Prológus

Prológus

Zokogva fogtam a kormányt. Nem tudtam elhinni, hogy nincs többé. Egy őz futott ki elém. Félrerántottam a kocsit. A kerekek megcsúsztak, egy patka hatására pedig máris a levegőben pörgött az autó. Ide oda vágódtam a légtérben, az orrom és a fejem vérzett, majd a látomásom sötétedni kezdett. A sötét fény hirtelen világosodni, tisztulni kezdet magam körül. Nem tudtam hogy hol vagyok. Körülöttem virágok ezrei sorakoztak. Fák lombjai hajolgattak a kellemesen fújt széltől. A fák lombjai között madarak csilingelő csicsergése hallatszott. Nem értettem vajon hol is lehetek. Talán a mennybe? Ahogy jobban megfigyeltem a tájt, előttem egy alakot láttam. Nem tudtam ki az, mivel túl messze volt, ahhoz hogy kitudjam szűrni ki is az valójában. Az alak közeledett felém, de még nem láttam tisztán. Egy basebol dzsekit viselt. Szőke, pontosan jól belőtt haja pedig az eget nézték. Ahogy arcát kezdtem el forszírozni tudtam ki is Ő. Ez Niall. Boldog voltam hogy láthatom, de csalódott is.Vajon miért? Féltem hogy nem láthatom újra. Igen ettől volt rossz érzésem. Akarom látni Őt. Érezni az érintését, az illatát, mindent. Felálltam a virágok közül és vártam amíg Niall ide nem érkezik. 

-Amy, kérlek szépen ne halj meg! Szeretlek! Hallod, ne halj meg!-hallottam meg egy hangot. 

Körül néztem de már Niall-t sehol sem láttam. Eltűnt. Elveszett. 

- Niall hol vagy?-kiabáltam. Nem bírtam tovább. Akaratlanul is a földre rogytam és sírni kezdtem. Nem akarok meghalni! Nem akarom elveszteni Niall-t, a családom.Vissza akarok menni! Hirtelen egy kéz érintését éreztem az arcomon. Nem mertem felnézni. 

-Kicsim, ne sírj!-hallottam meg régen nem halott hangot. 

-Anya?-néztem fel könnyes szemmel. 

-Kincsem. Neked most nem kellene itt lenned.Vissza kell menned! Az angyalok vissza küldenek kicsim, neked még nem jött el ez az idő.-mosolygott rám. 

-Jaj anya úgy hiányzol!-gördült le egy könnycsepp az arcomról. 

-Tudom kicsim, tudom. De ne aggódj én itt fent vigyázok rád!-ölet át.

-Szeretlek anya! Nagyon!-öletem át olyan szorosan amennyire tudtam. 

-Én is kincsem! Jó legyél. Én mindig itt leszek melletted és a szívedbe. Na de most menj a szerelmed már vár rád! 

-Köszönöm anyu! Szeretlek! 

-Én is kincsem, én is!-még utoljára hosszan megöleltem majd elváltak útjaink.