IDŐ
'Talán begyógyítja a sebeket..de az emléke örökre megmarad!'
*Amanda*
Már majdnem 3 hete, hogy itthon vagyok zavaró tényezők nélkül. A suliban téli szünet van, Ian elkerül, mert ráhívta Niall a rendőröket. Amikor visszajöttem és menekültem előle épp akkor jöttek, hogy elvigyék...Niall pedig minden nap jön és megnéz, nincs-e semmi bajom. Amíg nem voltam itt Aby elköltözött Ausztráliába, Harry meg szakított Taylorral, de nagyjából minden visszaállt a régi kerékvágásba. Holnap után karácsony..Minden évben együtt ünnepeltük a karácsonyt de most apa ismét dolgozik, Adam pedig gyakornoki állást szerzett. Az ablakon át figyeltem ahogy a hó hatalmas pelyhei belepik az utakat és úgy kb mindent. Imádok hóesésben sétálni s közben forrócsokit inni. Leszaladtam a lépcsőn és a kabátom felvétele után kimentem az utcára. A hideg levegő rögtön megcsapta arcomat. Összehúztam a kabátom cipzárját, mély levegőt véve elindultam a legközelebbi park felé. Minden fehér...imádom. Megálltam egy kávézónál és kértem egy forrócsokit majd tovább mentem. Leültem az egyik padra és néztem az embereket, ahogy ide, oda futkosnak egyik üzletből a másikba. Hát igen, így jár az aki elhúzza a vásárlást ünnepekkor. Ujjaimmal körbefogtam a poharat amiben meleg italom volt. Könnyebb felmelegedni. Mellettem pár évvel idősebb srác épp egy mókust fotózott, ahogy élelem után kutat a talajon. Cuki bolyhos farka testéhez simult. Ő is fázik..nem csodálom. Az előbb említett idegen most kameráján át engem fürkészett. Elmosolyogtam és oldalra fordítottam fejemet.
-Bocsi, hogy megzavarlak..csinálhatnék rólad pár képet?-szólított meg.
-Öhm, nem vagyok egy fotogén típus, sajnálom.-kortyoltam bele a pohárba.
-Nem baj, csak legyél természetes. Tanuló fotós vagyok és egy beadandóhoz csinálnám a képeket, nem fog megjelenni sehol, ha ettől félsz.-mosolygott.
-Oké, nem bánom.
-Belekortyolnál a pohárba?-emelte szeméhez a gépét. Beleittam a forrócsokimba.-Amúgy az én nevem George.-szúrta közbe mielőtt lenyomta a gombot. Majdnem kiköptem az italomat.
-Tessék?-néztem rá.
-Bocsi, hogy nem akkor mondtam..
-Nem baj..csak meglepődtem, mert a tesómat is így hívták.-vágtam szavába.
-Oh, részvétem.
-Köszönöm..az én nevem pedig Amanda.
-Szép neved van.-mosolygott amitől kicsit elpirultam.
-Csinálsz még képeket vagy végeztél?-próbáltam mosolyogni.
-Igen, persze. Elővennéd a telefonodat és mintha egy vicces dolgot láttál volna elkezdenél nevetni közben a telefonodat néznéd?-játszotta el, hogy hogyan is gondolta. Utánoztam mozdulatait és a gép folyamatos kattogását halottam.-Na akkor az utolsó képnél kérhetnélek arra, hogy tartsd a telefon és közben mosolyogva nézz rám?-vigyorgott. Bólintottam és megcsináltam amit mondott.-Nagyon szépen köszönöm. Ezekre biztos jó jegyeket fogok kapni. Kellemes Ünnepeket. Szia.-intett mosolyogva.
-Nincs mit. Neked is, szia.-integettem. Megittam az utolsó kortyomat is és a poharat kidobtam a mellettem lévő kukába. Felálltam a padról és elindultam hazafelé. Az idő egyre hidegebb lett, már-már lila volt a szám. Látóhatárban volt a házunk, ezért gyorsabban szedtem lábaimat. Felrántottam az ajtót és kicsit megkönnyebbülve léptem be otthonunkba. A melegség körülvett. Miután levettem bakancsomat és kabátomat rögtön beburkolóztam egy meleg pokrócba. Bekapcsoltam a Tv-t és leültem a kanapéra. Csengettek. ~Mindig ilyenkor kell zavarni, amikor elhelyezkedek kényelmesen?~ mérgelődtem. Pokróccal indultam meg az ajtó felé. Kinéztem a "kukucskálón". Harry..mióta megjöttem kerül engem, most meg itt áll az ajtónk előtt. A kilincsre tettem kezemet és lassan lenyomtam.
-Szia..
-Ki volt az a srác?-fonta össze mellkasa előtt kezeit.
-Tessék? Te követtél egem?-lepődtem meg.
-Nem, csak arra jártam. Na, ki volt az?-szemeiben düh keveredett a félelemmel.
-Egy olyan személynek aki 3 hete rám se bagózik nem tökmindegy?
-Amy..
-Meg se szólalj. Tudod milyen érzés amikor várod azt a személyt aki számodra nagyon fontos és rád se néz vagy nem is kíváncsi rád? Ha rájöttél szólj.-csuktam be az ajtót. ~Hogy mondhattál ilyet pont neki? Hát nem szereted?~ Persze, hogy szeretem de az, hogy 3 hete ide se jött, még írni se írt..az ne vonjon kérdőre olyan témában amihez semmi köze nincs. Lehet egy kicsit kemény voltam de nagyon rosszul esett az a tény, hogy nem keresett vagy még rosszabb, nem is kíváncsi rám. Visszaültem a kanapéra és néztem tovább a Tv-t mintha nem történt volna semmi. Pittyegni kezdett a telefonom. SMS.
"Tudom, hogy nem akarsz velem szóba állni és ezt meg is értem, de kérlek gyere el 10 perc múlva az 1D házba. Nagyon fontos lenne. H"
Sóhajtás kíséretében visszatettem a telefonom és tovább néztem a sorozatomat. Kiburkolóztam a takaróból, felvettem a kabátomat, bakancsomat és kifelé mentet leakasztottam a kocsikulcsot a helyéről. Kinyitottam az ajtót de megtorpantam.
-Épp kopogni akartam.-mosolygott rám. Szőke haját hópelyhek lepték be.
-Szia.-mosolyogtam.
-Elvigyelek?-csókolt meg.
-Társasággal mindig jobb az út.-nevettem. Bezártam az ajtót és Niall után mentem a kocsihoz. Kinyitottam az ajtót és beültem. Niall is bepattant a kocsiba majd beindítva azt elindultunk.-Te tudod mi lesz?-néztem rá.
-Nem. Sejteni sejtem de az nem biztos.-pillantott rám és megfogta a kezemet.-Amy, mi lenne ha megmondanánk, hogy együtt vagyunk?-kérdezte.
-Szerintem jó ötlet mert már nem tudok titkolózni te pedig nem lehetsz mindig napszemüvegben meg sapkában.-mosolyogtam.
-Érted bármit.-puszilta meg kezemet. Észre se vettem és már ott is voltunk a háznál. Kiszálltam, Niall megfogta a kezemet és bementünk a házba. Harry fel, le járkált a bejárati ajtó előtt. Megtorpantam amikor Harry megállt és rám nézett. Megfagyott bennem a vér, úgy éreztem összeesek. Mély levegőt vettem és beljebb lépdeltem Niallal. Elképesztő, hogy pár perccel ezelőtt ott veszekedtem vele az ajtónkba most meg meg se tudok/merek szólalni.
-Amy, annyira jó, hogy eljöttél.-jött közelebb, én pedig egy lépést hátra. Megtorpant és bólintott, hogy érti a célzást.-Niall, bekísérnéd a nappaliba?-fordult el.
-Persze. Jössz?-ajánlotta fel mosolyogva a kezét, amit el is fogadtam és bementünk a többiekhez. Helyet foglaltunk a kanapén és vártuk, hogy mi lesz. Louis összesúgott Liammel és rám mosolyogtak. ~Na itt nagy gáz lesz.~ Harry lépett be az ajtón egy velem egykorú szőke hajú lánnyal a oldalán. Testalkata tökéletes, fehér fogai csak úgy világítanak..maga a tökély Harry számára.
-Azért hívtalak össze titeket, hogy bemutassam a barátnőmet, Gracet..-mutatott a lányra. Lélegzetem is elakadt amikor kimondta azt a bizonyos jelzőt.."barátnőmet". Ne, csak ezt ne..kérlek, könyörgöm.
-A nevem Grace Palmer, örülök hogy megismerhetlek titeket.-mosolygott. Mikor tekintete találkozott enyémmel komor lett az arca egy pillanatra majd újra vidám.-Biztos te vagy Amanda..nagyon sokat hallottam már rólad.-próbált mosolyogni de valami nem stimmelt vele. Harry a tekintetemet kereste kisebb, nagyobb sikerrel.
-Tényleg?-pillantottam Niallre. Ő csak vállat vont és felállt.
-Akkor nekem is lenne egy bejelenti valóm amit itt már szerinte mindenki sejt..Amy és én egy pár vagyunk és úgy gondoltuk, most már ideje leleplezni magunkat ország, világ előtt.-mosolygott rám.
-Végreee...-kiáltotta el magát Louis.-Oh, ez hangos volt? Nem baj.-vigyorgott. Pillantásom Harryre vándorolt aki engem nézett továbbra is. Szemeiben mintha tűz lobbant volna. Megfogta Grace derekát és megcsókolta. Éreztem ahogy szívem összeszorul és a fájdalmat ami elárasztotta egész testemet.
-Merre van a mosdó?-álltam fel.
-A folyosó végén jobbra.-mutatta Liam. Elindultam és mikor kiértem a nappaliból futottam a WC-ig. Kinyitottam az ajtót és a tükörre támaszkodtam. Meglátva tükörképemet elszörnyedtem. Sápadt arc, beesett kissé karikás szemek..Megcsipkedtem arcomat, hogy egy kis színe is legyen majd megmostam.
-Jól vagy?-jött be Louis.
-Nem..
-Mondd, mi a baj. Nem mondom el senkinek, bennem bízhatsz.
-Harry..nem tudom, hogy kellett volna reagálnom Gracere de biztos nem úgy ahogy az előbb csináltam. Szeretem Harryt de Niallt is és ez szétszaggat belülről.-kezeimbe temettem arcomat. Louis megsimogatta hátamat és kezeimet lefejtette arcomról.
-Figyelj..mindkettő iránt mindig is fogsz érezni valamit. Azt kell eldöntened, hogy kit szeretsz jobban..a másikat meg próbáld meg elfelejteni. Ami pedig nagyon fontos, ne mondd el Niallnak, hogy mit érzel Harry iránt.-mondta. Bólintottam majd egy nagy levegő kíséretében megpróbáltam összeszedni magamat..
-Köszönöm.-suttogtam és megöleltem. Visszamentünk a többiekhez. -Ki kér inni rajtam kívül?-néztem körbe. Niall és Harry tette fel a kezét. Elindultam a konyha felé innivaló után kutatni.
-Majd én segítek neki.-hallottam Grace hangját. ~Ne, csak téged ne,~ Belépett és behúzta maga mögött az ajtót.-Na ide figyelj te kis csitri liba..Harry az enyém, vésd az eszedbe mert ha nem fogod fel a csinos kis pofikáddal akkor számíts rá, hogy én leszek a rémálmod.-jött közelebb. Beszédre nyitotta a száját de ekkor belépett Harry.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze.-mondta Grace és szúrós tekintettel mért végig majd kiment. Megkönnyebbülten fújtam ki a bennem felgyülemlő levegőt. Elvettem a dzsúszt és könnyeimmel küszködve levettem a poharakat majd megtöltöttem őket. Harry mellém lépett és megköszörülte a torkát.
-Nem vagyok kíváncsi a sajnálkozásodra, a bocsánatodra és főképpen rád. Hagyj engem békén. Menj a barátnődhöz...-vettem el 2 poharat a 3-ból és bementem velük a nappaliba.
*Harry*
Amy után mentem és levágódtam a kanapéra. Tekintetemmel végig őt figyeltem, de még csak rám se nézett. Garcet zavarta, hogy nem rá figyelek de leszarom. Ő is csak azért van, hogy kicsit elfelejtsem Amyt de nem sikerül. A nap minden egyes percében rá gondolok, nem tudom kiverni a fejemből. Ebben a 3 hétben is figyelemmel kísértem minden mozdulatát. Nem tudom mi van velem de ez már szerintem beteges. Rám se néz..ebbe bele fogok pusztulni.
-Amy, beszélnem kell veled, most.-jelentettem ki és megfogva csuklóját kirángattam a folyosóra.
-Te mit képzelsz magadról? Nem rángathatsz csak így ki. Ehhez nincs jogod.-csattant fel.
-Mi bajod van velem? Miért kerülsz ennyire? Miért nem akarsz velem szóba állni?-néztem rá. Beszédre nyitotta száját de Niall is kijött a folyosóra.
-Mennünk kéne.-mondta.
-Niall, nem látod, hogy épp beszélgetünk?-kérdeztem mérgesen.-Mit szerettél volna mondani?
-Azt, hogy ideje mennünk Niall...-könnyebbült meg. ~Micsoda?~ Figyeltem ahogy felveszi a bakancsát és a kabátját majd elhagyják az 1D házat, kézen fogva. Felgyülemlett bennem a harag. Telefonom pittyegése kicsit lenyugtatott. SMS.
-Bocsi, hogy megzavarlak..csinálhatnék rólad pár képet?-szólított meg.
-Öhm, nem vagyok egy fotogén típus, sajnálom.-kortyoltam bele a pohárba.
-Nem baj, csak legyél természetes. Tanuló fotós vagyok és egy beadandóhoz csinálnám a képeket, nem fog megjelenni sehol, ha ettől félsz.-mosolygott.
-Oké, nem bánom.
-Belekortyolnál a pohárba?-emelte szeméhez a gépét. Beleittam a forrócsokimba.-Amúgy az én nevem George.-szúrta közbe mielőtt lenyomta a gombot. Majdnem kiköptem az italomat.
-Tessék?-néztem rá.
-Bocsi, hogy nem akkor mondtam..
-Nem baj..csak meglepődtem, mert a tesómat is így hívták.-vágtam szavába.
-Oh, részvétem.
-Köszönöm..az én nevem pedig Amanda.
-Szép neved van.-mosolygott amitől kicsit elpirultam.
-Csinálsz még képeket vagy végeztél?-próbáltam mosolyogni.
-Igen, persze. Elővennéd a telefonodat és mintha egy vicces dolgot láttál volna elkezdenél nevetni közben a telefonodat néznéd?-játszotta el, hogy hogyan is gondolta. Utánoztam mozdulatait és a gép folyamatos kattogását halottam.-Na akkor az utolsó képnél kérhetnélek arra, hogy tartsd a telefon és közben mosolyogva nézz rám?-vigyorgott. Bólintottam és megcsináltam amit mondott.-Nagyon szépen köszönöm. Ezekre biztos jó jegyeket fogok kapni. Kellemes Ünnepeket. Szia.-intett mosolyogva.
-Nincs mit. Neked is, szia.-integettem. Megittam az utolsó kortyomat is és a poharat kidobtam a mellettem lévő kukába. Felálltam a padról és elindultam hazafelé. Az idő egyre hidegebb lett, már-már lila volt a szám. Látóhatárban volt a házunk, ezért gyorsabban szedtem lábaimat. Felrántottam az ajtót és kicsit megkönnyebbülve léptem be otthonunkba. A melegség körülvett. Miután levettem bakancsomat és kabátomat rögtön beburkolóztam egy meleg pokrócba. Bekapcsoltam a Tv-t és leültem a kanapéra. Csengettek. ~Mindig ilyenkor kell zavarni, amikor elhelyezkedek kényelmesen?~ mérgelődtem. Pokróccal indultam meg az ajtó felé. Kinéztem a "kukucskálón". Harry..mióta megjöttem kerül engem, most meg itt áll az ajtónk előtt. A kilincsre tettem kezemet és lassan lenyomtam.
-Szia..
-Ki volt az a srác?-fonta össze mellkasa előtt kezeit.
-Tessék? Te követtél egem?-lepődtem meg.
-Nem, csak arra jártam. Na, ki volt az?-szemeiben düh keveredett a félelemmel.
-Egy olyan személynek aki 3 hete rám se bagózik nem tökmindegy?
-Amy..
-Meg se szólalj. Tudod milyen érzés amikor várod azt a személyt aki számodra nagyon fontos és rád se néz vagy nem is kíváncsi rád? Ha rájöttél szólj.-csuktam be az ajtót. ~Hogy mondhattál ilyet pont neki? Hát nem szereted?~ Persze, hogy szeretem de az, hogy 3 hete ide se jött, még írni se írt..az ne vonjon kérdőre olyan témában amihez semmi köze nincs. Lehet egy kicsit kemény voltam de nagyon rosszul esett az a tény, hogy nem keresett vagy még rosszabb, nem is kíváncsi rám. Visszaültem a kanapéra és néztem tovább a Tv-t mintha nem történt volna semmi. Pittyegni kezdett a telefonom. SMS.
"Tudom, hogy nem akarsz velem szóba állni és ezt meg is értem, de kérlek gyere el 10 perc múlva az 1D házba. Nagyon fontos lenne. H"
Sóhajtás kíséretében visszatettem a telefonom és tovább néztem a sorozatomat. Kiburkolóztam a takaróból, felvettem a kabátomat, bakancsomat és kifelé mentet leakasztottam a kocsikulcsot a helyéről. Kinyitottam az ajtót de megtorpantam.
-Épp kopogni akartam.-mosolygott rám. Szőke haját hópelyhek lepték be.
-Szia.-mosolyogtam.
-Elvigyelek?-csókolt meg.
-Társasággal mindig jobb az út.-nevettem. Bezártam az ajtót és Niall után mentem a kocsihoz. Kinyitottam az ajtót és beültem. Niall is bepattant a kocsiba majd beindítva azt elindultunk.-Te tudod mi lesz?-néztem rá.
-Nem. Sejteni sejtem de az nem biztos.-pillantott rám és megfogta a kezemet.-Amy, mi lenne ha megmondanánk, hogy együtt vagyunk?-kérdezte.
-Szerintem jó ötlet mert már nem tudok titkolózni te pedig nem lehetsz mindig napszemüvegben meg sapkában.-mosolyogtam.
-Érted bármit.-puszilta meg kezemet. Észre se vettem és már ott is voltunk a háznál. Kiszálltam, Niall megfogta a kezemet és bementünk a házba. Harry fel, le járkált a bejárati ajtó előtt. Megtorpantam amikor Harry megállt és rám nézett. Megfagyott bennem a vér, úgy éreztem összeesek. Mély levegőt vettem és beljebb lépdeltem Niallal. Elképesztő, hogy pár perccel ezelőtt ott veszekedtem vele az ajtónkba most meg meg se tudok/merek szólalni.
-Amy, annyira jó, hogy eljöttél.-jött közelebb, én pedig egy lépést hátra. Megtorpant és bólintott, hogy érti a célzást.-Niall, bekísérnéd a nappaliba?-fordult el.
-Persze. Jössz?-ajánlotta fel mosolyogva a kezét, amit el is fogadtam és bementünk a többiekhez. Helyet foglaltunk a kanapén és vártuk, hogy mi lesz. Louis összesúgott Liammel és rám mosolyogtak. ~Na itt nagy gáz lesz.~ Harry lépett be az ajtón egy velem egykorú szőke hajú lánnyal a oldalán. Testalkata tökéletes, fehér fogai csak úgy világítanak..maga a tökély Harry számára.
-Azért hívtalak össze titeket, hogy bemutassam a barátnőmet, Gracet..-mutatott a lányra. Lélegzetem is elakadt amikor kimondta azt a bizonyos jelzőt.."barátnőmet". Ne, csak ezt ne..kérlek, könyörgöm.
-A nevem Grace Palmer, örülök hogy megismerhetlek titeket.-mosolygott. Mikor tekintete találkozott enyémmel komor lett az arca egy pillanatra majd újra vidám.-Biztos te vagy Amanda..nagyon sokat hallottam már rólad.-próbált mosolyogni de valami nem stimmelt vele. Harry a tekintetemet kereste kisebb, nagyobb sikerrel.
-Tényleg?-pillantottam Niallre. Ő csak vállat vont és felállt.
-Akkor nekem is lenne egy bejelenti valóm amit itt már szerinte mindenki sejt..Amy és én egy pár vagyunk és úgy gondoltuk, most már ideje leleplezni magunkat ország, világ előtt.-mosolygott rám.
-Végreee...-kiáltotta el magát Louis.-Oh, ez hangos volt? Nem baj.-vigyorgott. Pillantásom Harryre vándorolt aki engem nézett továbbra is. Szemeiben mintha tűz lobbant volna. Megfogta Grace derekát és megcsókolta. Éreztem ahogy szívem összeszorul és a fájdalmat ami elárasztotta egész testemet.
-Merre van a mosdó?-álltam fel.
-A folyosó végén jobbra.-mutatta Liam. Elindultam és mikor kiértem a nappaliból futottam a WC-ig. Kinyitottam az ajtót és a tükörre támaszkodtam. Meglátva tükörképemet elszörnyedtem. Sápadt arc, beesett kissé karikás szemek..Megcsipkedtem arcomat, hogy egy kis színe is legyen majd megmostam.
-Jól vagy?-jött be Louis.
-Nem..
-Mondd, mi a baj. Nem mondom el senkinek, bennem bízhatsz.
-Harry..nem tudom, hogy kellett volna reagálnom Gracere de biztos nem úgy ahogy az előbb csináltam. Szeretem Harryt de Niallt is és ez szétszaggat belülről.-kezeimbe temettem arcomat. Louis megsimogatta hátamat és kezeimet lefejtette arcomról.
-Figyelj..mindkettő iránt mindig is fogsz érezni valamit. Azt kell eldöntened, hogy kit szeretsz jobban..a másikat meg próbáld meg elfelejteni. Ami pedig nagyon fontos, ne mondd el Niallnak, hogy mit érzel Harry iránt.-mondta. Bólintottam majd egy nagy levegő kíséretében megpróbáltam összeszedni magamat..
-Köszönöm.-suttogtam és megöleltem. Visszamentünk a többiekhez. -Ki kér inni rajtam kívül?-néztem körbe. Niall és Harry tette fel a kezét. Elindultam a konyha felé innivaló után kutatni.
-Majd én segítek neki.-hallottam Grace hangját. ~Ne, csak téged ne,~ Belépett és behúzta maga mögött az ajtót.-Na ide figyelj te kis csitri liba..Harry az enyém, vésd az eszedbe mert ha nem fogod fel a csinos kis pofikáddal akkor számíts rá, hogy én leszek a rémálmod.-jött közelebb. Beszédre nyitotta a száját de ekkor belépett Harry.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze.-mondta Grace és szúrós tekintettel mért végig majd kiment. Megkönnyebbülten fújtam ki a bennem felgyülemlő levegőt. Elvettem a dzsúszt és könnyeimmel küszködve levettem a poharakat majd megtöltöttem őket. Harry mellém lépett és megköszörülte a torkát.
-Nem vagyok kíváncsi a sajnálkozásodra, a bocsánatodra és főképpen rád. Hagyj engem békén. Menj a barátnődhöz...-vettem el 2 poharat a 3-ból és bementem velük a nappaliba.
*Harry*
Amy után mentem és levágódtam a kanapéra. Tekintetemmel végig őt figyeltem, de még csak rám se nézett. Garcet zavarta, hogy nem rá figyelek de leszarom. Ő is csak azért van, hogy kicsit elfelejtsem Amyt de nem sikerül. A nap minden egyes percében rá gondolok, nem tudom kiverni a fejemből. Ebben a 3 hétben is figyelemmel kísértem minden mozdulatát. Nem tudom mi van velem de ez már szerintem beteges. Rám se néz..ebbe bele fogok pusztulni.
-Amy, beszélnem kell veled, most.-jelentettem ki és megfogva csuklóját kirángattam a folyosóra.
-Te mit képzelsz magadról? Nem rángathatsz csak így ki. Ehhez nincs jogod.-csattant fel.
-Mi bajod van velem? Miért kerülsz ennyire? Miért nem akarsz velem szóba állni?-néztem rá. Beszédre nyitotta száját de Niall is kijött a folyosóra.
-Mennünk kéne.-mondta.
-Niall, nem látod, hogy épp beszélgetünk?-kérdeztem mérgesen.-Mit szerettél volna mondani?
-Azt, hogy ideje mennünk Niall...-könnyebbült meg. ~Micsoda?~ Figyeltem ahogy felveszi a bakancsát és a kabátját majd elhagyják az 1D házat, kézen fogva. Felgyülemlett bennem a harag. Telefonom pittyegése kicsit lenyugtatott. SMS.
"Harry, igazad van. Beszélnünk kell. Holnap gyere a parkba 2-kor. A.E."
Sziasztok :D Ez lett volna a 13.rész.. Nem tudom észre-e vettétek de közeledünk az évad végéhez :) Köszönöm a 5 feliratkozót és persze a kommenteket is :) Nyugodtan iratkozhattok még fel, én csak örülnék neki ja és a visszajelzéseknek is..legyen az pipa vagy komment. Egy érdekesség: megújult a blog trailere is itt megtaláltatjátok: Remember Me (blog trailer) További jó nyarat mindenkinek :3
xoxo ~T
xoxo ~T
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése