6.rész ~ Present

'A sötétségből van kiút..de valóban ki akarsz menni a fényre?'

 *Amanda*

-Amanda hallasz engem? Kérlek ébredj fel!-mondta Ian miközben próbált újra éleszteni. Éreztem ahogy nyomja a mellkasomat..köhögés kíséretében felültem és kiköptem a vizet ami a számban volt.
-Létszi többet ne menjünk csónakázni.
-Jaj de jó, hogy végre hallom a hangodat.Oké megígérem. Nem akarlak elveszíteni.-ölelt meg szorosan és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Én se téged.-fogtam meg a kezét. Hány óra van?
-Fél 2.-nézte meg az óráját.
-Bakker..nem fogom látni az interjút. Vissza jössz velem a hotelba?-néztem rá.
-Hát persze..ugye nem gondoltad, hogy egyedül elengedlek?-mosolygott. Elindultunk kézen fogva. Mindenki megnézett minket. Szerintem azért mert csurom vizesek vagyunk és nincs valami kellemes idő. Vissza sétáltunk a szállodába és fellifteztünk az emeletre. Benyitottunk a szobába és a lányok már nagyban nézték az interjút.
-Harry épp rólad beszél.-húzott a kanapéra Ol.
-Ki ez a titokzatos lány? Talán az új kiszemelted?-adta át a riporter a mikrofont.
-Nem..ő csak egy barát akit nemrég ismertem meg és nagyon jól kijövök vele.-zárta le egy mondattal de láttam a szemében a csalódottságot amit próbált elrejteni. Az interjú hátralevő része csak arról szólt, hogy mikor és hol adnak majd koncerteket. Fél 3-kor lekapcsoltuk a tv-t és készülődtünk. Ian elment a saját szobájába és ezzel itt hagyva minket. Elkészültünk és már indultunk is a helyszínre. Oda adtuk az őröknek a jegyeinket és bementünk. Hatalmas volt ez a stadion. Megkerestük a helyünket és leütünk. Már lassan az egész terem tele volt Directionerekkel. Lekapcsolódtak a lámpák és mindenki sikítozni kezdett. A fiúk egyenként léptek a színpadra refrektor kíséretében. Először elénekelték a Best Song Evert, majd utána a What Makes You Beautifult, utána meg a Forever Youngot és még sok számot. Harry a Summer Lovenál az ő részét nekem énekelte..Nagyon aranyos gesztus volt tőle. Niall meg csak mosolygott és néha-néha ránk pillantott. Vége lett a koncertnek és jöhettek a dedikálások. Hatalmas sor volt előttünk. Muszáj nekünk itt állnunk? Hisz egy hotelban szálltunk meg..akármikor kérhetünk tőlük autógrammot és képet. Mondjuk én nem szerettem volna, sem közös képet. Tudom minden Directionernek ez a z álma de én nem mondhatnám magam rajongónak..de azért még szeretem őket. Gondolataimat az SMS hangos pittyegése zavarta meg amit egy ismeretlen szám küldött.

"Mikor lesz vége a koncertnek? Hiányzol. Ian"

Honnan tudja a telefonszámomat? Na mind 1. Elköszöntem a lányoktól és elmentem a szállásunkra. Beértem a hotelbe és egyenesen a lift felé lépkedtem. Megnyomtam a 6. emelet gombját és elindult. 2 perc várakozás után felértem és kinyitódott a lift ajtaja. Kiléptem és elsétáltam Ian szobájáig és bekopogtam. Azonnal kinyitotta és a nyakamba ugrott.
-Szia. Hiányoztál.-puszilt bele a hajamba.
-Szia. Te is.-mondtam és beljebb húzott. Mindenről tudni szeretett volna. Elmeséltem milyen volt a koncert, hogy nem tudtam kivárni a sort és haza jöttem, hogy Harry nekem énekelt és még sorolhatnám. Eléggé mérges volt amikor meghallotta Harry nevét. Féltékeny.
-Ne legyél féltékeny. Ő csak egy barát.-tettem vállára a kezem.
-De állandóan csak Harry, Harry és csak Harry. Ezt hallgatom állandóan amióta csak itt vagyok.-akadt ki és fel-le járkált.
-Nyugodj le.-fogtam meg a kezét. Hiba volt.
-Nem nyugszom le.-kiabált rám és kirántotta kezét enyémből. Megijedtem tőle. Még nem láttam ilyennek mióta ismerem. Mondjuk nem régóta vallhatom magam ismerősének. Felálltam és az ajtó felé mentem de hátulról elkapott és vissza rántott.
-Nem mész te sehova! Itt maradsz velem.-szorította meg a kezemet. Fájt, túl erősen szorított. Kitéptem kezemet szorításából és másik kezemmel megfogtam vörös csuklómat. Láttam a szemében a düht, de ez 20 másodpercen belül aggódó tekintetté változott. Mintha nem is ő lett volna. Megbánást láttam arcán. Beszédre nyitotta száját de meg sem hallgatva kimentem a szobából.
-A francba.-ütött afalba. Elmentem a lifthez és megnyomtam annak hívógombját.-Amanda kérlek beszéljük meg. Nem tudom mi ütött belém.
-Nem. Kérlek hagyj békén.-álltam be a liftbe és türelmetlenül nyomogatni kezdtem az 5. emelet gombját. Az ajtó becsukódott mielőtt ide ért volna. 1 perc sem telt bele de már nyílt az ajtó és a szobánk felé siettem. Egy ismerős hangot hallottam mögöttem. Harry volt az.
-Amanda. Minden rendben? Miért jöttél el vagy miért nem vártál meg?-nézett kérdően.
-Igen persze, minden a legnagyobb rendben. Mert fáradt voltam és nem szerettem volna kivárni a kb 1 km-es sort, így hát eljöttem.-néztem gyönyörű zöld íriszeibe. Láthatóan ő is fáradt volt. Nem csodálom..az a sok dedikálás, kép és kérdés. Nem lehet könnyű sztárnak lenni. Pár percig még néztük egymást majd elköszöntem és bementem a szobába. Végig nyúltam az ágyon és gondolkoztam. Annyi kérdés kavargott bennem aminek egy részére nem is tudtam választ adni. Miért volt ilyen Ian? Pedig nem csináltam/csináltunk semmit. Elő vettem a naplómat és elújságoltam neki mi is történt ma.-tudom kicsit furin hangzik.-

"2015.09.23. 

Ma megtanultam valamit. Soha ne ítélj külső alapján, mert kívülről egy aranyos pihe-puha kis bárány de belül egy gonosz  farkas aki nem törődik semmivel és senkivel csak megy a saját feje után. Tapasztaltam. De az érzéseim nem szűntek meg. Még mindig szeretem. Akármennyire is próbálok rá haragudni..nem megy. Igen, megvan az esélye annak, hogy megint meg fogja csinálni de én akkor is szeretem. Kérdések kavarognak bennem amikre nem tudok választ adni. Csak jönnek és mennek."

*Ian*

Nem tudom mi üthetett belém. Mire észbe kaptam már késő volt. Fájdalmat okoztam neki. Mint testileg, mint lelkileg. Megrémült tőlem. Nem csodálom, ezt a felem nekem is új. 

-A francba.-ütöttem a falba miután kiment. Hogy lehettem ekkora barom? Kimentem utána. Ott állt a liftet várva.

-Amanda kérlek beszéljük meg, nem tudom mi ütött belém.-indultam felé.

-Nem. Kérlek hagyj békén.-szállt be a liftbe. Mire oda értem az ajtók becsukódtak. Elindultam a lépcső felé. Lementem a földszintre és utána az utcára. Friss levegőre van szükségem, hogy kiszellőzőn a fejem. Mivel tudnám kiengesztelni? Nem akar velem szóba állni..ez csak is kizárólag az én hibám. Elcsesztem de nagyon. Talán hagyhatnák egy kis apróságot az ajtajuk előtt. Igen, ez jó ötlet. Kerestem egy ékszerboltLondon utcáiban de valahogy nem igazán találtam.
-Elnézést. Megtudná nekem mondani, hogy merre találok egy ékszerbolt?-kérdeztem meg egy középkorában járó hölgyet.
-Igen. Végig megy ezen az utcán elfordul balra és kb 200 méterre ott lesz egy ékszerbolt.
-Köszönöm az útbaigazítást.-köszöntem el és mentem amerre mondta. Tényleg ott volt amit kerestem. Bementem és a nyakláncoknál kezdtem nézelődni.
-Segíthetek valamiben?
-Igen, egy egyedi nyakláncot szeretnék a "barátnőmnek".-mondtam. Előkotorászott egy kis dobozt és kivett belőle egy gyönyörű nyakláncot.
-Ez gyönyörű. Megvenném. Mennyibe kerül?
-25 font.-válaszolt. Kifizettem és már mentem is vissza a szállodába. Fel lifteztem az 5. emeletre és elballagtam az ajtójukig. Letettem a dobozt és becsengettem. Nat nyitott ajtót.
-Ezt létszi add oda Amandanak. Köszönöm.-nyomtam a kezébe a dobozt és elmentem.

*Amanda*
-Kipp-kopp. Bejöhetek?-kopogott az ajtón Nat.
-Igen persze, gyere.-fordultam az ajtó felé.
-Ezt neked hozták.-adott át egy kis dobozt, majd kiment. Szépen be van csomagolva, rajta egy rózsaszín masni és egy cetli amire ezek voltak írva.

"Kérlek bocsáss meg. Nem tudom mi történt velem. Talán túlságosan is ideges voltam és ezt rajtad vezettem le. Létszi ne haragudj rám. Szeretlek. Ian"

Pár percig még nézegettem a cetlit és úgy döntöttem kinyitom a dobozt. Szépen lehámoztam róla a papírt és felemeltem a tetejét. Nem számítottam ilyesmire. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne. Kivettem és a kezemre tettem, hogy jobban szemügyre vehessem. Elmentem a fürdőbe és feltettem magamnak. Éhes voltam így lementem az étterembe. Rendeltem magamnak csirkét és vártam amíg elkészítik és becsomagolják. Várakozásomat az SMS hang zavarta meg.

"Fordulj meg."

Olvastam fel magamban és akaratlanul is megfordultam. Ian 10 méterre állt tőlem.
-Sajnálom. Kérlek bocsáss meg.-könyörgött és közelebb lépett. Aprót bólintottam és megöleltem.-Látom teteszik a nyaklánc.-emelte meg.
-Igen köszönöm.-adtam neki egy puszit.

Sziasztok! Hát ez lett volna az új rész, igaz kicsit..nagyon rövid de remélem tetszett. Tudom, rémesen sokat késtem vele és nem csodálkoznék ha elveszteném több olvasómat. De higgyétek el nem volt rá nagyon időm..(nem sorolom az okokat (sok lenne) mert nem szeretnélek titeket untatni) Ha szeretnétek akkor nyugodtan iratkozzatok fel és kommenteljetek, mert ezzel sokat segítenétek, támogatás illetően! Trailert kicserértem, ha érdekel titeket akkor nézzétek meg. Elő fordulhat, hogy 2-3 komit kapok és 3 nap múlva kitenném a 7. részt! De ez csak a ti döntéseteken múlik. ;) 
                                                                                                     xoxo ~T