Sziasztok! :) Meghoztam a 4. részét a blognak! Remélem tetszeni fog! Nagyon sajnálom, hogy nem tettem ki előbb a részt..csak állandóan kitörlődött. Na nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást!
xoxo ~T
*Amanda*
-Szia! Ian Somerhalder.-nyújtotta a kezét.
'Sétálok veled, rajtad az agyonhordott farmered..és az a mosoly ami képes az egész szívemet derűsebbé tenni..!'
-Szia! Ian Somerhalder.-nyújtotta a kezét.
-Sz..szia! Amanda Elena Parker.-néztem a kezére és megráztam. Mikor hozzáértem hirtelen megijedtem. Még nem volt ilyen érzésem. Ti nem éreztétek már azt..ha az a bizonyos valaki megérint akkor valami melegség tölti el az egész testedet? Vagy csak rád néz és egy pillanatra megszűnik minden körülötted, csak te és Ő. Hát ezt érzem. Nagyon kellemes érzés. Belenézett szemembe és görcsbe rándult a gyomrom. Rám mosolygott és én pedig rá. Elbambultam. Észre se vettem, hogy Stev a nevemet ismételgeti.
-Amanda...Amanda!-lépett mellém és megfogta a vállamat. Kizökkentett a gondolkozásból.
-Igen?-néztem rá.
-Jössz?
-Persze.-mondtam és elmentünk a konyhába. Stev letett elém egy poharat és töltött bele gyümölcslevet. Megittam és utána kimentünk az fűzfámhoz. Beszélgettünk egy csomó ideig és utána haza kísért. Adott egy puszit és vissza ment a házukba. Felballagtam a lépcsőn és benyitottam a szobámba. Leültem az ágyamra és bekapcsoltam a laptopomat. Felmentem facebookra és twitterre. Egy csomó új ismerősöm volt. De hisz alig ismerem őket..és honnan tudják a nevemet, vagy kitől?? Mind 1 vissza jelöltem párat de az 50. jelölésnél meguntam és lecsuktam a laptopomat. Rátettem az éjjeli szekrényemre és átmentem Adam szobájába. Benyitottam de nem volt bent a szobába. Leballagtam a lépcsőn egyenesen a konyhába. Csináltam magamnak egy szendvicset, bevittem a nappaliba és bekapcsoltam a Tv-t. Pont az egyik kedvenc filmem ment..a Beavatott. Nagyon szeretem ezt a filmet. Épp az a rész ment ahol a srác-aki mellesleg jól néz ki-megmenti a lányt attól, hogy be lökjék a szakadékba. Olyan "hősies", jókor volt jó helyen...Ránéztem az órára, még csak 8 óra. A szünet félbe szakította a filmet ezért gyors elmentem fürödni. Megengedtem a vizet és hirtelen az egész fülke párás lett. Megmostam a hajamat, elzártam a zuhanyzót és kiléptem. Levettem a tartóról a törölközőmet és magam köré csavartam és egy másikba a hajamat is. Úgy néztem ki mint egy turbános török...Kimentem megkeresni a pizsi de sehol sem találtam. Eszembe jutott, hogy a szárítóra tettem reggel. Mivel csak ez az egy rövidnadrágos, ujjatlan pólós pizsim van ezért kénytelen vagyok kimenni érte az utcára. Mivel Adam nincs itthon apáék meg még nem jöttek meg a kivizsgálásról..Szorosabbra vettem a törölközőt és kinyitva az ajtót Iant találtam magam előtt.
-Szia! Zavarok?-mosolygott rám amire én is mosolyogtam.
-Öhm..szia! Nem..nem zavarsz, csak a pizsimért mentem ki. De miért jöttél át..-néztem rá a mögöttem lévő órára- este 9-kor?-mentem el mellette és levettem a pizsim a szárítóról.
-Ja igen..én csak látni szerettelek volna!-hirtelen megfogtam a szárítót és még mindig az fogva megfordultam. Nem számítottam ilyen válaszra. Igen jól esett, de valahogy nem tudtam rá mosolyogni. Talán a sokk miatt.
-Látni? Engem?-kérdeztem félve.
-Igen!-mosolygott rám. Közelebb lépett, én pedig hátra nézve próbáltam hátrább csoszogni kisebb-nagyobb sikerrel mivel mögöttem volt a szárító.
-Bocsi! Már megyek is, látom megijesztettelek..-sétált el mellettem. Én még mindig mozdulatlanul álltam a szárítót fogva. Hátra néztem és ő is épp akkor fordult meg. Rám nézett én pedig hirtelen vissza fordítottam a fejem. Pizsamámmal a kezemben befutottam a házba és magamra zártam az ajtót. Felfutottam a szobámba, ott pedig a fürdőbe és felöltöztem, megszárítottam a hajamat. Imádom amikor Adam nem tud hazajönni a barátnőjétől és egyedül maradok itthon. Zajt halottam lentről, leesett egy pohár és hangosan csörömpölt mikor földet ért. Benyúltam az ágyam alá és kivettem a basebolütőmet és lassan lépkedve lementem a nappaliba. Erősebben belemarkoltam és egy nagy levegő vétellel elindultam a konyhába. Egyszerre villámlott és dörgött az ég. Láttam az árnyékát..beléptem a sötét, hűvös helységbe és halottam ahogy felém közeledik. Meglendítettem a basebolütőt és már csak fél méter kellett ahhoz, hogy leüssem vele de megragadta és kirántotta a kezemből. A szívverésem felgyorsult és lélegzetem is. Felkapcsolták a villanyt.
-Amanda! Jól vagy? Nem akartam rád ijeszteni!-jött közelebb Adam. Nem mondtam neki semmit csak szorosan magamhoz öleltem és karjaiban sírtam. Mi van ha nem ő az? Agyon vernek vagy elrabolnak? Soha nem láthatnám apáékat, Adamet, Stevet és Iant..! Még mindig nem tudtam megszólalni. Kb 5 perce öleltem Adamet aki próbált vigasztalni. Végre kicsit megnyugodtam és a szívverésem is visszaállt a normális dobogásához. Elengedtem, kezemet az arcára tettem és megsimogattam. Adtam neki egy puszit és elmentem aludni.
*Másnap reggel Amanda*
Álmosan keltem fel, felöltöztem, megcsináltam magamnak a reggelimet és megfésülködtem. Felhúztam a cipőm, megfogtam a táskám és bezárva az ajtót elindultam a suliba. Fél úton halottam, hogy fut valaki mögöttem, hátra néztem és Stev-et és Inat (??) láttam meg.
-Szia!-mondták egyszerre.
-Sziasztok!-mondtam. Rám nézett Ian én pedig rá. Ilyen 'bocsi a tegnapiért' fejet vágott. Elsétáltunk az iskoláig, Ian haza ment mi pedig bementünk. Technika óránk lesz. Beültünk a gépterembe és becsengettek. Hallatszott, hogy a tanárnőnek kopog a cipője amikor letette a lábát a földre. Már nagyon közel volt és 5 másodperc múlva belépett a terembe. Szőke haja vállara omlott. Fiatal volt, talán 28 év körüli. Letette az asztalára a jegyzeteit és megállt velünk szemben. Mi már 2 perce vigyázzban álltunk, bólintott és leülhettünk. Nálunk még nincs jelentés mert ez még csak a 2. napunk itt a Gimiben.
-Ez egy lightes (ejtsd: lájhtos) óra lesz, ezért a csengetésig gépezhettek, de facebookozni tilos.-hangsúlyozta ki a "tilos" szót. Mindenki villámgyorsan kapcsolta be az előtte lévő gépet és vagy játszottak, youtube-oztak, ask-oztak, twittereztek vagy blogot írtak. Natalie nem dugta be a fülhallgatóját ezért 10 másodpercre egy ismerős dallamra figyeltem fel. Felálltam és oda mentem hozzá.
-Natalie..mit hallgatsz?
-One Direction - Best Song Ever.-válaszolt.
-Nézhetem veled a klippet?
-Persze.-mosolygott. Elindította és teljesen lehidaltam..Most komolyan ők éneklik? Azt hittem valami nyomi együttes..de ŐK..ők nagyon elragadóak, sármosak és jó hangjuk van..Talán első pillantásra beléjük szerettem, na nem őrült módon..a hangjukba, mosolyukba, azokba a csillogó szemekbe..Látszott rajtuk, hogy élvezik amit csinálnak. Mosolyogtam, nem tudom, hogy a klippen vagy azon, hogy ilyen gyorsan elnyerték tetszésemet. Natalie mindent elmondott róluk mert látta rajtam, hogy nem igen vagyok képben.
-Nézd most hétvégén mennek Londonba koncertet adni!!-néztük meg a koncert időpontokat.-Apa azt mondta elmehetek Abigaillel és Oliviaval!! Te nem szeretnél jönni? Úgy is van egy pótjegyem!-fogta meg mindkét kezem és csak mosolygott.
-Hát nem tudom..apát még megkérdezem. De ha elenged akkor szívesen elmegyek veletek.-mondtam. Kicsengettek, kikapcsoltuk a gépeket és mentünk tesire.
*4 órával később*
Stevvel hazafelé mentünk. Már félúton lehettünk amikor Ian csatlakozott hozzánk, vagyis csak "hozzám" mivel a testvérén keresztül nézett, mintha ott se lett volna. Mellém állt és így mentünk tovább.
-Milyen volt a suli?-nézett rám.
-Egész jó, ha minden jól megy és apa elenged akkor utazok Londonba.
-Elmész?-kérdezték egyszerre és hirtelen elém álltak.
-Nem, csak egy koncertre megyek.-mosolyogtam. Kifújták a levegőt és újra mellém álltak.
-Elkísérjelek?-ajánlkozott fel Ian.
-Köszönöm nem kell, a lányokkal megyek.-mondtam. Kicsit meglepett ez a kérdés, mondjuk számíthattam volna rá a tegnapi este után..Hazaértünk, a fiúk elkísértek az ajtóig és elköszöntünk egymástól. Bementem, letettem a táskámat és telefonomat nézve elindultam és nekiütköztem az előttem álló bőröndöknek (??). Bementem a konyhába és apát láttam meg. Oda futottam és megöleltem.
-Apa mik ezek a bőröndök?-mutattam a barna poggyászok felé.
-El kell mennem egy titkos akcióra..kb 2-3 hét és jövök. Legyetek jó és nagyira néha figyeljetek. Oké?-puszilt meg.
-Nem leszel itt a szülinapomon?
-Sajnálom.
-Öhm..de azért lehet egy kérésem?-kérdeztem alig hallhatóan.
-Persze kincsem! Mi lenne az?
-Hát elszeretnék menni egy koncertre, ami..Londonban lesz. Elengednél?-néztem rá.
-Ezt még át kell gondolnom, kikkel mennél, hol laknátok, mikor, milyen koncertre?-bombázott a kérdéseivel.
-A barátnőimmel mennék, kivennénk egy szobát az egyik hotelban, most hétvégén, One Direction.
-Oké, akkor holnap felhívlak mert még át kell gondolnom.-adott egy puszit és ment a bőröndjeihez. Adam segített neki kicipelni őket, nagyi és én pedig csak ültünk a tv előtt. Adam bejött és leült mellénk. Átkapcsoltam a zenecsatornára és a One Direction - Best Song Evert adták le videóklippel.
-Na ne, csak ezt ne! Kapcsolj el.-szólalt meg Adam amitől kicsit megijedtem.
-Miért?
-Mert buzik!-mondta. Akkor sem kapcsoltam el mert nálam van a távirányító és én döntök, hogy mit nézünk. A rekedt hangú göndörke azt hiszem Harry és a szőke hajú ír fiú azt hiszem Niall ha jó emlékszem, ők nagyon aranyosnak tűnnek.. Igaz még a nevüket kicsit keverem de hétvégére megtanulom, ha mehetek. Oda adtam a szám végén Adamnak a távirányítót és felmentem a szobába leckét csinálni. Nem sok kedvem volt hozzá de el kell készülnie. Kb 2 órát tanultam és háziztam. Pihenés képpen elnyúltam az ágyon és bekapcsoltam a laptopomat. Megnéztem twitteremet, facebookomat és skype-omat. Folytattam a vissza jelöléseket ami kicsit már unalmas volt. Így rákerestem a One Directionra. Csomó mindent tudtam meg róluk. Most már a nevekben is biztos vagyok és már nem keverem össze őket. Már este 20:00 óra volt. Elmentem fürödni, fogat mosni és utána aludni.
*Másnap reggel*
Apa hívására keltem fel.
-Szia!-szóltam bele kómásan.
-Szia kincsem! Döntöttem és úgy gondoltam, hogy elengedlek! De amikor leszálltok felhívsz és a hotelban is! Nem állsz szóba idegenekkel, nem mondasz senkinek semmit arról, hogy hol van a hotel és a szobaszámotokat amiben megszálltok!
-Oké! Köszönöm! Imádlak! Vigyázz magadra, szia!-mondtam már szinte sikítva. Annyira jó, hogy elenged..és már csak ezt az egy napot kell kibírni..holnap utazunk. Nagyon várom már a koncertet, a fiúkat és persze szívem csücskét: Londont. Bepakoltam a táskámba és előkészülődtem az induláshoz. Becsúsztattam zsebembe a telefonomat és miután bezártam az ajtót elindultam az iskolába. Kiértem a kapunk és Iannal találtam szemben magam.
-Szia! Jó reggelt!-köszönt mosolyogva.
-Szia! Neked is!-köszöntem én is. Együtt mentünk iskolába. Sokat nevettünk és beszélgettünk ebben a röpke 10 percben. Oda értünk az iskolához és egy puszi kíséretében elköszönt. Bementem és megkerestem a lányokat. Elújságoltam nekik, hogy én is mehetek de csak feltételekkel. Megegyeztünk, hogy senki nem beszél semmiféle idegennel, a hotel címet és a szobaszámot sem adjuk meg senkinek. Már nagyon várom, végre kiszabadulok a környékről 3 napra. És az a jó, egész héten nem megyünk suliba, mert továbbképzés lesz a tanárainknak. Ez a nap volt az eddigi legunalmasabb napom..azt hittem soha nem lesz vége. Mondjuk megértem, mert 5-ig bent maradni nem olyan jó móka. Kimentem az iskola kapuján és hazafelé vettem az irányt. Félhomály volt. Valaki megállt mellettem kocsival.
-Amanda! Elvigyelek?-kérdezte tőlem Ian.
-Ha nem lenne baj akkor igen.-válaszoltam és beültem mellé. 5 perc alatt haza értünk. Ő előbb kiszállt, már én is nyitottam volna az ajtót de megelőzött. Kiszálltam én is és elkísért az ajtóig.
-Köszönöm, hogy hazahoztál!-öleltem meg. Mikor távolodtam tőle hirtelen megállított és kb 10 centire voltam tőle. Közelebb hajolt, megfogta arcomat és lassan megcsókolt. Olyan érzésem volt mintha pillangók szállnának a hasamban. Melegség töltött el, nagyon jó érzés volt Iantól kapni az első csókomat. Távolodott tőlem és én is tőle. Rám nézett, adott egy puszit az arcomra és vissza ment a kocsijához. Én mint egy szobor ott álltam mozdulatlanul. A telefonom csengőhangja zökkentett ki mély gondolkozásomból.
-Szia Stev!-szóltam bele.
-Szia Amanda. Át tudnád hozni nekem a leckét?-kérdezte meg.
-Igen, persze. Megebédelek és átviszem! Az úgy jó lesz?
-Persze, köszönöm! Szia akkor majd találkozunk.
-Oké szia.-tettem le. Bementem a házba, lerúgtam a lábamról a cipőt és bementem a konyhába. Adam az ablak előtt állt és mikor beléptem szúró tekintetet vetett rám. Vajon most mit tettem? Remélem nem látta.
-Amy nem szeretnél valamit elmesélni?-jött közelebb.
-Nem!-mondtam határozottan és elmentem mellette.
-Láttam!-szólalt meg megint.
-Mit?-néztem rá.
-Tudod te azt. Erőszakoskodott?-fogta meg a vállam.
-Nem, dehogy is!-mondtam kicsit hangosabban és elmentem a hűtőhöz. Kivettem az ebédet, szedtem egy kis adagot a tányéromba és betette a mikróba. Adam még mindig szúró tekintetet vetett rám, de már nem nagyon tud vele befolyásolni. Nem fog bennem bűntudatot kelteni, hisz én élveztem, az, hogy nem tetszik neki ez a dolog..az nem az én bajom. Csipogott a mikró, kivettem a gőzölgő levest és letettem az asztalra. Vettem a fiókból egy kanalat és enni kezdtem. Adam, igen ő még mindig úgy néz rám mint 5 perce.
-Adam létszi ne bámulj már, eléggé irritáló, nem tudok tőled rendesen enni!-mondtam neki határozottan. Végre abbahagyta és elment a nappaliba. Na most már nyugodtan tudok enni..Visszajött, de most egy napszemüvegben. Most szórakozik velem? El is ment az étvágyam így nem ettem másodikat. Betettem a mosogatóba a tányéromat, felvettem a táskám és átmentem Stevhez. Már csak ezt a napot kell kibírnom..de gyorsan megy az idő mert mindig hülyéskedik, én pedig nevetek rajta. Becsengettem és Ian nyitott ajtót.
-Öhm..szia Stev itthon van?-néztem a szemébe.
-Igen, gyere be.-invitált beljebb.-Bocsi ami az ajtó előtt történt azt nem gondoltam komolyan.-mondta. Mi? Nem gondolta komolyan? Furcsa érzésem volt. Mintha a szívem apró szilánkokra tört volna ettől az egy mondattól, ezt hívják fájdalomnak. Igen fájt, hogy ezt mondta, hisz én..szeretem.
-Szia Amanda. Valami baj van? Olyan sápadt vagy.-jött le a lépcsőn Stev.
-Szia..nem nincs semmi baj.-néztem Ianra, aki rám.
-Akkor gyere.-mérte végig a bátyját aki pedig őt. Tudta, hogy ő bántott meg..de honnan? Felmentünk a lépcsőn és be a szobájába. Kivettem a könyveket és kinyitottam a háziknál. Nem volt sok. Stev segített a matekba, mint mindig.
-Mi történt közted és Ian között?-nézett rám.
-Semmi?!-mondtam bizonytalanul és tovább néztem a könyvet. Stev hirtelen becsukta az előttem lévő könyvet, amitől megijedtem.
-Amanda.-szólított.
-Igen?
-Mi történt?
-Remélem benned megbízhatok..Hát igazából úgy volt, hogy Ian haza hozott az iskolából és elkísért az ajtónkig. Megköszöntem neki, hogy haza vitt és megcsókolt. Amikor át jöttem pedig azt mondta, hogy nem jelentett neki semmit az a csók...
-De ez miért baj?-szakított félbe.
-Mert én szeretem!-jelentettem ki.
-Hogy mi?-nézett rám.
-Jól halottad, szeretem..-ránéztem az órára és már este 7.- Te jó ég..bocsi de nekem mennem kell, még be kell pakolnom holnapra. A leckéket megbeszéltük és meg is csináltuk. Tényleg ne haragudj és létszi ne mond el Iannak.-álltam fel és össze szedtem a cuccaimat. Kinyitottam az ajtót és Ian állt előttem..Most ez a mániája?
-Te tényleg szeretsz engem?
-Nem..nem gondoltam komolyan!-mondtam neki amit ő nekem és elmentem mellette. Elköszöntem a család többi tagjától és haza mentem. Benyitottam, felfutottam a lépcsőn egyenesen a szobámba és elő vettem a bőröndömet. Pakoltam 3 napi ruhát és a szükséges dolgaimat. Megkértem Adamet, hogy segítsen levinni az emeletről, hogy ne reggel kelljen. Megköszöntem, elköszöntem tőle, (mert reggel nem fog olyan korán felkelni mint én) és elmentem fürödni. Már 10 óra volt. Beállítottam a tv-t 10 perc múlva kapcsolódjon le. Befeküdtem az ágyba, magamra húztam a takarómat és kb 5 perc alatt elaludtam
*Másnap reggel*
6:00-kor ébresztett a telefonom. Kómásan elballagtam a fürdőbe, megcsináltam a hajam és egy kicsi sminket is vittem fel. Átöltöztem, mivel nem állt szándékomban pizsiben menni Londonba..Telefonomat becsúsztattam jobb farzsebembe és halkan lementem a lépcsőn. Készítettem magamnak egy szendvicset és bőröndömmel együtt kimentem az utcára. Leintettem egy taxit, a bőröndömet betettem a csomagtartóba és beültem a hátsó ülésbe.
-A reptérre legyen szíves.-mondtam és hátradőltem. A szendvicsemet útközben megettem. Kb 20 perc múlva már fizettem is a menetet. Kivettem a bőröndömet, bementem a várórészre és leültem az egyik székre. 6:30 van. 7:00-kor indul a gépünk a lányokat pedig sehol sem látom, mondjuk még korán van.
-Szia! Hogy hívnak?-ült le mellém valaki.
-Szia! Amanda Elena Parker..te nem, hogy..-fogta be a számat.
-Kapsz egy potya jegyet, ha nem visítod a nevem.-mondta maga Harry Styles.
-Mmmm...már van jegyem.-toltam el magamtól a kezét.
-Komoly? Te is Directioner vagy?
-Úgy is mondhatjuk.
-Mióta?
-2 napja.
-Wao..és mennyire ismered Londont?
-Hát most megyek először, szóval nem nagyon.
-Eljössz ma egy városnézésre?-mosolygott. Olyan cuki kis gödröcskéi vannak.
-Ha nem baj akkor igen. Amúgy egyedül utazol?
-Oké akkor ezt megbeszéltük. Igen a többiek már Londonban vannak.
-ÁÁÁ istenem ő Harry Styles!!-sikította Abigail, Olivia és Natalie.
-Cshhh!-mentem eléjük-Létszi maradjatok csendben.-kértem meg őket.
-Sziasztok! Ti is jöttök a koncertre?-köszönt Harry.
-Még szép!-válaszolt Abigail.
-A Londonba induló gép 10 perc múlva indul, kérjük utasait kezdjék meg a beszállást!-mondták be a hangosbemondóba. Bőröndjeinket leadva felmentünk a gépre és megkerestük a helyünket. Távol ültem a lányoktól, de még láttam őket. Harry fürtjeit véltem felfedezni a tömegben és leült mellém. Szóval itt fog ülni. Bekapcsoltuk az öveinket és felszálltunk. Utoljára 6 évesen ültem repülőgépen. Egész úton zenét hallgattam, oda se figyelve Harry mit csinál. Biztos Taylorral üzengetnek egymásnak..igen most együtt vannak. Nagyon szép a kilátás idefentről. Lassan megérkezünk..már érezni, hogy kicsit ereszkedik a gép. Ismét bekapcsoltuk az öveinket és türelmesen vártuk, míg leszállunk. 10 perc múlva már a terminálban toporogtunk a többi utassal együtt. Bőröndjeinket keresve egy ismerős nőt véltem felfedezni. Olyan volt mintha..anya lett volna..de ő nem lehet, hisz meghalt. De biztos, hogy őt láttam. Talán megőrültem? Elváltunk Harrytől és fogtunk egy taxit és elmentünk a hotelhez. Egy csomó fotós, és sikítozó lány állt a hotel előtt. Nagy nehezen átjutottunk a tömegen és elkértük a szobakulcsot. Beszálltunk a liftbe, de mikor csukódott az ajtó a pult felé néztem mintha Iant láttam volna. Na most már tényleg őrült vagyok, egyszer anya, egyszer Ian, mi van velem? Lehet, hogy csak hiányoznak..Megkerestük az 555-ös szobát és benyitottunk. Hát ez hatalmas. Kb elég lenne 10 embernek ez az egész lakosztály. Lányok kérdezősködtek Harryről, de nem tudtam sokat mondani róla, mivel alig beszéltem vele. Kimentem a folyosóra kicsit körülnézni. Lementem az étterembe és Harryt pillantottam meg a a pultnál..
-Szia! Zavarok?-mosolygott rám amire én is mosolyogtam.
-Öhm..szia! Nem..nem zavarsz, csak a pizsimért mentem ki. De miért jöttél át..-néztem rá a mögöttem lévő órára- este 9-kor?-mentem el mellette és levettem a pizsim a szárítóról.
-Ja igen..én csak látni szerettelek volna!-hirtelen megfogtam a szárítót és még mindig az fogva megfordultam. Nem számítottam ilyen válaszra. Igen jól esett, de valahogy nem tudtam rá mosolyogni. Talán a sokk miatt.
-Látni? Engem?-kérdeztem félve.
-Igen!-mosolygott rám. Közelebb lépett, én pedig hátra nézve próbáltam hátrább csoszogni kisebb-nagyobb sikerrel mivel mögöttem volt a szárító.
-Bocsi! Már megyek is, látom megijesztettelek..-sétált el mellettem. Én még mindig mozdulatlanul álltam a szárítót fogva. Hátra néztem és ő is épp akkor fordult meg. Rám nézett én pedig hirtelen vissza fordítottam a fejem. Pizsamámmal a kezemben befutottam a házba és magamra zártam az ajtót. Felfutottam a szobámba, ott pedig a fürdőbe és felöltöztem, megszárítottam a hajamat. Imádom amikor Adam nem tud hazajönni a barátnőjétől és egyedül maradok itthon. Zajt halottam lentről, leesett egy pohár és hangosan csörömpölt mikor földet ért. Benyúltam az ágyam alá és kivettem a basebolütőmet és lassan lépkedve lementem a nappaliba. Erősebben belemarkoltam és egy nagy levegő vétellel elindultam a konyhába. Egyszerre villámlott és dörgött az ég. Láttam az árnyékát..beléptem a sötét, hűvös helységbe és halottam ahogy felém közeledik. Meglendítettem a basebolütőt és már csak fél méter kellett ahhoz, hogy leüssem vele de megragadta és kirántotta a kezemből. A szívverésem felgyorsult és lélegzetem is. Felkapcsolták a villanyt.
-Amanda! Jól vagy? Nem akartam rád ijeszteni!-jött közelebb Adam. Nem mondtam neki semmit csak szorosan magamhoz öleltem és karjaiban sírtam. Mi van ha nem ő az? Agyon vernek vagy elrabolnak? Soha nem láthatnám apáékat, Adamet, Stevet és Iant..! Még mindig nem tudtam megszólalni. Kb 5 perce öleltem Adamet aki próbált vigasztalni. Végre kicsit megnyugodtam és a szívverésem is visszaállt a normális dobogásához. Elengedtem, kezemet az arcára tettem és megsimogattam. Adtam neki egy puszit és elmentem aludni.
*Másnap reggel Amanda*
Álmosan keltem fel, felöltöztem, megcsináltam magamnak a reggelimet és megfésülködtem. Felhúztam a cipőm, megfogtam a táskám és bezárva az ajtót elindultam a suliba. Fél úton halottam, hogy fut valaki mögöttem, hátra néztem és Stev-et és Inat (??) láttam meg.
-Szia!-mondták egyszerre.
-Sziasztok!-mondtam. Rám nézett Ian én pedig rá. Ilyen 'bocsi a tegnapiért' fejet vágott. Elsétáltunk az iskoláig, Ian haza ment mi pedig bementünk. Technika óránk lesz. Beültünk a gépterembe és becsengettek. Hallatszott, hogy a tanárnőnek kopog a cipője amikor letette a lábát a földre. Már nagyon közel volt és 5 másodperc múlva belépett a terembe. Szőke haja vállara omlott. Fiatal volt, talán 28 év körüli. Letette az asztalára a jegyzeteit és megállt velünk szemben. Mi már 2 perce vigyázzban álltunk, bólintott és leülhettünk. Nálunk még nincs jelentés mert ez még csak a 2. napunk itt a Gimiben.
-Ez egy lightes (ejtsd: lájhtos) óra lesz, ezért a csengetésig gépezhettek, de facebookozni tilos.-hangsúlyozta ki a "tilos" szót. Mindenki villámgyorsan kapcsolta be az előtte lévő gépet és vagy játszottak, youtube-oztak, ask-oztak, twittereztek vagy blogot írtak. Natalie nem dugta be a fülhallgatóját ezért 10 másodpercre egy ismerős dallamra figyeltem fel. Felálltam és oda mentem hozzá.
-Natalie..mit hallgatsz?
-One Direction - Best Song Ever.-válaszolt.
-Nézhetem veled a klippet?
-Persze.-mosolygott. Elindította és teljesen lehidaltam..Most komolyan ők éneklik? Azt hittem valami nyomi együttes..de ŐK..ők nagyon elragadóak, sármosak és jó hangjuk van..Talán első pillantásra beléjük szerettem, na nem őrült módon..a hangjukba, mosolyukba, azokba a csillogó szemekbe..Látszott rajtuk, hogy élvezik amit csinálnak. Mosolyogtam, nem tudom, hogy a klippen vagy azon, hogy ilyen gyorsan elnyerték tetszésemet. Natalie mindent elmondott róluk mert látta rajtam, hogy nem igen vagyok képben.
-Nézd most hétvégén mennek Londonba koncertet adni!!-néztük meg a koncert időpontokat.-Apa azt mondta elmehetek Abigaillel és Oliviaval!! Te nem szeretnél jönni? Úgy is van egy pótjegyem!-fogta meg mindkét kezem és csak mosolygott.
-Hát nem tudom..apát még megkérdezem. De ha elenged akkor szívesen elmegyek veletek.-mondtam. Kicsengettek, kikapcsoltuk a gépeket és mentünk tesire.
*4 órával később*
Stevvel hazafelé mentünk. Már félúton lehettünk amikor Ian csatlakozott hozzánk, vagyis csak "hozzám" mivel a testvérén keresztül nézett, mintha ott se lett volna. Mellém állt és így mentünk tovább.
-Milyen volt a suli?-nézett rám.
-Egész jó, ha minden jól megy és apa elenged akkor utazok Londonba.
-Elmész?-kérdezték egyszerre és hirtelen elém álltak.
-Nem, csak egy koncertre megyek.-mosolyogtam. Kifújták a levegőt és újra mellém álltak.
-Elkísérjelek?-ajánlkozott fel Ian.
-Köszönöm nem kell, a lányokkal megyek.-mondtam. Kicsit meglepett ez a kérdés, mondjuk számíthattam volna rá a tegnapi este után..Hazaértünk, a fiúk elkísértek az ajtóig és elköszöntünk egymástól. Bementem, letettem a táskámat és telefonomat nézve elindultam és nekiütköztem az előttem álló bőröndöknek (??). Bementem a konyhába és apát láttam meg. Oda futottam és megöleltem.
-Apa mik ezek a bőröndök?-mutattam a barna poggyászok felé.
-El kell mennem egy titkos akcióra..kb 2-3 hét és jövök. Legyetek jó és nagyira néha figyeljetek. Oké?-puszilt meg.
-Nem leszel itt a szülinapomon?
-Sajnálom.
-Öhm..de azért lehet egy kérésem?-kérdeztem alig hallhatóan.
-Persze kincsem! Mi lenne az?
-Hát elszeretnék menni egy koncertre, ami..Londonban lesz. Elengednél?-néztem rá.
-Ezt még át kell gondolnom, kikkel mennél, hol laknátok, mikor, milyen koncertre?-bombázott a kérdéseivel.
-A barátnőimmel mennék, kivennénk egy szobát az egyik hotelban, most hétvégén, One Direction.
-Oké, akkor holnap felhívlak mert még át kell gondolnom.-adott egy puszit és ment a bőröndjeihez. Adam segített neki kicipelni őket, nagyi és én pedig csak ültünk a tv előtt. Adam bejött és leült mellénk. Átkapcsoltam a zenecsatornára és a One Direction - Best Song Evert adták le videóklippel.
-Na ne, csak ezt ne! Kapcsolj el.-szólalt meg Adam amitől kicsit megijedtem.
-Miért?
-Mert buzik!-mondta. Akkor sem kapcsoltam el mert nálam van a távirányító és én döntök, hogy mit nézünk. A rekedt hangú göndörke azt hiszem Harry és a szőke hajú ír fiú azt hiszem Niall ha jó emlékszem, ők nagyon aranyosnak tűnnek.. Igaz még a nevüket kicsit keverem de hétvégére megtanulom, ha mehetek. Oda adtam a szám végén Adamnak a távirányítót és felmentem a szobába leckét csinálni. Nem sok kedvem volt hozzá de el kell készülnie. Kb 2 órát tanultam és háziztam. Pihenés képpen elnyúltam az ágyon és bekapcsoltam a laptopomat. Megnéztem twitteremet, facebookomat és skype-omat. Folytattam a vissza jelöléseket ami kicsit már unalmas volt. Így rákerestem a One Directionra. Csomó mindent tudtam meg róluk. Most már a nevekben is biztos vagyok és már nem keverem össze őket. Már este 20:00 óra volt. Elmentem fürödni, fogat mosni és utána aludni.
*Másnap reggel*
Apa hívására keltem fel.
-Szia!-szóltam bele kómásan.
-Szia kincsem! Döntöttem és úgy gondoltam, hogy elengedlek! De amikor leszálltok felhívsz és a hotelban is! Nem állsz szóba idegenekkel, nem mondasz senkinek semmit arról, hogy hol van a hotel és a szobaszámotokat amiben megszálltok!
-Oké! Köszönöm! Imádlak! Vigyázz magadra, szia!-mondtam már szinte sikítva. Annyira jó, hogy elenged..és már csak ezt az egy napot kell kibírni..holnap utazunk. Nagyon várom már a koncertet, a fiúkat és persze szívem csücskét: Londont. Bepakoltam a táskámba és előkészülődtem az induláshoz. Becsúsztattam zsebembe a telefonomat és miután bezártam az ajtót elindultam az iskolába. Kiértem a kapunk és Iannal találtam szemben magam.
-Szia! Jó reggelt!-köszönt mosolyogva.
-Szia! Neked is!-köszöntem én is. Együtt mentünk iskolába. Sokat nevettünk és beszélgettünk ebben a röpke 10 percben. Oda értünk az iskolához és egy puszi kíséretében elköszönt. Bementem és megkerestem a lányokat. Elújságoltam nekik, hogy én is mehetek de csak feltételekkel. Megegyeztünk, hogy senki nem beszél semmiféle idegennel, a hotel címet és a szobaszámot sem adjuk meg senkinek. Már nagyon várom, végre kiszabadulok a környékről 3 napra. És az a jó, egész héten nem megyünk suliba, mert továbbképzés lesz a tanárainknak. Ez a nap volt az eddigi legunalmasabb napom..azt hittem soha nem lesz vége. Mondjuk megértem, mert 5-ig bent maradni nem olyan jó móka. Kimentem az iskola kapuján és hazafelé vettem az irányt. Félhomály volt. Valaki megállt mellettem kocsival.
-Amanda! Elvigyelek?-kérdezte tőlem Ian.
-Ha nem lenne baj akkor igen.-válaszoltam és beültem mellé. 5 perc alatt haza értünk. Ő előbb kiszállt, már én is nyitottam volna az ajtót de megelőzött. Kiszálltam én is és elkísért az ajtóig.
-Köszönöm, hogy hazahoztál!-öleltem meg. Mikor távolodtam tőle hirtelen megállított és kb 10 centire voltam tőle. Közelebb hajolt, megfogta arcomat és lassan megcsókolt. Olyan érzésem volt mintha pillangók szállnának a hasamban. Melegség töltött el, nagyon jó érzés volt Iantól kapni az első csókomat. Távolodott tőlem és én is tőle. Rám nézett, adott egy puszit az arcomra és vissza ment a kocsijához. Én mint egy szobor ott álltam mozdulatlanul. A telefonom csengőhangja zökkentett ki mély gondolkozásomból.
-Szia Stev!-szóltam bele.
-Szia Amanda. Át tudnád hozni nekem a leckét?-kérdezte meg.
-Igen, persze. Megebédelek és átviszem! Az úgy jó lesz?
-Persze, köszönöm! Szia akkor majd találkozunk.
-Oké szia.-tettem le. Bementem a házba, lerúgtam a lábamról a cipőt és bementem a konyhába. Adam az ablak előtt állt és mikor beléptem szúró tekintetet vetett rám. Vajon most mit tettem? Remélem nem látta.
-Amy nem szeretnél valamit elmesélni?-jött közelebb.
-Nem!-mondtam határozottan és elmentem mellette.
-Láttam!-szólalt meg megint.
-Mit?-néztem rá.
-Tudod te azt. Erőszakoskodott?-fogta meg a vállam.
-Nem, dehogy is!-mondtam kicsit hangosabban és elmentem a hűtőhöz. Kivettem az ebédet, szedtem egy kis adagot a tányéromba és betette a mikróba. Adam még mindig szúró tekintetet vetett rám, de már nem nagyon tud vele befolyásolni. Nem fog bennem bűntudatot kelteni, hisz én élveztem, az, hogy nem tetszik neki ez a dolog..az nem az én bajom. Csipogott a mikró, kivettem a gőzölgő levest és letettem az asztalra. Vettem a fiókból egy kanalat és enni kezdtem. Adam, igen ő még mindig úgy néz rám mint 5 perce.
-Adam létszi ne bámulj már, eléggé irritáló, nem tudok tőled rendesen enni!-mondtam neki határozottan. Végre abbahagyta és elment a nappaliba. Na most már nyugodtan tudok enni..Visszajött, de most egy napszemüvegben. Most szórakozik velem? El is ment az étvágyam így nem ettem másodikat. Betettem a mosogatóba a tányéromat, felvettem a táskám és átmentem Stevhez. Már csak ezt a napot kell kibírnom..de gyorsan megy az idő mert mindig hülyéskedik, én pedig nevetek rajta. Becsengettem és Ian nyitott ajtót.
-Öhm..szia Stev itthon van?-néztem a szemébe.
-Igen, gyere be.-invitált beljebb.-Bocsi ami az ajtó előtt történt azt nem gondoltam komolyan.-mondta. Mi? Nem gondolta komolyan? Furcsa érzésem volt. Mintha a szívem apró szilánkokra tört volna ettől az egy mondattól, ezt hívják fájdalomnak. Igen fájt, hogy ezt mondta, hisz én..szeretem.
-Szia Amanda. Valami baj van? Olyan sápadt vagy.-jött le a lépcsőn Stev.
-Szia..nem nincs semmi baj.-néztem Ianra, aki rám.
-Akkor gyere.-mérte végig a bátyját aki pedig őt. Tudta, hogy ő bántott meg..de honnan? Felmentünk a lépcsőn és be a szobájába. Kivettem a könyveket és kinyitottam a háziknál. Nem volt sok. Stev segített a matekba, mint mindig.
-Mi történt közted és Ian között?-nézett rám.
-Semmi?!-mondtam bizonytalanul és tovább néztem a könyvet. Stev hirtelen becsukta az előttem lévő könyvet, amitől megijedtem.
-Amanda.-szólított.
-Igen?
-Mi történt?
-Remélem benned megbízhatok..Hát igazából úgy volt, hogy Ian haza hozott az iskolából és elkísért az ajtónkig. Megköszöntem neki, hogy haza vitt és megcsókolt. Amikor át jöttem pedig azt mondta, hogy nem jelentett neki semmit az a csók...
-De ez miért baj?-szakított félbe.
-Mert én szeretem!-jelentettem ki.
-Hogy mi?-nézett rám.
-Jól halottad, szeretem..-ránéztem az órára és már este 7.- Te jó ég..bocsi de nekem mennem kell, még be kell pakolnom holnapra. A leckéket megbeszéltük és meg is csináltuk. Tényleg ne haragudj és létszi ne mond el Iannak.-álltam fel és össze szedtem a cuccaimat. Kinyitottam az ajtót és Ian állt előttem..Most ez a mániája?
-Te tényleg szeretsz engem?
-Nem..nem gondoltam komolyan!-mondtam neki amit ő nekem és elmentem mellette. Elköszöntem a család többi tagjától és haza mentem. Benyitottam, felfutottam a lépcsőn egyenesen a szobámba és elő vettem a bőröndömet. Pakoltam 3 napi ruhát és a szükséges dolgaimat. Megkértem Adamet, hogy segítsen levinni az emeletről, hogy ne reggel kelljen. Megköszöntem, elköszöntem tőle, (mert reggel nem fog olyan korán felkelni mint én) és elmentem fürödni. Már 10 óra volt. Beállítottam a tv-t 10 perc múlva kapcsolódjon le. Befeküdtem az ágyba, magamra húztam a takarómat és kb 5 perc alatt elaludtam
*Másnap reggel*
6:00-kor ébresztett a telefonom. Kómásan elballagtam a fürdőbe, megcsináltam a hajam és egy kicsi sminket is vittem fel. Átöltöztem, mivel nem állt szándékomban pizsiben menni Londonba..Telefonomat becsúsztattam jobb farzsebembe és halkan lementem a lépcsőn. Készítettem magamnak egy szendvicset és bőröndömmel együtt kimentem az utcára. Leintettem egy taxit, a bőröndömet betettem a csomagtartóba és beültem a hátsó ülésbe.
-A reptérre legyen szíves.-mondtam és hátradőltem. A szendvicsemet útközben megettem. Kb 20 perc múlva már fizettem is a menetet. Kivettem a bőröndömet, bementem a várórészre és leültem az egyik székre. 6:30 van. 7:00-kor indul a gépünk a lányokat pedig sehol sem látom, mondjuk még korán van.
-Szia! Hogy hívnak?-ült le mellém valaki.
-Szia! Amanda Elena Parker..te nem, hogy..-fogta be a számat.
-Kapsz egy potya jegyet, ha nem visítod a nevem.-mondta maga Harry Styles.
-Mmmm...már van jegyem.-toltam el magamtól a kezét.
-Komoly? Te is Directioner vagy?
-Úgy is mondhatjuk.
-Mióta?
-2 napja.
-Wao..és mennyire ismered Londont?
-Hát most megyek először, szóval nem nagyon.
-Eljössz ma egy városnézésre?-mosolygott. Olyan cuki kis gödröcskéi vannak.
-Ha nem baj akkor igen. Amúgy egyedül utazol?
-Oké akkor ezt megbeszéltük. Igen a többiek már Londonban vannak.
-ÁÁÁ istenem ő Harry Styles!!-sikította Abigail, Olivia és Natalie.
-Cshhh!-mentem eléjük-Létszi maradjatok csendben.-kértem meg őket.
-Sziasztok! Ti is jöttök a koncertre?-köszönt Harry.
-Még szép!-válaszolt Abigail.
-A Londonba induló gép 10 perc múlva indul, kérjük utasait kezdjék meg a beszállást!-mondták be a hangosbemondóba. Bőröndjeinket leadva felmentünk a gépre és megkerestük a helyünket. Távol ültem a lányoktól, de még láttam őket. Harry fürtjeit véltem felfedezni a tömegben és leült mellém. Szóval itt fog ülni. Bekapcsoltuk az öveinket és felszálltunk. Utoljára 6 évesen ültem repülőgépen. Egész úton zenét hallgattam, oda se figyelve Harry mit csinál. Biztos Taylorral üzengetnek egymásnak..igen most együtt vannak. Nagyon szép a kilátás idefentről. Lassan megérkezünk..már érezni, hogy kicsit ereszkedik a gép. Ismét bekapcsoltuk az öveinket és türelmesen vártuk, míg leszállunk. 10 perc múlva már a terminálban toporogtunk a többi utassal együtt. Bőröndjeinket keresve egy ismerős nőt véltem felfedezni. Olyan volt mintha..anya lett volna..de ő nem lehet, hisz meghalt. De biztos, hogy őt láttam. Talán megőrültem? Elváltunk Harrytől és fogtunk egy taxit és elmentünk a hotelhez. Egy csomó fotós, és sikítozó lány állt a hotel előtt. Nagy nehezen átjutottunk a tömegen és elkértük a szobakulcsot. Beszálltunk a liftbe, de mikor csukódott az ajtó a pult felé néztem mintha Iant láttam volna. Na most már tényleg őrült vagyok, egyszer anya, egyszer Ian, mi van velem? Lehet, hogy csak hiányoznak..Megkerestük az 555-ös szobát és benyitottunk. Hát ez hatalmas. Kb elég lenne 10 embernek ez az egész lakosztály. Lányok kérdezősködtek Harryről, de nem tudtam sokat mondani róla, mivel alig beszéltem vele. Kimentem a folyosóra kicsit körülnézni. Lementem az étterembe és Harryt pillantottam meg a a pultnál..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése