülyeséget csinálnál. N"-ígérem nem fogok.
"Nem vagy itthon? Ezerrel nyomom a csengőt de sehol senki, a bulin pedig biztos, hogy nem vagy mert felkutattam az egész kócerájt, még a wc-t is megnéztem. Remélem nem esett semmi bajod, ha mégis azt nem élném túl. N"-nálunk vagy? Nincs semmi bajom. Mi? Nem élnéd túl?
"Hol vagy? Már szét aggódom az agyamat. Könyörgök gyere vissza. Még nem is táncoltál velem. Pedig kár lenne kihagyni.. H"-kicsit sok a pia, nem gondolod?
"Hol a francban vagy? Remélem nincs semmi bajod és kérlek mond, hogy otthon az ágyat nyomod. Majd találkozunk. A"-persze..az ágyat.
"Szerelmem hova mentél? Gyere vissza..még nem is láttad a meglepetésemet amit neked szántam. I"-azt hittem már megkaptam te barom.
Nem válaszoltam vissza csak hangosan kommenteket fűztem hozzájuk. Fél óra sétálgatás után odaértem a reptérhez és bementem. Megvettem a jegyemet, leadtam a bőröndöm és becsekkoltam. Nem értem miért kell 2 órával az indulás előtt becsekkolni..félnek, hogy valaki meglóg vagy mi? Hisz innen már nem lehet kimenni..vagyis biztos kilehet csak ki az a hülye aki újra végig állja azt a hosszú sort?! Felmentem a 2. emeletre és körül néztem a kajáldákban milyen választékok vannak. Végül a Burger King mellett döntöttem, azon belül pedig a dobozos csirkénél. Kifizettem és leültem az egyik asztalhoz ahonnan tökéletes kilátás nyílt a repülőkre. El sem hiszem, hogy vissza megyek Miamiba. Megéri "itt hagyni" az életemet? Nem szabad kételkednem. Jól döntöttem. Bár lehet, hogy nem egyedül kéne mennem..de már nem számít. Majd megleszek valahogy..Megettem a csirkét, kidobtam a dobozát és vissza mentem a lenti fotelba. Elő vettem a telefonomat és kerestem rajta zenét. Mikor találtam egy normálisat amitől nem fakadok sírva bedugtam a fülesem és zenehallgatás közben kicsit elbóbiskoltam. Szerencsére minden nagyobb hangra felébredek és ilyen volt a hangos bemondó is.
-Utolsó figyelmeztetés. A Miamiba induló gép 5 perc múlva fel száll kérjük utasainkat kezdjék meg a beszállást.-hallottam meg. Úristen. Felpattantam és már futottam is lobogó jeggyel a kezemben. Oda adtam az ellenőrző kapunál álló hölgynek aki eltépte és vissza adta. Rohantam nehogy lekéssem a gépet. Végig egy elburkolt folyosón, le a lépcsőn és fel a repülő lépcsőjén. Hála az égnek. Megkerestem a helyemet és leültem. Egy öreg néni ült mellettem aki már most aludt. 2 átszállásos a gép így nem sokat tudok majd aludni. Maximum amíg Londonból Dallasba érünk az úgy kb 10 óra. De még Londonban is várni kell 1 és háromnegyed órát. Bekapcsoltam az övemet és a motorok már be is indultak. Szép lassan kiértünk a kifutóra itt egy pillanatra megállt a gép, majd egyre gyorsabb lett és végül felszálltunk. Ez az út valahogy nagyon más lesz..nem tudom megmondani miben de érzem. Bedugtam a fülesem és zenét hallgattam. Néha-néha rápillantottam az órámra, hogy még mennyi idő amíg leszállunk. Lassan telt ez az 1 óra..mintha örökké a repülőn ülnék. Végre ereszkedni kezdtünk és 10 perc múlva ismét a Londoni reptéren sétáltam a bőröndömmel. Hála az égnek..egy ruha bolt. Bementem és nézelődni kezdtem. Hamar elment ez a másfél óra amit itt töltöttem. Gyorsan bementem még vizet venni majd ismét indultam a repülőre. Beültem a helyemre és vártam amíg ismét felszállunk. Most egy velem egy idős fiú mellett ültem. Megint bedugtam a fülesemet és végül álomba merültem.
**
-Kedves utasaink, kérjük kapcsolják be biztonsági öveiket. Nemsokára földet érünk.-ébresztett fel a felettem megszólaló hangszóró. Visszakapcsoltam az övem és vártam, hogy leszálljunk Dallasba. Mikor földet értünk felvettem a táskámat és kisétáltam a terminálba. Bőröndömet megtalálva indultam az egyik fotel felé. Figyelmem egy újságárusra irányult amikor megláttam hatalmas betűkkel "Niall Horan öngyilkos lett." Elvettem egy újságot és odalapozva a cikkhez olvasni kezdtem.
"A 20 éves énekes beleőrült abba a tudatba, hogy nem láthatja többet a lányt aki itt hagyta személyes okai miatt. Mint később kiderült ez a lány nem más mint Ian Somerhalder új barátnője: Amanda Parker. Mai nap folyamán Niallt holtan találták meg az Eiffel torony előtti téren. Valószínűleg leugrott."
-Mi? Nem..ez nem lehet..ez nem történhetett meg. Neeeem!!!!-rogytam a földre és bőgtem mint mikor a kisgyerektől elveszik a cukorkáját..csak tőlem Niallt vették el..és nem is akárki hanem a sors. Vagy életet ad vagy életet vesz el.
**
-Neem!-kiabáltam. Körül néztem és meglepődött szempárokkal néztek rám az emberek körülöttem.
-Hölgyem, minden rendben?-kérdezte az egyik utaskísérő.
-Igen, csak rosszat álmodtam.-mondtam és megkönnyebbültem, hogy csak egy álom volt. Mély levegőket vettem és megnéztem az időt. Mindjárt Dallasba érünk. Ismét volt 6 nem fogadott hívásom. 2 Nialltől, 3 Adamtől és 1 Iantól. Nem szerettem volna egyiküket sem visszahívni főleg nem Iant. 20 perc múlva már Dallas repterén voltam.
*5 órával később*
Kifizettem a taxist, kiszálltam az autóból, kivettem a bőröndömet és megálltam a házunk előtt.
-15 év elteltével újra itt.-mondtam és kinyitva a kiskaput elsétáltam az ajtónkig. Felemeltem a kis törpét ami a bejráta mellett volt és kivettem alóla a pótkulcsot. Betettem a zárba elfordítottam és benyitottam. Nem változott semmit csak a bútorok fehér lepedők alá voltak rejtve a por elől. Felkapcsoltam a villanyt, hogy többet lássak. Egyenként szabadítottam meg a bútorokat a rajtuk pihenő fehér lepeltől. A nappaliba leszedtem a lepedőket és mentem a konyhába. Ott is végeztem és vissza mentem a nappaliba. Bedugtam a Tv-t és belenéztem a képernyőbe. Észrevettem a sarokba még egy lepedővel fedett dolgot és közeledni kezdtem hozzá. Hirtelen lerántottam a lepedőt de nem volt alatta semmi. Megfordultam és anyát pillantottam meg előttem.
-Anya? Te, hogy kerülsz ide? Miért látlak folyton? Megőrültem?-néztem rá értetlenül.
-Szia kincsem. Tudtommal itt lakom és azért látsz mert hiányzom és szükséged van a tanácsomra. Nem őrültél meg csak összetörtél és bizonytalan vagy. Láttam mit csinált veled Ian és azt is láttam milyen jó érzed magad Niallal. Azt hiszed, hogy ugyan olyan mint Ő..pedig nem. Sosem bántana téged. Nem szeretnék hatást gyakorolni rád de nem szeretném ha ismét összetörnék a szívedet. De ez a te döntésed.-mondta és eltűnt.
-Anya?! Kérlek gyere vissza..szükségem van rád.-szipogtam és körbenéztem de sehol senki csak én..egyedül ebben a hatalmas házban. Vagy mégsem? Zenét hallottam az emeletről. Felmentem és benyitottam a szobámba. Hirtelen minden előjött a tegnapi estéről. Mintha egy kis film játszódott volna le bennem. Ian és Becky..mindig ez a kép. A földre zuhantam és zokogtam. Hogy tehette ezt velem? A könnyeim mint egy gyors folyású patak úgy jöttek ki szemeimből. Ránéztem az órára de nem láttam belőle semmit a könnyek miatt, megfogtam és közelebbről megnéztem. 11 óra..Elsétáltam a régi ágyamhoz és beledőltem. Közelebb húztam a mellettem lévő párnát, átölelve magamhoz szorítottam és álomba sírtam magamat.
*Reggel*
Könnyes szemekkel ébredtem. Elmentem zuhanyozni, utána pedig a boltba bevásárolni. Nem igazán emlékszem merre kell menni ezért inkább kérek egy kis segítséget.
-Elnézést. Meg tudná megmondani merre van a bolt?-álltam meg egy férfi mögött.
-Igen meg tudom mondani. De előbb arra válaszolj, hogy miért jöttél ide és miért csak egy hülye levélből tudtam meg?-fordult meg.
-Adam?-meredtem az előttem álló fiúra.
Sziasztok! Hát ez lett volna a 8. rész. Sajnálom, hogy ilyen sokáig elhúzódott a részfeltétel. Mivel holnaptól suli így maximum hetente 1 részt tudok majd írni..vagy kéthetente egyet. Még nem tudom..az órarendemen és a szabadidőmön múlik. Most 8.-os leszek, az 1. félév nagyon számít a felvételimhez és nem szeretném elrontani az esélyeimet. Na de eltértem a témától. Akkor hetente 1 rész..vagy végső esetben havonta egy.
-15 év elteltével újra itt.-mondtam és kinyitva a kiskaput elsétáltam az ajtónkig. Felemeltem a kis törpét ami a bejráta mellett volt és kivettem alóla a pótkulcsot. Betettem a zárba elfordítottam és benyitottam. Nem változott semmit csak a bútorok fehér lepedők alá voltak rejtve a por elől. Felkapcsoltam a villanyt, hogy többet lássak. Egyenként szabadítottam meg a bútorokat a rajtuk pihenő fehér lepeltől. A nappaliba leszedtem a lepedőket és mentem a konyhába. Ott is végeztem és vissza mentem a nappaliba. Bedugtam a Tv-t és belenéztem a képernyőbe. Észrevettem a sarokba még egy lepedővel fedett dolgot és közeledni kezdtem hozzá. Hirtelen lerántottam a lepedőt de nem volt alatta semmi. Megfordultam és anyát pillantottam meg előttem.
-Anya? Te, hogy kerülsz ide? Miért látlak folyton? Megőrültem?-néztem rá értetlenül.
-Szia kincsem. Tudtommal itt lakom és azért látsz mert hiányzom és szükséged van a tanácsomra. Nem őrültél meg csak összetörtél és bizonytalan vagy. Láttam mit csinált veled Ian és azt is láttam milyen jó érzed magad Niallal. Azt hiszed, hogy ugyan olyan mint Ő..pedig nem. Sosem bántana téged. Nem szeretnék hatást gyakorolni rád de nem szeretném ha ismét összetörnék a szívedet. De ez a te döntésed.-mondta és eltűnt.
-Anya?! Kérlek gyere vissza..szükségem van rád.-szipogtam és körbenéztem de sehol senki csak én..egyedül ebben a hatalmas házban. Vagy mégsem? Zenét hallottam az emeletről. Felmentem és benyitottam a szobámba. Hirtelen minden előjött a tegnapi estéről. Mintha egy kis film játszódott volna le bennem. Ian és Becky..mindig ez a kép. A földre zuhantam és zokogtam. Hogy tehette ezt velem? A könnyeim mint egy gyors folyású patak úgy jöttek ki szemeimből. Ránéztem az órára de nem láttam belőle semmit a könnyek miatt, megfogtam és közelebbről megnéztem. 11 óra..Elsétáltam a régi ágyamhoz és beledőltem. Közelebb húztam a mellettem lévő párnát, átölelve magamhoz szorítottam és álomba sírtam magamat.
*Reggel*
Könnyes szemekkel ébredtem. Elmentem zuhanyozni, utána pedig a boltba bevásárolni. Nem igazán emlékszem merre kell menni ezért inkább kérek egy kis segítséget.
-Elnézést. Meg tudná megmondani merre van a bolt?-álltam meg egy férfi mögött.
-Igen meg tudom mondani. De előbb arra válaszolj, hogy miért jöttél ide és miért csak egy hülye levélből tudtam meg?-fordult meg.
-Adam?-meredtem az előttem álló fiúra.
Sziasztok! Hát ez lett volna a 8. rész. Sajnálom, hogy ilyen sokáig elhúzódott a részfeltétel. Mivel holnaptól suli így maximum hetente 1 részt tudok majd írni..vagy kéthetente egyet. Még nem tudom..az órarendemen és a szabadidőmön múlik. Most 8.-os leszek, az 1. félév nagyon számít a felvételimhez és nem szeretném elrontani az esélyeimet. Na de eltértem a témától. Akkor hetente 1 rész..vagy végső esetben havonta egy.
xoxo ~T
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése